Ari Aster westernszatírájától kezdve Joachim Trier új drámáján át cikkünkben összegyűjtöttünk néhány fontos filmet, ami miatt izgatottak lehetünk az idei cannes-i filmfesztiválon.
Idén május 13-a és 24-e között rendezik meg a cannes-i filmfesztivált, ahol két héten át a legkiválóbb filmes alkotásokat mutatják be. A hivatalos versenytől (körülbelül 21 produkció küzd az Arany Pálmáért) az Un Certain Regard programjáig Cannes a média figyelméért küzdő indie-filmek egyik legnagyobb csataterévé nőtte ki magát – annak ellenére, hogy a fesztivált gyakran illetik azzal a kritikával, hogy a politikai részlehajlás vagy az idősebb alkotók iránti lojalitás befolyásolhatja, mi kerül be a versenyprogramba.
Az elmúlt években olyan produkciók nyerték el az Arany Pálmát, amik aztán az Oscar-gálán is taroltak, például az Élősködők vagy az Anora. Összegyűjtöttünk néhány fontos címet, amikre érdemes lesz idén figyelni!
Eddington (Ari Aster)
Ari Aster évek óta ült egy westernfilm tervein, amit egy időben rendezői debütálásnak szánt, végül úgy döntött, hogy először az Örökséget és a Fehér éjszakákat készíti el. Harmadik filmje, az Amitől félünk promotálási időszakában jelezte, hogy a következő produkció már tényleg egy western lehet, amit aktualizált a Covid-19 alatti időszakra.
Az Eddington egy 2020-ban játszódó, új-mexikói seriffről szóló szatíra, amely állítólag létező amerikai politikusokat is bevon a sztoriba. A Joaquin Phoenix, Pedro Pascal, Austin Butler és Emma Stone főszereplésével készült filmben a rendező új operatőrrel, Darius Khondjival dolgozik együtt, aki korábban Bergmanhoz és Polanskihez hasonlította Astert.
Sentimental Value (Joachim Trier)
Joachim Trier ismét összeállt jól bevált írótársával, Eskil Vogttal, hogy az Oslo-trilógia (A világ legrosszabb embere, Reprise, és az Oslo, augusztus 31.) után egy újabb norvég fővárosban játszódó drámát forgasson.
Trier hatodik filmje egy családi házban kialakult konfliktus köré épül, amiben főszerepet kapott Inga Ibsdotter Lilleaas mellett A világ legrosszabb emberéből ismert Renate Reinsve, illetve Elle Fanning, aki egy Norvégiába látogató amerikai filmsztárt alakít. Trier híres a bravúros dialógusairól és mélyreható pszichológiai drámáiról, és a Sentimental Value körüli korai megállapodások azt sugallják, hogy ez a minta most sem fog megtörni.
It Was Just an Accident ( Jafar Panahi)
A kortárs iráni film egyik legfontosabb alakja, Jafar Panahi titokban forgatta le filmjét, amiről egyelőre csak annyit tudni, hogy a történet „egy kisebb baleset köré épül, ami egyre súlyosbodó következmények sorozatát indítja el”.
Ikonikus magyar reklámok, amik több generációt szórakoztattak, vagy kergettek az őrületbe
2025.4.20 8:10
A Kör, az Ez nem egy film, a Taxi Teherán, a Parde és a No Bears címeket is jegyző filmrendezőt 2022-ben ismét letartóztatták, mert kritizálta az iráni kormányt, majd 2023-ban februárjában engedték ki a börtönből, miután éhségsztrájkot hirdetett, hogy tiltakozzon a törvénytelenül és embertelenül működő iráni igazságszolgáltatás ellen.
Urchin (Harris Dickinson)
A londoni hajléktalanság problematikáját tematizáló Urchin az Un Certain Regard programban mutatkozik be. Harris Dickinson eddig csak néhány rövidfilmet dirigált le, és ez lesz a debütáló nagyjátékfilmje íróként és rendezőként. Az angol színész renoméjának egyébként jót tett, hogy már 28 éves korára olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Steve McQueen (Blitz) vagy Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge), és szerepelt a Demóna: A sötétség úrnője című filmben, illetve az Ecc, pecc, ki lehetsz?-ben is.
Once Upon a Time in Gaza (Tarzan and Arab Nasser )
Tarzan és Arab Nasser gázai születésű ikerpár jegyzi a cannes-i versenyben elsőként szereplő palesztin alkotást, a 2013-as Condom Lead című rövidfilmet, valamint a Dégradé és a Gaza Mon Amour című filmeket. A Once Upon a Time in Gaza című krimi-thriller főszereplője Nader Abd Alhay, a produkció pedig szintén az Un Certain Regard kategóriában indul, és a forgalmazó szerint „visszhangozza a térségben jelenleg zajló szörnyű eseményeket”.
Renoir (Chie Hayakawa)
Chie Hayakawa korábban Cannes-ban A 75-ös terv című, Black Mirror-szerű sci-fivel szerepelt, amely az idősek eutanáziájával próbálja „megoldani” Japán elöregedő társadalmának problémáját. A Renoir azonban egy 1980-as évekbeli tokiói felnövéstörténet, ami egy kamaszról, Fukiról szól, akinek az apja rákban haldoklik. Hayakawa korábban egy interjúban elmondta, a Renoir a saját gyermekkori gyászélményein alapul, és A 75-ös tervhez képest 180 fokos fordulatnak szánja.
The History of Sound (R. Oliver Hermanus)
Idén Josh O'Connor két filmje is versenybe száll az Arany Pálmáért. Ott van Kelly Reichardt The Mastermind című krimije, valamint R. Oliver Hermanus The History of Sound romantikus drámája, ami egy meleg szerelmi történetet mesél el. A film Ben Shattuck azonos című novellája alapján készült, és két férfi (O'Connor és Paul Mescal) romantikus kapcsolatáról szól, akik 1916-ban találkoznak, majd 1919 nyarán elindulnak, és körbeutazzák a New England-i Maine államot, hogy népdalokat rögzítsenek.
Alpha (Julia Ducournau)
Miután a Raw, és az Arany Pálma-díjas Titane testhorror egyszerre sokkolta és nyűgözte le a közönséget, Julia Ducournau harmadik produkciója a pletykák szerint az eddigi legdurvábbra sikerült, holott a francia író-rendező eddig is híres volt arról, hogy a fesztiválokon a nézők rendszerint elájultak a filmjein. Ducournau első angol nyelvű játékfilmjében, az Alphában Emma Mackey, Tahar Rahim és Golshifteh Farahani is szerepet kapott. A dráma az 1980-as években játszódik New Yorkban, az AIDS-járvány közepén, és egy 13 éves kislányról szól, akinek az egyik szülője megbetegszik, ami arra kényszeríti, hogy először nézzen szembe a veszteség érzésével és a saját halandóságával.
