Ha folyton a házimunkán civakodtok a csávóddal/csajoddal, hoztunk néhány tippet, amivel ki tudjuk egyenlíteni az erőviszonyokat, és ami a kapcsolatunkra (a felmérések szerint pedig még a szexuális életünkre is! ) pozitív hatással lehet.
A patriarchális társadalom arra tanít, hogy minden a nő dolga, aki lehetőleg nyújtson otthon száztíz százalékot, és ami kisgyerekkorunk óta azt sulykolja belénk, hogy inkább ne karrieristák legyünk, hanem decens családanyák (vagy esetleg mindkettő.) A szocializációs minták miatt nem meglepő hát, hogy egy 2006-os európai statisztika szerint a magyar nők 298 percet töltenek háztartási munkával, a férfiak pedig kicsit több, mint feleannyit, összesen 160 percet, egy 2016-os felmérés szerint pedig a magyar nők 84%-a napi szinten főz és/vagy végez házimunkát, a magyar férfiaknál ez a szám csupán 37%.
Még a legidillibb kapcsolatokat is be tudja árnyékolni a házimunka (vagy annak hiánya), és még a „legfeministább“ férfiak is beleeshetnek abba, hogy nem vállalnak annyi teendőt otthon, mint a partnerük. Még ha elsőre banálisnak is tűnhet az, hogy ki mosogat el ma este, a láthatatlan munka egyenlőtlen megosztása számtalan kapcsolatban konfliktusforrás.
Ne seperjük a szőnyeg alá a problémát!
A házimunkamegosztás a párkapcsolatokban nem mindig megy organikusan, sőt sokaknak még az erről folytatott diskurzus is kellemetlen lehet. Ha valami viszont nem működik magától, nem szabad a szőnyeg alá seperni, a kulcs itt is a kommunikáció. Kutatások támasztják alá, hogy a feladatok egyenlő megosztása a párkapcsolatra, és még a szexuális életünkre is jó hatással lehet, hiszen a közös döntéshozatal és megfelelő kommunikáció erősíti az összetartozás érzését.
Üljetek össze, és soroljátok fel az összes szükséges feladatot, így transzparensebbé válik a dolog. Ezt a beszélgetést ne hirtelen felindulásból kezdeményezzük, amikor éppen úszik a lakás, és átvágnánk a másik torkát, mert megint nem vitte le a szemetet, hanem, amikor higgadtan és felnőtt emberekként tudunk egy diskurzusban működni.
A szer: a szépségkultusz soha nem volt ennyire gyomorforgató, de ez az a vérben tocsogó feminista horror, amire régóta vágytunk
2024.10.9 11:53
Segítségünkre hívhatjuk az Eve Rodsky által írt könyvön alapuló Fair Play nevű kártyajátékot is, ahol több mint száz kártya közül kell kiválasztanunk, hogy mi az a feladat, amit eddig mi vállaltunk magunkra, mi az, amit a parterünk, és mit végeztünk el közösen. Ez könnyen rá tud világítani az aránytalanságokra, jó témaindító, és végülis egy játékos köntösbe bújtatva tudjuk megvitatni ezt a nem legkellemesebb témát.
A hidegzuhany után újraoszthatjuk a teendőket aszerint, hogyan működne ideális esetben a feladatmegosztás, vagy ha van közte olyan, ami ránk nézve nem releváns (vagy egyszerűen csak mindkét félnek tökmindegy, hogy be van-e vetve az ágy) azokat szórjuk ki.
Fontos, hogy megtaláljuk magunknak azokat a házimunkákat és munkafolyamatokat is, amiket szeretünk (vagy kevésbé utálunk), és ettől már nem lesz akkora teher az egész.
Priorizáljunk!
Ha elkészült a szűkített listánk, érdemes fontossági sorrendbe állítani a teendőket. Míg a szemét kihordása és a mosogatása mindennapi tevékenység, a felújítási projekt simán várhat néhány hetet/hónapot.
Megesik, hogy egy kapcsolatban máshol van az ingerküszöbünk, és az egyik félnek belefér, hogy csak hetente egyszer mosogat el, míg a másik nem annyira szereti a csótányokat... Segítség lehet ilyenkor egyeztetni, akár egy táblázatban vezetni, strigulázni és pipálgatni (igen, mint a wc-s nénik!), hogy mit, mikor csinálunk, és a legegyszerűbb dolgokat is számításba venni. Az ember ideje könnyen szét tud folyni, így azon túl, hogy felosztjátok a házimunkát, hasznos lehet megszabni azt is, milyen rendszerességgel lenne jó elvégezni bizonyos feladatokat.
Ne vegyük el a másik munkáját!
A munkamegosztásnál fontos következetesnek lenni magunkkal és a partnerünkkel szemben is, és azokat a feladatokat elvégezni, amiket magunkra vállaltunk.
Édesem, jó lenne, ha a gatyádat beletennéd végre a ku*va szennyestartóba...
– az ember egy idő után hajlamos inkább elpakolni a másik nadrágját, minthogy papagájként szajkózza magát, és ezzel máris felborul az egészséges egyensúly, holott hosszútávon egyáltalán nem egészséges a saját partnerünk „szülőjének lenni.“
A mikromenedzsment sem segít
Könnyű belecsúszni a mikromenedzsmentbe, ami viszont rengeteg energiát felemészt: ne essünk abba a hibába, hogy azért csináljuk meg a másik teendőit, mert „ő úgy sem tudja ÚGY.“ Ha a partnerünkön van a vacsorafőzés sora, érdemes ráhagyni, és elhinni, hogy ő is képes megfőzni egy spagettit vagy befűszerezni egy húst (a mansplaining/womansplaining 2023-ban már nagyon nem menő...)
Fejezzük ki az elismerésünket!
Azt gondolhatnánk, hogy nem kéne „kitüntetésnek“ járnia azért, mert valaki elmosogat, de a nap végén jól eshet a másiknak, ha kedves szavakkal értékeljük, hogy elvégezte a feladatait, így a „láthatatlan munka“ láthatóbbá válik, és ez motiváló lehet a jövőre nézve.
Nem szégyen segítséget kérni
Ha az ablakpucolás helyetti időt inkább egy jó film előtt töltenétek, és anyagilag is megengedhetitek magatoknak, érdemes lehet fontolóra venni egy takarítónő szolgáltatásait is. Emellett egyre több olyan háztartási gép van, ami megkönnyítheti a mindennapi teendőket, gondoljunk csak a robotporszívóra vagy a mosogatógépre. Ezek általában nem olcsó dolgok, de hosszútávon rengeteg idegbajt spórolhatunk meg vele.
Mi is az a Gender Studies, amivel a kormány évek óta riogatja a magyar társadalmat? – Interjú Steve On Gender Studies kutatóval
2024.8.25 11:05
Persze nem lehet egy egész életet szabályok és táblázatok szerint élni, és kismillió körülmény befolyásolja, hogy éppen kinek mikor van ideje a házimunkára, de próbáljuk meg úgy beosztani az időnket, hogy ne kelljen hárítgatni és tologatni a feladatokat. Az is elég idealista elképzelés, hogy a munkamegosztást ki lehet hozni óraműpontossággal fifty-fifty arányra, ezért a fentiek nem egy mindenkinél működő receptként, inkább iránymutatásként szolgálnak.
