Dübörgő techno-dobok népzenei hajlításokkal: a turbofolk furcsa egyvelege nemcsak zenei, hanem történelmi szempontból is meglepetéseket tartogat.
Svetlana Ražnatović, művésznevén Ceca Szerbia egyik legismertebb és legsikeresebb énekesnője: a „szerb édesanyaként” is emlegetett előadó karrierje a ‘90-es évek óta töretlenül dübörög. Ceca azonban nem csak a zenei világban ismert: 1995-ben kötött házasságot Željko Ražnatovićcsal, ismertebb nevén Arkannal, aki az egyik legkegyetlenebb szerb milícia vezére volt a délszláv háborúk során. Arkant 2000-ben meggyilkolták; háborús bűnökért felelős társai legtöbbjét sosem állították bíróság elé. Ceca karrierje és műfaja, a turbofolk pedig továbbra is virágzik: nézzük, hogyan alakult ki ez a furcsa stílus, és miként kísérte háborúba a Balkánt!
A kezdetek
Ma már kevesen tudják, de ha megkérdezzük szüleinket, nagyszüleinket, ők tanúsíthatják: az egykori Jugoszlávia virágzó zeneiparral rendelkezett. A rezsim több mint négy évtizedes fennállása során a legtöbb kommunista államnál némileg nyitottabb, különutas politikát követő országban zenei stílusok és szcénák sokasága alakult ki: a jugoszláv strandokon nyaraló magyarok naphosszat hallgathatták a hangszórókból szóló yugopopot, miközben a délszláv állam volt az egyetlen a keleti blokk országai közül, ami a vasfüggöny lehullása előtt is részt vett az Eurovízión.
„A zenészek a ‘80-as években lépésről lépésre elkezdtek elektronikus hangszereket használni” – magyarázta Kornelije Kovač, magyar nevén Kovács Kornél magyar származású szerb dalszerző és producer a VICE 2012-es dokumentumfilmjében. „Olyan dallamokat komponáltak, amik nem pontosan utánozták a népzenét, ugyanakkor hasonlítottak rá, de valójában popzenei dallamok voltak. Ehhez aztán a színpadra állítottak fiatal, csinos énekesnőket rövid szoknyában és nagy mellekkel, akik nem is igazán tudták, hogy kell énekelni; de megtanítottak nekik egy-két hajlítást, amik a népzenére emlékeztettek. Ezeknek az elemeknek a keveréke nagyon sikeres volt, és vonzotta a vidéki közönséget. Miután elkezdődött ez a folyamat, már nem lehetett megállítani.”
Ugyanakkor Jugoszláviában Josip Broz Tito hosszas uralma során a népzenét giccses, alantas műfajnak tartották. A népzenészeknek állami támogatások hiányában más mecénások után kellett nézniük: a korai turbofolk-zenészek a szerb maffiában találták meg támogatóikat. A turbofolk tehát már születése során szorosan összefonódott ezzel az erőszakkal és bűncselekményekkel terhelt világgal.
Eközben a fronton
Tito halála után csupán néhány évet kellett várni, ameddig a jugoszláv tagállamokban felerősödtek a szeparatista törekvések: a délszláv állam széthullását a főleg szerbek által működtetett hadsereg próbálta megakadályozni. Amikor pedig egyértelművé vált, hogy Jugoszlávia szétszakadása elkerülhetetlen, a szerb hadsereg és az azt támogató félreguláris milíciák gyakran brutális módszerekkel próbáltak minél több területet szerezni maguknak. A hadműveletek során a katonák legtöbbször a lakosságot sem kímélték: 1995-ben történt például a srebrenicai mészárlás, melynek során a Szerb Köztársaság Hadserege (a boszniai szerb területek elszakadásáért küzdő fegyveres erő, tehát nem a reguláris szerb hadsereg) több mint 8 ezer bosnyák civil férfit és fiút mészárolt le. Ez volt a II. világháború óta az első olyan bűncselekmény Európában, amit a széles körű nemzetközi közösség népirtásként könyvelt el. De nem ez volt az egyetlen, civil lakosság ellen elkövetett atrocitás a háború során: csaknem minden érintett nemzet, köztük a szerb lakosság is ki volt téve a harcoló felek agressziójának.
Szerbia részéről nemcsak a reguláris hadsereg, hanem területi haderők és egyes politikusok, illetve a maffia által támogatott paramilitáris alakulatok is részt vettek a harcokban: ilyen volt például a Szerb Önkéntes Gárda, az „Arkan tigriseiként” is ismert csoport, amit a korábban említett Željko Ražnatović vezetett.
A szerb tündérmese
Željko Ražnatović 1952-ben született a szlovéniai Brežice-ben, ahol a jugoszláv hadsereg légierejében szolgáló édesapja állomásozott. A család rövidesen Belgrádba költözött; viszonylagos anyagi jólétük ellenére Ražnatovićot már 15 évesen letartóztatták, amiért női táskákat lopkodott a Tašmajdan Parkban. Ekkor nyugatra szökött, ahonnan visszatoloncolták Szerbiába: az elkövetkező években otthon és külföldön is bűncselekményekből tartotta fenn magát. Emellett apja kapcsolatai nyomán a jugoszláv titkosszolgálatnak is dolgozott, akik olyan nagyra becsülték a munkáját, hogy segítségükkel a börtönt is többször sikerült elkerülnie. A szerb alvilágban ekkor már Arkan néven ismerték, egyik hamis útlevele után. Arkan otthonosan mozgott az éjszakai életben és a futballhuligánok között is: a délszláv háború kitörésekor ő volt a Delije, a belgrádi FK Crvena zvezda (Vörös csillag futballklub) ultráinak vezetője.
A háború új lehetőségeket hozott Arkannak, aki a Szerb Önkéntes Gárda vezetőjeként vált ünnepelt háborús hőssé otthon, és rettegett hadúrrá a környező népek között. Alakulata a háború évei során horvát és magyar lakosokat is terrorizált, de a bosnyák civilek ellen követte el a legtöbb atrocitást: erről tanúskodik Ron Haviv fényképész fotósorozata is, melynek legismertebb darabja Arkant ábrázolja, amint egy tank előtt áll, melyen fegyveres, maszkos katonái ülnek; kezében pedig egy kölyöktigrist tart, melyet egy helyi állatkertből raboltak. Ebben a fotósorozatban szerepel egy másik híres kép is, ami ugyan nem Arkant ábrázolja, mégis kiváló példája a „Tigrisek” által elkövetett rémtetteknek: a fotón egy fiatal szerb katona idős, a házuk előtt pillanatokkal korábban lelőtt bosnyák civilek holtteste felé rúg.
A katonáknak az áldozataik terrorizálásán kívül más szórakozásuk is akadt a fronton: a fiatal Svetlana Veličković, művésznevén Ceca szórakoztatta őket fellépéseivel. Az egyik koncertje alkalmával az akkor 20 éves énekesnőt bemutatták a 40 éves Arkannak: a találkozóból szerelem szövődött, és a pár 1995-ben egybe is kelt. A tömegek által látogatott, giccstől csöpögő eseményt „valódi szerb tündérmeseként” jellemezték: az itt készült felvételeket országszerte sugározta a tévé, és később videókazettán is kiadták. Az ifjú párt az esküvő során meg is koronázták: ezzel Ceca nemcsak a turbofolk, hanem Szerbia királynőjévé is vált.
A háború végével az Önkéntes Gárda látszólag letette a fegyvert, Arkan pedig egy másodosztályú futballklub igazgatásának szentelte magát, ami olyan jól sikerült neki, hogy az 1997-98-as jugoszláv SZK labdarúgó bajnokságot az általa vezetett FK Obilić nyerte – rossz nyelvek szerint ebben szerepet játszhatott az is, hogy az ellenfelek játékosait a korábbi Tigrisekkel fenyegette, amennyiben azok gólt lőnének a csapata ellen. Ceca zenei karrierje eközben tovább ívelt felfelé. A tündérmese 2000-ben ért szomorú, de nem teljesen váratlan véget: Arkant egy horvát maffiózó törzshelyén, a belgrádi Hotel InterContinentalban közvetlen közelről fejbe lőtte. Ceca beszámolója szerint a hadúr a karjai között halt meg, miközben sofőrjükkel a kórházba igyekeztek.
Elvarratlan szálak
Arkan felelősségre vonása ugyan elkezdődött, de a halálával véget is ért: ezután a többi egykori Tigris elkerülte a bíróságot. Olyannyira, hogy a Rolling Stone remek és vizuálisan is lenyűgöző oknyomozó cikke szerint a katona, aki Haviv híres fotóján belerúg a bosnyák holttestekbe, 2023 januárjában még a belgrádi klubok gyakori előadója volt, DJ Max néven. Ő ugyan nem a turbofolk, hanem a techno műfajában utazott, de művésznevét már minden valószínűséggel katonatársaitól kapta.
Cecának a későbbiekben volt egy-két súrlódása a joggal: 2003-ban letartóztatták, mivel a gyanú szerint otthonában bújtatta a Zemun klán tagjait, akik nem sokkal korábban meggyilkolták Zoran Đinđićet, Szerbia progresszív, EU-párti miniszterelnökét. Mivel a vádakat nem tudták bizonyítani, Ceca ellen végül nem indult eljárás ebben az ügyben. A nyomozások során azonban kiderült, hogy Ceca jelentős összegeket sikkasztott az FK Obilić költségvetéséből (melynek vezetése Arkan halála után rá szállt), illetve illegálisan tartott fegyvereket is találtak otthonában. Ceca azzal védekezett, hogy a fegyverek még az elhunyt férjéhez tartoztak, bűnösségét azonban bevallotta: a bíróság másfél millió eurós bírság megfizetésére és egy év házi őrizetre ítélte, amit végül nyolc hónapra csökkentettek. Karrierjét azonban ez sem árnyékolta be: Ceca továbbra is színpadra áll, többek között egy Milorad Dodikhoz, a Bosznia-Hercegovinában etnikai feszültséget szító szerb politikushoz köthető esküvőn 2021-ben. 2019-ben pedig Aleksandar Vučić szerb elnök és Irinej ortodox pátriárka mellett ő köszöntötte Vlagyimir Putyint szerbiai látogatásán.
A turbofolk pedig azóta is dübörög: Belgrád virágzó zenei szcénájába továbbra is beleolvad ez az erőszakot és nacionalizmust pornografikusan dicsőítő kultúra. Ahogy Renyagyár, a pécsi képzőművész is hangoztatja eme zseniális grafikáján: „Ha jön az atomrobbanás, azt csak a csótányok élik túl, meg a turbofolk.”
