Idén október 22-én lesz a magyar származású Robert Capa (Friedmann Endre) születésének 110. évfordulója. Ehhez kapcsolódva nyílt meg a világ első állandó Robert Capa életmű-kiállítása a róla elnevezett budapesti fotográfiai központ felújított tereiben.
„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel“ – vallotta a 20. század talán legnagyobb haditudósítója, akinek ezen a héten Robert Capa, a tudósító címmel nyílt kiállítása az idén tízéves Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ új, 500 négyzetméteres kiállítóterében.
A 20. század egyik legjelentősebb fotósát elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon, aki élete során öt csatatéren fotózott: a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a második világháború európai hadszínterein, az első arab-izraeli háborúban és Indokínában. A második világháború alatt Londonban, Észak-Afrikában, Olaszországban, a normandiai partraszállásnál az Omaha Beachen, illetve Párizs felszabadításakor dokumentálta a háború eseményeit.
Ahogy a Capa Központ közleménye emlékeztet, a magyar állam 2008-ban vásárolta meg a Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozatot, amely 937 darab a kilencvenes években készült nagyítást tartalmaz. A magyarországi gyűjtemény része továbbá egy ún. Vintage Collection, amely 48 eredeti fotóból áll. Ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé. Az új tárlat a korábban említett sorozatból mintegy 140 – köztük számos ikonikussá vált – fényképet bemutatva a fotográfus életének fontosabb állomásait tárja elénk.
Robert Capa ugyan csupán négy évtizedet élt, képeinek hatása még ma is velünk él, a kollektív emlékezet része lett. Elég csak A milicista halála című képre gondolnunk, amely nem csupán a spanyol polgárháború szimbólumává vált, hanem egyúttal minden idők egyik legismertebb háborús fotója is lett. És különösen érzékenyek vagyunk ezekre a felvételekre, amikor az egyik szomszédunkban újra háború dúl – hiába tagadja ezt görcsösen az orosz propaganda, és próbálja a világra erőltetni a különleges hadművelet megnevezést.
Capa: az ember, aki sokat élt, de sokat is szenvedett
Az előző század megkerülhetetlen haditudósítója Friedmann Endre néven, egy budapesti zsidó családba született 1913. október 22-én. Apja, Friedmann Dezső szabómester volt, aki feleségével, Berkovits Júliával jól menő szalont tartott fenn a fővárosban. Az evangélikus elemi után a budapesti Madách Gimnáziumba járt, és már egy évvel az érettségije előtt – Kassák Lajos hatására – az újságírás felé kacsintgatott.
Hová menjünk, miket nézzünk májusban? – 7 kiállítás, ami közelebb hozza a nyarat
ma 09:33 -kor
1930-tól, tehát már kamaszkorától, fényképész, és egy baloldali tüntetésen való részvétele, illetve baloldali kapcsolatai miatt rövid időre börtönbe kerül, ahol a hírhedt Hain Péter, a kommunistákat üldöző csoport vezetője eszméletlenre verte. A cellából csak szülei kapcsolatainak köszönhetően szabadult, majd szinte azonnal nekiindult a világnak.
Előbb Bécsig, majd onnan Brnón keresztül Prágáig jutott, aztán Berlinbe vezetett az útja, ahol újságírást tanult, azonban származása miatt távoznia kellett. Egy rövid időre visszatért Budapestre, de hamarosan Párizsba emigrált, ahol megismerte későbbi társát és nagy szerelmét, az ugyancsak származása miatt menekülni kényszerülő Gerta Pohoryllét, akit aztán fotózni is megtanított. A pár mindkét tagja nevet változtatott: a nőt Gerda Taro néven ismerte meg a világ, a magyar férfi pedig Robert Capa művésznév alatt dolgozott tovább – a Capa Központ információja szerint azért, mert nagy szája és rámenős természete miatt a gimnáziumi évei alatt Cápának becézték.
Szerelmük azonban idejekorán véget ért: Gerda Taro a spanyol polgárháborúban való tudósítása közben – mindössze 25 évesen – életét vesztette, őt tartják az első olyan női fotóriporternek, aki munkája közben vesztette életét. Capának viszont Spanyolország hozta meg a hírnevet, hiszen A milicista halála igazi klasszikussá vált, és hamarosan a világ legnagyobb háborús fényképészeként kezdik emlegetni.
Robert Capa 1938-ban a második kínai-japán háború miatt Kínába, 1940-ben pedig Mexikóba utazott, és sorsának furcsa fintora, hogy ünnepelt háborús fotósként egészen 1943-ig nem kapott megbízást, hogy a világháborúról tudósítson. Ettől kezdve azonban szinte végig az első vonalakból küldte képeit a LIFE magazinnak.
Hová menjünk, miket nézzünk áprilisban? – 7 kiállítás, amivel könnyebb lesz berúgni a tavaszt
2024.4.1 9:51
A háborút követően,1945-ben ismerkedett meg Ingrid Bergmannal, a Casablanca női főszereplőjével Párizsban, akivel két évig volt viszonya, még Hollywoodba is követte a legendás színésznőt, aki aztán a memoárjában is megemlékezett a magyar fotósról. Hamarosan az amerikai állampolgárságot is megkapta, immáron hivatalosan is Robert Capa néven.
A fotós 1954-ben a LIFE magazin megbízásából Indokínába utazott, hogy a francia gyarmati harcokról tudósítson, május 25-én délután 3 óra előtt 5 perccel azonban taposóaknára lépett, és mindössze 40 éves korában meghalt. „Rövid földi pályafutása során sokat élt és sokat szenvedett. Szegényen született, így is halt meg. Páratlan életútja krónikáját hagyta ránk, és vizuális bizonyságát annak a meggyőződésnek, hogy az emberiség sok mindent képes elviselni és időnként még győzni is“ – mondta róla öccse, az ugyancsak fotós pályára lépő Cornell Capa.
A háború sosem az első lövéssel kezdődik
Az öt harcmezőt megjárt haditudósító tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolát teremtett, megújította a fotóriporteri munkát. A háborút, a harcokat, a katonákat a lövészárokban vagy éppen a hátország mindennapjait a résztvevő megfigyelő pozíciójából fényképezte, méghozzá határtalan együttérzéssel. Ott volt a katonákkal, ott volt az események közepén, a halál közvetlen közelében dokumentálta a történteket. Ezzel a közelséggel, ezzel a részvétellel alkotta újra a háborús fotográfia műfaját – mígnem egyszer túl közel ment.
Ahogy a budapesti kiállítás kurátora, Csizek Gabriella hangsúlyozza:
Sosem csak az esemény önmagában való megörökítését tartotta fontosnak, hanem az előzményeket és a következményeket is: tudta, egy háború sosem az első lövéssel kezdődik, és nem is az utolsóval ér véget. A kiállított fotográfiák nem csak a háborúk világát mutatják meg, hanem Robert Capa békés pillanatainak őrzői is.
A budapesti tárlathoz egyébként Cornell Capának is köze van, hiszen a kiállítás alapjául szolgáló, ún. Master’s Set III sorozatot ő, illetve Robert Capa monográfusa, Richard Whelan fotótörténész válogatták ki a Capa által hátrahagyott közel 70 ezer negatív közül. A sorozat az életművet leginkább reprezentáló képeket tartalmazza az 1932 és 1954 közötti időszakból, azaz Capa teljes munkásságát felöleli, az első felvételektől a legutolsóig.
A "Robert Capa, a tudósító" című kiállítás június 13-tól látogatható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban (1065 Budapest, Nagymező utca 8.), nyitvatartás, jegyárak és további részletek az intézmény oldalán.
