A Fesztiválország az elmúlt 30-35 év történetét meséli el a fesztiválok, fesztiválozók és fesztiválszervezők szemüvegén keresztül. Látványos és izgalmas utazás ez, de valahogy a nagy kép bemutatása mégis elmarad.
A magyar kultúrában és gazdaságban kiemelt szerepe van a fesztiváloknak, és szerencsére egyáltalán nem mondhatjuk, hogy hiány lenne belőlük, vagy szűk lenne a kínálat. Sőt, ellenkezőleg, olyan széles a paletta, hogy tényleg mindenki megtalálhatja a saját ízlésének, érdeklődésének, szubkulturális és társadalmi helyzetének valót – Csizmadia Attila filmje, a Fesztiválország pedig ezeknek a lehetőségeknek a tárházát járja körbe.
A Sziget és a köpönyege
A film a Sziget Fesztivál történetével indul, ami nagyjából azonos a magyar fesztiválipar első lépcsőfokával is. Az 1993-as indulású Sziget nemcsak a fesztiválokról, hanem igazából a rendszerváltás utáni évek kuszaságáról, vadkapitalizmusáról és olyan lelkes fiatalokról szólt, akik úgy érezték, hogy a szocialista rendszer összeomlásával megszűntek a fiatalok szórakozási lehetőségei, és a nagy káoszban teljesen elfelejtkeztek róluk.
Szigetelés, Himnusz-gate, Orbán kontra Kneecap és egy showgirl vallomása – Augusztusi popkult-összefoglalónk
2025.8.31 9:50
Ezért ma már teljesen elképzelhetetlenül, olyan ambiciózus fiatalok, mint Gerendai Károly, önszerveződő módon, a profizmust lelkesedéssel pótolva elkezdtek megszervezni és létrehozni egy saját fesztivált. Az 1993-as után az 1994-es „Eurowoodstock”-ként elhíresült Sziget meghozta az első áttörést is, ami nemzetközileg is nagy sajtóvisszhangot váltott ki, és az első évek többmilliós mínusza ellenére is óriási siker lett.
A 90-es évek maga volt a magyar fesztiválvilág aranykora, a kísérletezés terepe, az „ártatlanság időszaka”, amikor a Sziget hatására, annak kihívójaként vagy éppen annak alternatívájaként jöttek létre olyan kezdeményezések, mint Márta István és Kapolcs jóvoltából a Művészetek Völgye, vagy éppen Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert kitartó munkájának eredményeként a Volt Fesztivál, később a Balaton Sound, a Strand Fesztivál és a SopronFest.
Porból lett szabadság – Megérkezett a Fesztiválország trailere, amit a Refresheren láthatsz először
2025.8.26 11:00
A Fesztiválország nemcsak a gombamód szaporodó lehetőségekről szól, hanem arról is, ahogyan a 2000-es évekre a piaci logika és a profitkényszer vált az elsődleges szervező elvvé a fesztiválok világában. Erre persze lehet úgy is tekinteni, hogy a fiatalok szórakozására teljesen lecsapott a kapitalizmus, de úgy is, hogy a piaci verseny hozzájárult ahhoz, hogy egy sokkal modernebb, látványosabb, és strukturáltabb tere nyílhasson meg a zene és a kultúra ünnepének. Persze, a két narratíva egyszerre is igaz, de az eredmény az lett, hogy a magyar fesztiválok európai színvonalú rendezvényekké nőtték ki magukat.
Fontosabbak a vibe-ok, mint a mélységek
A Fesztiválország tulajdonképpen egy körképet ad a magyar fesztiválpiacról, és arról, hogy mennyire sokféle fogyasztói igényt képes kiszolgálni ez a kis ország. Aki nemzetközi léptékű fesztiválra szeretne menni, annak ott van a Sziget, vagy korábban a Volt és a Sound, akik inkább egy családiasabb, művészibb-alternatívabb fókuszú fesztiválon érzik jól magukat, azoknak ott van a Művészetek Völgye, a Fishing on Orfű, volt a Bánkitó, de akit a metál, vagy éppen a spiritualitás vonz, azok sem maradnak események nélkül.
Chappell Roan, The Last Dinner Party, Luvcat – REFRESHER fotóbeszámoló a Sziget utolsó napjáról
2025.8.13 11:16
Az egyes fesztiválokról, jelentőségükről és a hozzájuk kapcsolódó ikonikus történetekről, emlékezetes pillanatokról maguktól a szervezőktől, fesztiválipari szakemberektől és olyan zenészektől hallhatunk, mint Lovasi András, Beck Zoli, Kiss Tibi, Beton.Hofi, Sisi, Schoblocher Barbara vagy éppen a Margaret Island, a Halott Pénz és a Bagossy Brothers csapata.
Egy igazán látványos, pörgős, hidegrázós dokumentumfilmről beszélünk, aminek viszont a legnagyobb hiányossága, hogy elveszik a vibe-olgatásban és az atmoszféra-teremtésben. Ugyan szóba kerülnek olyan témák, mint az egyes politikai vezetésekkel való összetűzések és a kooperációk kérdése vagy éppen a Covid és a 2020-as évek válsága, ami elkezdte felemészteni a fesztiválok világát is, de mégis csak olyan felszínesen kerültek be ezek a fontos témák a filmbe, hogy valódi áttekintést nem kapunk a fesztiváliparról.
A The Last Dinner Party üzenete a Z generációnak: Ne kommenteljetek mindent, nem kell mindig mindenhez hozzászólni! – INTERJÚ
2025.8.12 16:05
Talán úgy lehet ezt a legjobban megfogalmazni, hogy az egész film koncepciójából hiányzik az a holisztikus szemlélet, ami a nézőt nemcsak vizuálisan, hanem intellektuálisan is meg akarja fogni, és meg akarja értetni vele a fesztiválipar mélyebb rétegeit, a kulturális, gazdasági és politikai életre gyakorolt hatását.
Viszont ebből itt szinte semmit nem kapunk. Nincs egy hosszabb gondolat vagy kifejtett narratíva sem arról, hogy pontosan hogyan vált a kezdeti szabad fesztiválszervezés ipari méretűvé, hogyan váltak egyre professzionálisabbá a rendezvények, és maga a fesztiválipar egy fontos gazdasági húzóágazattá.
A jelenlegi gazdasági válságról esik szó, de az is csak személyes megéléseken keresztül, nem foglalkozva a jövőt érintő valós kérdésekkel. Amiért pedig különösen kár, hogy a minimális regionális áttekintés is kimarad, ami kontextusba helyezhetné a hazai ipar pozícióját. Így nem tudjuk meg, hogy egy ilyen szintű fesztiválpiac kiemelkedőnek számít-e, vagy valójában semmiben sem különbözünk kelet-európai szomszédainktól.
Post Malone, Sofia Isella, Frenna & The Gang, Ecca Vandal – REFRESHER fotóbeszámoló a Sziget 5. napjáról
2025.8.11 9:53
A Fesztiválország esztétikailag egy nagyon kellemes és hatásos filmélmény, de egy ilyen mértékű dokumentumfilmtől jogosan várná el az ember, hogy olyan összefüggéseket akarjon megérteni és feltárni a fesztiválok jelentőségéről és szerepéről, ami sokkal mélyebbre ás a hétköznapi diskurzusoknál.
