Újságírók nélkül ma nem beszélnénk Tisza Pártról vagy rendszerváltásról. A kegyelmi botrány egyetlen cikkből nőtt országos üggyé. Most a politika mellett a magyar sajtó jövője is fordulóponthoz érkezett. Gál Natália véleménycikkében ezt elemzi.
- Mi lesz a magyar újságírással, ha tényleg új korszak kezdődik?
- Hogyan kell újraépülnie annak, amit az elmúlt 16 évben megszoktunk, és milyen felelőssége van a feladatban a fiatalságnak és a fiatal újságíróknak?
- Szerzőnk, Gál Nati véleménycikkében nemcsak saját gondolatait osztja meg, az újságírás jövőbeli szerepéről és formálódásáról pedig Bánszegi Rebekát, a 24.hu újságíróját is megkérdezte.
- Milyen szerepe lehet a fiataloknak egy szabadabb, közönségalapú médiarendszer felépítésében, és miért rajtuk múlhat a szakma következő korszaka?
Mielőtt bármilyen szocio-politikai eszmefuttatásba kezdenénk, érdemes megnézni, mi történt az elmúlt hetekben. A teljesség igénye nélkül: Szalai Vivien, a TV2 hírigazgatója távozott a pozíciójából. Magyar Pétert behívták a közmédiába, amivel az M1 csatorna nézettségi rekordot döntött. A Tények párosa, Gönczi Gábor és Marsi Anikó kikerült a műsorból, sőt, a Tények is megszűnik jelenlegi formájában. Gulyás Márton meghívást kapott az M5 csatorna és a Patrióta műsorába is. És talán a legárulkodóbb jel: Tóth Gabi egy ideje nem posztolt sminkelős-dumcsizós videót. Innen is jelezném, Gabi, hiányzol.
És ezért érdemes most feltenni a kérdést. Mi következik innentől?
Mi a magyar újságírás jövője?
Ha a történelmet nézzük, kirajzolódik egy visszatérő minta. A sajtó fejlődése egy korlátozó rendszer után három szakaszra bontható:
- Felszabadulás
- Pluralizáció (lásd: itthon a kilencvenes-kétezres években megjelenő új orgánumok)
- Újrastrukturálódás (amely pozitív és negatív irányt is vehet, egyfajta hosszútávú piaci berendezkedés)
Ma hosszú idő után visszatértünk a kezdőpontra, a felszabaduláshoz. A jelenlegi médiarendszer elérte a saját határait. Mégis sajtó-szempontból picit más a helyzet, mint a rendszerváltás idején. 1989-ben egy teljes rendszer omlott össze, elölről kellett kezdeni. Most nem ez történik. Most inkább egy már meglévő, kissé rozoga szerkezetet próbálunk újragondolni.
A miniszterelnökünk és az "influenszerkormányzás": hogyan formálja át Magyar Péter a politikusi szerepet a közösségi médiában?
2026.5.17 9:47
Képzeljük el úgy, hogy a magyar média egy klasszikus Kádár-kocka. 1989-ben ez a ház gyakorlatilag összedőlt, és a romjain felépítettünk egy újat. Az új ház ugyan áll, de a régi alapok még mindig ott vannak a megsárgult linóleumpadló alatt. A ház megviselt: repedések, beázás, betört ablakövegek, az áram meg néha működik, néha nem.
Most, 2026-ban nem romokból kell újrakezdeni. Felújítanunk kell. A kulcskérdés a 2010 óta felépített struktúra, az intézményes problémák. Amíg ez nem változik, addig minden más legfeljebb kozmetikai beavatkozás marad. Attól még, hogy kifestjük szépen a kopott narancssárga falakat, bármilyen új szín alatt az még rohadni fog. Attól, hogy néhány embert leváltunk, még semmi nem fog igazán fejlődni.
Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését!
Visszatérve a sajtó „újraébredésének” három szakaszára, az újrastrukturálódás nem szükségszerűen negatív folyamat. Sok esetben éppen ez teremti meg egy hosszú távon is működő, szabadabb médiarendszer alapjait.
Ugyanakkor, ha a globális trendeket vizsgáljuk, árnyaltabb képet kapunk. A sajtószabadsági rangsorok élén rendre olyan országok állnak, mint Dánia vagy Svédország, ahol a 20. századi politikai törések kevésbé zilálták szét a médiarendszert. Lehetőségük volt a komolyabb zavar nélküli, organikus fejlődésre.
Felkerestem pályakezdő fiatalokat húszas éveik elején, mit várnának el a következő évektől. Többen azok közül, akikkel beszéltem, külföldön tanultak média szakon, így külön kíváncsi voltam, ők milyen feltételekkel jönnének haza. Beszéltem újságírókkal, fotósokkal, dokumentumfilmesekkel. Egy egyértelmű kép rajzolódott ki, amit az alábbi pontokban gyűjtöttem össze:
1. Kívánjuk a propaganda-narratíva eltörlését és piaci verseny létrehozását.
2. Kötelező átláthatóságot és transzparenciát minden médiatermék kapcsán.
3. Közösségi művészeti terek létrehozását és finanszírozását: legyen az mozi, klub, színház vagy kultúrház. Helyek, ahol létrejöhet a korosztályok közötti diskurzus.
4. Filmfesztiválok és színházi fesztiválok létrehozását és támogatását. Ne csak a zenefesztiválok legyenek erősek nyáron.
5. AI-oktatást és felkészítést gyerekkortól, továbbá idősek számára elérhető lehetőségeket, képzéseket, hogy a média világában biztonságosan el tudjanak igazodni.
6. Elfogulatlan állami pályázatokat és támogatásokat fiataloknak, hogy tudjanak kreatív projektekkel foglalkozni.
7. Minőségi és szabad média-, színházi és filmoktatást.
Mind tudjuk, hogy a következő négy év fókuszában nem a magyar média magasabb szintre emelése lesz, ennél sokkal sürgetőbb problémák is vannak. De szóljon a következő négy év a hosszú távú berendezkedés megalapozásáról.
Kikértem a témában Bánszegi Rebeka, a 24.hu-nál dolgozó kollégám véleményét: hogyan látja a korunkbeliek jövőjét a sajtó világában?
„Mint ahogy a társadalom más szegleteiben, az újságírásban is létezik egy generáció, aki teljesen a NER-ben szocializálódott, a rendszer működéséből fakadó média kereteit ismeri. Nekik, és az idősebb generációs újságíróknak is újra kell tanulni emiatt nagyon sok mindent, ezzel szemben a pályakezdő újságírók sérelmek nélkül vághatnak bele a szakmába, kvázi tiszta lappal.“
Rebeka azt is megosztotta, mi a legfontosabb várható változás: a piaci verseny visszatérése.
„Az, hogy a médiában lesznek-e rendszerszintű változások a kormányváltás után, nagyon erősen függ attól, hogy mennyire sikerül tartania magát az új kormánynak a rendszerváltás ígéretéhez. A NER sajátságos struktúráinak felszámolása minden valószínűség szerint fog jogi kihívásokat okozni, még abban az esetben is, ha a szándék és az eltökéltség meg lesz.
A közmédia leállításának ígérete az, ami a legkonkrétabban került elő a kampányban, talán a leginkább szimbolikus, és Magyar Péter már az eredmények ismeretében is hangsúlyozta. A közmédia ügyének kezelésére tehát azért is érdemes figyelni, mert az új kormány médiával kapcsolatos elgondolása is kirajzolódhat belőle.
A magyar média egy jelentős része az elmúlt 16 évben eltávolodott a piaci logikától, mert nem volt rákényszerítve, hogy az olvasók és nézők figyelméért küzdjön. Ha visszatérne a verseny, és az egyenlő feltételek, az sok szempontból igazságosabbá tenné a média helyzetét Magyarországon.“
A következő korszak: közönségalapú média és a fiatalok szerepe
Van egy kényelmetlen, picit klisé, de elég egyértelmű állítás. A fiatalok valódi változást tudnak hozni. Egy olyan generáció, amelynek már volt szerepe a rendszer megbuktatásában, és amelynek még nagyobb szerepe lehet egy új felépítésében. Az új médiarendszer nem magától fog kialakulni. Nem fentről fogják készen odaadni (bár lehet, meg fogják próbálni). Az alapoktól fog felépülni, azokból, akik most lépnek be a szakmába. És azokról akik a pályakezdőket felkészítik.
A sajtó nem lehet kormánybarát. És nem lehet ellenzékbarát sem.
A sajtó ellensúly.
Akkor is, amikor már semmi más nem szab gátat a hatalomnak, legyen az politikai vagy gazdasági. A szabad sajtó nem oldalt választ (bármekkora is a felajánlott összeg) hanem kérdez, ellenőriz, és adott esetben szakszerűen kellemetlenkedik, ott és ahol kell.
A hatalmat nem elég megbuktatni, nekünk is változnunk kell – Mit tegyünk, hogy a rendszer ne bennünk éljen tovább?
2026.4.29 10:26
Végső soron a szabadsajtó az emberekért létezik. És talán ez az egyetlen igazán biztató fejlemény az elmúlt években. Az olvasó és az újságíró közötti viszony érezhetően megváltozott. A politikai viharok közepette egyre inkább bizalmi, sokszor már-már személyes kapcsolat alakult ki. És lehet, hogy végül ez lesz az alap, amire tényleg érdemes építeni. A magyar média egy új, digitális és közönségfinanszírozott modell felé tolódik. Ez az új modell már évek óta formálódik, hiszen a torzult játéktér kikényszerítette a létrejöttét.
A közönségalapú média térnyerése valóban a szakma egyik legnagyobb lehetősége, de egyben az egyik legkomolyabb problémája is. Az újságírás demokratizálódása hozzáférést ad és csökkenti a korábbi struktúrák kizárólagosságát, elitizmusát. Ez nagyon fontos, ennek meg kelett történnie. De ez a demokratizálódás határmosódást is jelent. Ma gyakorlatilag bárki, akinek van egy platformja, könnyen tekintheti magát újságírónak vagy sokat látott szakértőnek.
Az 1989-es rendszerváltás vagy 1956 szellemiségéhez áll közelebb a Tisza elsöprő választási győzelme?
2026.4.26 11:15
Egy új médiarendszerben ezért elkerülhetetlen lesz, hogy világosabb határokat húzzunk. Nem feltétlenül felülről szabályozva, hanem szakmai és közösségi konszenzussal. Mit nevezünk újságírásnak? Mi számít véleménynek? És mi az, ami ellenőrzött tény?
„…az időszaki sajtó szabad nemzetnél hivatva van, hogy legyen óramutató a nemzet életében; legyen hajnalcsillaga a világosság napjának; legyen a jelennek izzadó munkása.”
Kossuth Lajos, Pesti Hírlap, 1844 - Részlet a KESMA Alapító okiratának Preambulumából (Igen, ez komoly...)
Szerző: Gál Natália
