"A cipész fia mezítláb jár" – tartja a mondás. És nincs ez másképp a divatszakmában sem. Ebben a cikkünkben elmagyarázzuk, hogy miért van ez így.
A divattervezés ugyanolyan hivatás, mint bármelyik másik, az ember pedig nem egyenlő a munkájával. Valószínűleg neked is feltűnt már, hogy egyáltalán nem magától értetődő, hogy azok az emberek, akik a lekülönlegesebb, legizgalmasabb darabokat tervezik, olyanokban is járnak. Sőt. De vajon miért? A cseh REFRESHER annak ment utána, miért öltözködnek a divat legnagyobbjai úgy, mint az átlagemberek.
Bár sokan közülük a feltűnő alkotások, az anyagvariációk és a trendteremtés hívei, a saját stílusukban sokszor egyáltalán nem tükröződik ez. Ez egy szakma, ezért látni kell a különbséget a kifutókon, kampányokban látható kreációk és maguk a tervezők ruhái között. Elvégre hány kopasz vagy átlagoshajú fodrászt látunk? Sokat. De bontsuk le jobban, miért választják a divattervezők a konzervatívabb alapdarabokat ahelyett, hogy kísérleteznének a saját alkotásaikkal.
Az univerzális fekete
Sok divattervező és divatiparban dolgozó ember ruhatárának közös jellemzője a fekete szín. Hogy ez tudatos vagy nem, az változó, de gyakorlatilag minden iparágban a siker szimbólumaként hordják a feketét. Gondoljunk csak Steve Jobs általános munkaruhájára, amelyet az Issey Miyake garbó tett híressé. Egyszerű, időtlen, de vonzó forma, amely a feketével együtt egy olyan alapdarab prototípusa, amely még hétköznapisága ellenére is bevésődik az emlékezetünkbe. Éppen ezért a ruhatervezők is hasonló utakra tévednek a saját önkifejezésükben.
A feketének egy másik fontos tulajdonsága, hogy karcsúsít. A divatszakmában dolgozó emberek világában azért nem irreleváns tényező a vékonyság, így ezen a tézisen alapulhat a sötét színek preferálása is.
Pszichológiai alapja is lehet a dolognak: az introvertáltabb emberek hajlamosak a fekete ruhák felé vonzódni, ez pedig gyakori személyiségjegy a kreatívok körében. A színes ruházat több társas interakcióra készteti az embereket – így ha el akarod kerülni az embereket, nyúlj a fekete színhez. Persze vannak olyanok is, akiknél nem a fekete dominál, esetleg fehér vagy teljesen más színű darabokkal egészítik ki az egyenruhájukat.
A praktikusság öröme
A fent említetteken kívül más okai is vannak, hogy az alkotók basic darabokat választanak. Ezek közé tartozik a funkcionalitás és a praktikum, amelyek a munkához elengedhetetlen tényezők. Gondoljunk csak a show előtti rohanásra és az utolsó részletek beállítására. A kényelem kulcsfontosságú egy tervező számára; magassarkúban vagy latexruhában rohangálni biztosan nem lenne szerencsés választás.
Charli XCX, a Tumblr egykori dívája, aki shrekzöldre pingálta a popkultúrát és a divatot is
3 nappal ezelőtt
Mindemellett különbséget kell tenni a stílus és maga a ruhadarab kialakítása között. A stylist felel a ruhák összképéért, nem a divattervező, így az ízléses kinézethez és outfithez szükséges ízlést inkább ők hozzák a szakmába.
Ahhoz magánélet is kéne
A kreatív munka, különösen a divatiparban, sokkal nagyobb önkizsákmányolás, mint amilyennek látszik. Sikeres tervezőnek lenni gyakran munkamániával és eszméletlen odaadással jár. Ezért a tervezők hajlamosak elhanyagolni életük más aspektusait. Így gyakran a saját öltözékük az utolsó dolog, amire szabadidejüket fordítanák.
Önértékelési probléma?
Ez még nem minden. A divattervezők hús-vér emberek, akik ugyanúgy lehetnek bizonytalanok alacsony önbecsüléssel, ahogy bárki más. Nem számít, mennyire extravagáns, merész és kreatív ruhákat készítenek, az nem biztos, hogy a komfortzónájukba ugyanúgy beletartoznak ezek a darabok.
Ahogy a szakmában dolgozó Emily K. írja a LinkedInen, ez „a cipész fia mezítláb jár“ tipikus esete. Szinte minden szakmában jelen van ez, hogy az ember teljesen máshogy viseltetik a magánéletében, mint a munkájában, és ez a helyzet a divattervezőknél is, hiszen egyáltalán nem az a dolguk, hogy jól nézzenek ki, hanem hogy olyan darabokat tervezzenek, amikben más jól tud kinézni.
