Egy most a Mandineren megjelent publicisztika szerint már ideje volt átalakítani a jobboldali médiát, viszont most nekik is kell az anyagi támogatás.
Mintegy hatvan munkatárstól váltak meg a Mandinernél, köztük hírszerkesztőktől, újságíróktól és videósoktól, így már csak negyvennyolcan maradtak az újságnál – derül ki a lap rovatvezető-helyettesének, Kohán Mátyás írásából.
A szerző szerint a jobboldali médiában régóta szükség lett volna változásokra, ugyanakkor úgy látja, az átalakítást nem „a falnak csapódás módszerével“ kellett volna végrehajtani:
„Tisztázzuk először is a morális pozíciót. Minden ellenkező híreszteléssel szemben nem úgy áll a helyzet, hogy a jobboldali média értéktelen állami propagandaként szennyezte volna tizenhat évig az egyébként csupa tisztességes, jóhiszemű újságíró lakta magyar közéletet. A politikailag súlyosan polarizált országokban – amilyen Magyarország, lényegében kétpólusú immáron harminchat éve – politikailag párhuzamos sajtó van, a kis nyelvi piacokon pedig a médiafinanszírozásban jelentős az állami szerep. A politikailag párhuzamos sajtó létezése a társadalom megosztottságának következménye, nem valamiféle kormány hatalmáé“
– írta Kohán és azt is hozzátette, hogy írt, hogy a jobboldali médiában évek óta látszottak a működési zavarok: a gyenge hatékonyság, egyes médiumok fölöslegessége, bizonyos műfajok hiánya és mások túltermelése. Szerinte az átalakítás elkerülhetetlen volt, de nem ilyen hirtelen és összeomlásszerű módon kellett volna végrehajtani.
Publicisztikájában három csoportra osztotta a jobboldali médiában dolgozókat. Az elsőbe azokat sorolta, akik szerinte valódi újságírói munkát végeztek, és akiknek elvesztését tragédiának tartja. A másodikba azokat, akiket „szervilis és naiv emberek“-nek nevezett, mert szerinte a szakmai munka helyett beérték a központi üzenetek ismétlésével. Róluk azt írta: „őhelyettük azoknak kellene bűnhődniük, akik elhitették velük, hogy ez a mérce“.
A harmadik csoporttal kapcsolatban ennél is élesebben fogalmazott. Szerinte voltak olyanok, „akikre teljes joggal csapott le most az Isten ostora“, és akik „arccal a kassza felé, lelketlenül, felfelé minimális gerincet sem mutatva végezték az aljamunkát“. Hozzátette, őket sosem tekintette kollégáinak.
Kohán a Mandiner megmaradó részét értékesnek nevezte. Azt írta, a lapnál maradó negyvennyolc ember „értéket teremteni, jó újságot írni“ dolgozik tovább, ehhez pedig olvasókra, támogatókra és „a nemzeti nagytőkére“ is számítanak.
„Nem alamizsnát kérünk: értéket ajánlunk“ – fogalmazott elég magabiztosan Kohán.
