2023 egyik legfontosabb filmalkotása lehet Szakonyi Noémi és Vincze Máté "Hat hét" című filmje, amelyben egy terhes tinédzser úgy határoz, hogy nyílt örökbeadással egy ismeretlen pár gondjaira bízza a születendő gyermekét. Megrázó, de nagyon fontos film.
Hat hét – 2014 márciusától Magyarországon a nyílt örökbefogadásoknál a szülést követően ennyi idejük van a vér szerinti anyáknak arra, hogy megmásítsák véleményüket, ezzel pedig megszakítsák az örökbefogadás folyamatát. Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artur erről az időszakról forgatott felkavaróan erős filmdrámát, amely máris zajos sikernek örvend.
Az előző héten mozikba került Hat hét a szarajevói filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, majd a franciaországi Arras-ban a legjobb rendezés és a legjobb ifjúsági film díjával ismerték el. Nem sokkal ezután a történet főhősét alakító Román Katalin a törökországi Boszporusz Filmfesztiválon – élete első nagyjátékfilm-főszerepével – a legjobb színésznőnek járó elismerést hozta el, majd a Tallinn Black Nights filmfesztiválon ez az alkotás nyerte a Just Film versenyszekció nagydíját.
És a Hat hét közben itthon is tényező lett: hazai premierje a 2022-es miskolci CineFest versenyprogramjában volt, ahol a nemzetközi mezőnyben a fesztivál nagydíját húzta be, februárban pedig a legjobb film és a legjobb női főszereplő kategóriájában is elnyerte a Magyar Filmkritikusok díját. És akkor a sajtóban megjelent tömjénező kritikákról még meg sem emlékeztünk.
A film főszereplője az érettségi előtt álló Zsófi, akinek profi asztalitenisz-karrierjét egy nem tervezett terhesség sodorhatja parkolópályára. Zsófi múltjáról keveset tudunk meg, a cselekmény akkor veszi fel a fonalat, amikor a lány már elkötelezte magát az örökbeadás mellett, a születendő gyermekét felnevelni kívánó, hosszú évek óta várakozó párral is rendszeresen találkozik, kapcsolatot ápol.
Román Katalin karakterének döntése egyébként nem egyszerűen határozott, hanem – partner és megfelelő életkörülmények híján – végtelenül józan is. Csonka családban él, a hasában hordozott kisbabához hasonlóan maga is apa nélkül, egy csupa nőből – egy ivászatra hajlamos édesanyából és egy szertelen kishúgból – álló háztartásban az egyik budapesti lakótelepen. A szülés utáni érzelmi hullámvasútra azonban nincs felkészülve.
A tinédzserterhesség témája miatt ugyan valamennyire adja magát, hogy a filmet a Juno magyar megfelelőjeként emlegessék – és az alkotók bevallottan kedvelik is – , Elliot Page (akkoriban még: Ellen Page) és Michael Cera filmjének vígjátékos könnyedsége azért fényévekre van a Hat hét realista ábrázolásától. Szakonyi Noémiékre inkább olyan alkotások voltak hatással, mint Andrea Arnold Fish Tankje, Céline Sciamma Girhoodja és a komplett Mészáros Márta-életmű.
Szakonyi Noémi és Vincze Máté egyébként nem csupán alkotótársak, hanem az életben is egy párt alkotnak, 2012 és 2015 között mindketten dokumentumfilm-rendezőnek tanultak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ezek alatt az évek alatt találtak rá a hathetes szabály témájára, amiről eredetileg dokumentumfilmben akartak beszélni, azonban miután felismerték, hogy a kamera jelenléte esetleg nyomást helyezhet a szereplőkre, ezáltal hatással lehet a döntéseikre, inkább a játékfilmes formátum mellett döntöttek.
A felek között közvetítő civil szervezetekkel való kapcsolattartás, a valóságból vett történetek gyűjtése, az örökbefogadó párokkal folytatott beszélgetések azonban nem voltak hiábavalóak, mert az alkotók időközben a téma valódi szakértőivé váltak. Sőt, így jutottak el ahhoz a sportolói ambíciókkal rendelkező anyához is, akinek a története a film alaphelyzetét ihlette, ám a cselekmény ívét fiktív, dramatizált elemek teszik filmszerűvé.
Noha a legtöbb örökbeadás mélyszegénységben történik, az alkotók felismerték, hogy dramaturgiailag több lehetőséget tartogat, ha egy másik, kevésbé hátrányos helyzetű társadalmi rétegbe ágyazzák a történetet. Így kevésbé egyértelmű a főszereplő végső döntése, a körülményei ugyanis magában hordozzák a változtatás lehetőségét.
Erről a hat hétről nagyon másként gondolkodnak a szervezetek is. Amikor bevezették, többen is megijedtek, hogy ez nagyon sok visszakérést eredményez majd. Dokumentumfilmesként engem ez a feszültség húzott be
– mondta az egyik filmvetítéssel összekötött közönségtalálkozón Vincze Máté.
A film főszereplője, Zsófi klasszikus parentifikált gyerek, aki sok esetben még a saját édesanyjánál is érettebben látja, illetve kezeli az élet dolgait – sőt, a kishúgával való kapcsolatából az is kirajzolódik, hogy nagyon is képes a gondviselésre, az anyaságra. Személyiségében a koravénség mellett egyszerre dolgozik a kamaszos dac és a konokság, de a pingpongkarrierhez való ragaszkodása a bizonyítani és a kitörni akarását is egyértelművé teszi.
A szereposztás abból a szempontból is bravúros, hogy a főszereplő gyermekét örökbe fogadni kívánó édesanyát Balsai Móni (Liza, a rókatündér, X – A rendszerből törölve, Társas játék stb.) alakítja, aki a való életben is örökbefogadó szülő. „Nagyon nagyvonalúan osztotta meg velünk tapasztalatait a különböző lelki állapotokról, sokat segített a helyzetek árnyalásában. Viszont semmi nem került bele a filmbe az ő történetéből, inkább lélektani síkon segítette navigálni a történetet“ – árulta el Szakonyi Noémi.
A Hat hét húsba vágó és fontos film, amely a témaválasztásánál fogva arra is alkalmas, hogy az örökbeadók oldalát bemutatva párbeszédeket indítson el, feloldja a gyermekükről lemondó anyákkal kapcsolatos betokosodott sztereotípiákat. És nemcsak itthon teheti ezt meg, hiszen Svédországban, Bulgáriában és Romániában például már biztosan játszani fogják a mozik.
A 21 nap alatt leforgatott Hat hét ezen felül edukációs és prevenciós célokra is alkalmas, ezért külön örömhír, hogy az erős jelenetek ellenére a film 12-es karikát kapott, így hamarosan a középiskolákba is eljuthat. Közben, a moziba kerüléssel egyidőben az alkotók különböző kísérőprogramokon igyekeznek beszélni a témáról, láthatóvá tenni a köztünk járó Zsófikat.