A Pride hónap alkalmából Magyarországon ismert LMBTQ-embereket kértünk fel, hogy osszák meg velünk személyes történeteiket arról, milyen élmény volt melegként, biszexuálisként vagy transzneműként felnőni hazánkban.
Megkértük őket arra is, hogy meséljenek arról, miként befolyásolja jelenlegi életüket a társadalmi és politikai környezet. Célunk, hogy ezek a megosztott tapasztalatok segítsenek jobban megérteni egymást, és közelebb hozzák a sokszínű valóságot mindannyiunkhoz.
Miközben az EU legtöbb országában egyre elfogadóbbak az emberek az LMBTQ-közösséggel szemben, Magyarországon az elmúlt években inkább visszalépés történt – jogi szinten és a közbeszédben is.
Kelet-Európában a rendszerváltás utáni időszakban dekriminalizálták az azonos neműek közti kapcsolatot. EU-s irányelvek alapján a 2000-es évektől javult az LMBTQ-emberek elleni rendszerszintű diszkrimináció, azonban Magyarországgal szemben ma is uniós eljárás van folyamatban LMBTQ-jogok sértése miatt.
Magyarország 2020-ban törvényben tiltotta meg a transznemű emberek jogi név- és nemváltoztatását. Ekkorra vált világossá, hogy a kormány az LMBTQ-közösséget a társadalom rákfenéjeként állítja be, és a gyerekek védelmére hivatkozva kezdi nyíltan felépíteni az LMBTQ-embereket célzó politikáját. Csupán pár héttel később – az alaptörvényt ismét módosítva– kijelentették, hogy az apa férfi, az anya nő.
2021 óta az iskolákban nem lehet szó homoszexualitásról vagy nemváltásról a szexuális felvilágosítás során, és 18 év alatt tilos ezeknek a témáknak a megjelenítése vagy bármiféle népszerűsítése.
