Az ország legnépszerűbb showműsorát és reggeli műsorát is ő vezeti, számos filmben szinkronizál, egyre többet zenél sőt, még producerkedni is elkezdett Miller Dávid, akinek a tavalyihoz hasonlóan idén sem lesz unalmas éve.
Van, hogy reggel 4.20-kor kel, délben pedig már levezetett egy háromórás műsort, szinkronizált egy sorozatot, és bár másnak még el sem kezdődött a nap, ő már a stúdióban alkotja meg legújabb zenéit. Miller Dávid 26 évesen a magyar televíziózás történetének egyik legnépszerűbb műsorát vezette (kétszer), idén pedig még jobban megismerhetjük zenész oldalát is, legalábbis minden erre utal abból az interjúból, amit a Refresher Magyarországnak adott pár nappal ezelőtt.
Mozgalmas éveid voltak, 2022-ben műsort vezettél, szinkronizáltál, zenéltél és filmeztél is egyszerre. Sikerült kipihenned magad, vagy nem állt le a mókuskerék?
Érdekes jelenség a mókuskerék, mert ha egyszer igazán elkap, akkor is nehéz belőle kiszállni, ha éppen nem jár. Amikor nem jár, akkor általában én kezdem el igazán izzadtságos módon tekergetni, hogy valami történjen. Az én életemben a pihenés egy nehéz dolog. Nem tudok akkor kikapcsolni, ha a telefonomat nézegetem, nekem pont az a pihenés, ha azt végre letehetem. Így akár elég egy nap is.
Mozgalmas volt a 2022-es év, de sokkal jobban bírtam, mint 2021-et. Abban az évben nagyon elfáradtam, mert nem készültem fel rá, hogy ennyire pörgős lesz. Kívülről talán az látszik, hogy bemegy valaki a tv-be, lenyom egy műsort, majd hazamegy és elvan, mint Marci Hevesen. Ez nem így van, ebben a műfajban óriási hajtás van, amire akkor sem fizikálisan, sem mentálisan nem voltam felkészülve. Ezért is mentem el pihenni év elején Amerikába, hogy kitisztítsam a fejem, letisztítsam a korábbi gondolataimat és felépítsem az újakat. Azt kell, hogy mondjam, sokkal jobban felkészültem fejben 2022-re, így nem is fárasztott le annyira.
Hogy bírsz napi 24 órában négy különböző munkát menedzselni és megállni benne a helyed?
Szeretem azokat a dolgokat, amiket csinálok, és szerintem ez a fontos, ez egy nagyon szerencsés helyzet. Például nem csak a szinkronizálásból kell megélnem, ezért mindig tudok éppen annyit vállalni, amennyit élvezek és szeretek is. Nem vezetek Reggelit minden nap. Ha így lenne, lehet több eséllyel és hamarabb égnék ki, vagy elfásulnék. Az a heti pár alkalom nekem tökéletes, imádok találkozni és beszélgetni az emberekkel, bekerülni a flow-ba. Az X-Faktor koncentrációban, felkészülésben, és kihívás szempontjából is egy teljesen más univerzum, hasonlóan a filmezéshez, ami szintén a szívem csücske.
Úgy érzem, színészként még nem tudtam magamnak bizonyítani azt, amit én magamban érzek, ez még várat magára. A zene pedig számomra teljesen terápiás jelleggel bír, nem is tudnám a munkához sorolni. Ha abból majd egyszer meg tudnék élni, vagy egyáltalán pénzt tudnék belőle keresni, az maga lenne a mennyország, a non plus ultra.
Ami talán hátulütő, hogy nem tud mindenre annyi időm maradni, amennyit szeretnék, ez pedig a zene rovására megy, hiszen a többi egy piaci alapon működő, számokat generáló tevékenység, amiből megélek. Egyáltalán nem szeretném háttérbe szorítani a zenét, sőt, azt szeretném ezen a bizonyos létrán egyre feljebb pakolni. Ugyan ez logisztikát igényel, de ez is egy feladat, meg fogom tudni oldani.
Egy kicsit térjünk vissza 2021-hez, ez volt az első X-Faktoros éved. Gondolom az első év még sokkal stresszesebb volt, idén viszont már láthatóan oldottabb, lazább voltál. Sikerült beleszoknod ebbe a szerepbe?
Szerintem sosem lehet megszokni, hogy az ember felmegy az X-Faktor színpadára és megnyitja a show-t. Egy leírhatatlan érzésről van szó, még én sem teljesen értem, hogy tudom, másfél millióan néznek, és közben mégsem, mert a stúdióban nagyjából csak 150 ember van. Minden egyes alkalommal izgalommal és adrenalinnal fog eltölteni. Én ugyanúgy végig izgultam a második évadomat is, csak talán nem látszott annyira, mert fejben sokkal jobban összeszedtem magam. Már otthonosan mozgok ebben a világban, mert a stáb, az emberek megteremtették nekem a komfortot, bíznak bennem és ez nyilván spanol, de nem tudom, van-e olyan ember, aki nem izgul.
Ezzel az izgalommal jár egyfajta megfelelési kényszer is?
Van olyan, hogy valaki nem akar megfelelni a munkájában? Biztos, de most jövök rá, hogy örök életemben meg akarok felelni azoknak az elvárásoknak, amiket egy munka elém állít. A tévézésben és a filmezésben szerintem már sokkal szabadabb vagyok, ott már előfordul, hogy a saját mércéimet is meg tudom ütni. Nem azt mondom, hogy kimaxoltam magam ezen a két területen, de sokkal könnyebben meg tudom valósítani önmagam.
Playback Péntek: Kendrick Lamar és Juice Wrld lemezeivel búcsúzik a november
2024.11.29 12:12
A zenével kapcsolatban még sokkal magasabb elvárásaim vannak magammal szemben. Annyira fontos nekem, hogy még félek vele megbirkózni és igazán belerakni magam, mert bár szerintem jó dalaim vannak és mások is szeretik őket hallgatni, érzem, még nem dobtam adtam át magamat 100%-osan. Nem az van, hogy félévente kijön egy kislemezem és koncertezem, még van bennem egy gát. Nagyon jól szeretném csinálni az én saját szintemen, de még azt érzem, kell, hogy kicsit erősödjek, fejlődjek, de már elindultam egy jó úton.
Szerinted hol tartasz most az életedben? Mondhatni, elég kozmopolita életet élsz, de milyen céljaid vannak még?
Azért ezzel a négy munkával jár egyfajta identitászavar. Bejöttek olyan impulzusok az életembe, amelyekkel addig soha nem kalkuláltam.
Óriási átalakulási folyamatok mennek végbe bennem, így nem tudnék egy tiszta képet mondani arról, jelenleg hol állok. Folyamatosan új dolgokat veszek észre magammal kapcsolatban. Kicsit hektikusak most a célok, egyik nap még ez, másnap már az, de nem aggódom, szerintem most belefér kicsit csapongani.
A zene az, amire most nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni, mert nagyon élvezem és szeretem csinálni. Nem az a célom, hogy most rögtön millióan kezdjenek el engem hallgatni, magát a folyamatot imádom, ahogy elkészül a zene. Megírni egy dalt, stúdiózni, leforgatni egy klipet, ezeket nagyon szeretem, és sajnálom, hogy eddig nem volt rá elég idő, de idén szeretném elárasztani az embereket új zenei anyagokkal. Sok közreműködés és egy szóló kislemez van készülőben, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.
Hundred Sins-szel már be is robbantottátok az évet, megjelent ugyanis a Gyöngyhajú lány.
Valóban berobbantottuk. Nagyon szeretem ezt a dalt, és azt is, hogy megosztó lett, élvezem olvasni a kommenteket is. Alapvetően nem szerettem az átdolgozásokat, soha nem láttam magamat ebben. Hundred Sins megkeresett még tavaly nyáron, hogy nem akarnám-e elénekelni a Gyöngyhajú lányt, ami szerintem a legnagyobb magyar sláger. Tetszett, hogy olyan átdolgozásról van szó, ami teljesen, a felismerhetetlenségig ki van facsarva. Sokáig gondolkodtam, kértem, hogy küldje el az alapot, próbálgattam, de közben az járt a fejemben, hogy jaj, mi lesz ebből, mi van, ha a világ még nem készült fel a Gyöngyhajú lány dubstep verziójára?
PREMIER: „Születés és halál, avagy csak eleje meg vége van“ – Nálunk debütál az Arcosok Klubja bemutatkozó lemeze
2024.11.28 10:00
Majd elmentünk a Colorblind nevű zenei alkotótáborba, ahol barátok, zenészek, producerek, énekesek és rapperek bevonulnak egy házba, és napokig csak zenélnek. Olyan, mintha a mennyország a földre esne, tökéletes hangulat, csodálatos emberek, elképesztő vibe. Itt voltunk, amikor egyszer csak odalépett hozzám a Maszkos, hogy nézzem meg, mit válaszolt neki Presser Gábor asszisztense a megkeresésre, hogy használhatjuk-e a dalt.
Itt döntöttem el, hogy eléneklem a dalt, mert a menedzsment azt írta, hogy Presser Gábor, az eredeti szerző meghallgatta a Gyöngyhajú lány feldolgozását, kifejezetten tetszett neki, úgyhogy áldását adja rá, és figyelemmel követi a maszkos producer munkásságát.
Ezek után jöhet bármilyen negatív komment, Presser Gábor azt írta, hogy ez a dal így mehet. Nekem csak ez a levél van a szemeim előtt, azóta pedig én is másképpen gondolok a feldolgozásokra.
Nagyon sok koncerten lehet veled találkozni, egyre több helyen lépsz fel. Mikor lesz Miller Dávid koncert?
Most még nincs egy olyan átfogó zenei anyagom, amiből egy egész koncertet össze tudnék rakni. Nyilván az a készülő hat dalos kislemez sem fog kiadni egy-másfél órát, de az EP tud majd adni egy keretet, amire fel lehet valamit építeni.
A másik ok, hogy én csak és kizárólag élőzenével szeretnék fellépni, ami nem egy egyszerű menet, odáig el kell jutni. Én azt mondom, hogy aki vár engem, mint előadót, annak még várnia kell egy kicsit. De majd érkezem!
Mindenféle negatív fennhang nélkül sok olyan előadó van, aki bekerül a zenei világba, 1-2 év alatt felkerül a legmagasabb szintekre. Ez egy szép tendencia, de ebben a felgyorsult világban kevesen hagynak időt arra, hogy jobban kiforrjon a zenéjük, ezzel szemben te türelmesen vársz.
Őszinte leszek, sokat is szorongok emiatt, mert ez nem tudatos döntés. Nyomaszt, mint bárki mást, amikor látja, hogy mellette elszáguldanak a feltörekvő előadók. Ha lenne időm, és eléggé hinnék magamban, én is ontanám ki magamból a dalokat, de egyelőre nem vagyok kész. Persze ettől még ha van olyan ember, akinek sikerül az egymillióból, akkor én már rögtön hozzá hasonlítom magamat. Van ez a része, mint rising előadó, de semmi irigység nincsen bennem, sőt!
Múltkor beszélgettem a menedzseremmel és barátommal, Vermes Orsival Azariahról. Párszor találkoztunk csak, mindig nagyon kedves volt velem az Ati, és valahogy azt érzem – azon kívül, hogy gyakorlatilag a rajongója vagyok – hogy én büszke vagyok erre az emberre! Két év alatt eljutott odáig, hogy megtöltsön egy Arénát, amit alig várok már, dupla Park-koncertet nyom, a 12 éves húgom ugyanúgy énekli a Papát mint a 45 éves anyukája. Sikerült neki olyan szinteken visszahozni az élőzenét a köztudatba, ami egyre feljebb viszi az ingerküszöböt a magyar zenében.
És ott van Manuel, akit viszont ismerek és imádok, vele írtuk az egyik dalom szövegét, neki már az X-Faktor óta követem a felemelkedését. El se tudom mondani, milyen boldog lettem, amikor meghallottam, hogy az új albuma bekerült most Spotifyon a nemzetközi listán a leghallgatottabb ötbe. Atyaég! Rá is nagyon büszke vagyok.
Örülök annak, ami történik, mert úgy tűnik, újra meg lehet élni itthon a zenéből, az emberek koncertekre járnak annak ellenére is, hogy minden sokkal drágább.
Talán ez a fajta érdeklődés és újjászületett igény a magyar zene iránt a mostani fiatalságnak is köszönhető. Milyennek látod te a saját generációdat?
Húsz éve is élhette volna virágkorát a magyar zene, hiszen a fiatalok mindig adottak voltak. Jött egy olyan generáció zenei oldalról, akik el tudták kapni azt a fonalat, amiben a mai fiatalság van. Ez a mai fiatalság lehet, hogy sokat van a képernyő előtt, de igenis van bennük annyi érzékenység, hogy tudnak kapcsolódni ezekkel az emberekkel és a zenével, ezt az érzékenységet pedig tovább fejlesztik azzal, hogy elmennek azokra a koncertekre. Ami még nagyot változott ebben a generációban, hogy nem kérdés, fizetnek-e tartalmakért és minőségért – egyértelmű, hogy fizetnek a streaming-szolgáltatóknak, a mi időnkben még mindent letöltöttünk a netről, és ott egy előadó sem keresett ebből pénzt. Nagyon fontos az, hogy legyen mögötte egy piaci mozgás, hiszen így lesz értelme csinálni ezeknek a zenészeknek.
Emellett úgy érzem, hogy elege van a „gyerekeknek” mindenből. A zene egy új lázadás, de egy jófajta lázadás. Azt látom, hogy emberek mentális problémákról, drogokról, piáról, nőkről zenélnek, na de hát ebben élnek, ez történik most körülöttük minden nap, ezért nem lehet őket megskalpolni.
Mindenki menni akar, tenni akar valamit, csak pontosan azt nem tudják, mit, hiszen azt sem tudják, mi vár rájuk holnap. Szerintem ezért is nagyon jó a zene, mert ez támogatja őket, egy mankót ad nekik a mindennapokhoz.
Te mennyire igyekszel képben lenni vagy éppen elzárkózni a világ aktuális problémáitól?
Nehéz az a világ, ami most van, próbálom leválasztani magam a globális problémáktól. Nehéz, mert mindenhonnan ez jön, és a környezetemet is ez foglalkoztatja, mindenkinek van róla véleménye, de én nem akarok rettegni. Ezt a rettegésfaktort próbálom meg kiiktatni, viszont a munkám, a Reggeli miatt tudnom kell ezekről a hírekről, információkról. Ott ugyan nem tudom kizárni magam a világ folyásából, de ilyenkor ott ül velem valaki, aki ért az adott témához. Ezért is szeretem ezeket a beszélgetéseket, mert a Reggeliben megengedett, hogy ne tudjak mindent. Nem félek feltenni egy egyszerűbbnek tűnő kérdést olyan témában, amit nem értek, mert tudom, hogy megfelelő választ kapok a vendégtől.
Mi az a határ, amire azt mondod, hogy eddig akarom csinálni és nem tovább?
Azért csinálok most ennyi mindent, hogy majd egyszer ne kelljen. Nem feltétlenül látom magamat úgy, hogy 25 év múlva is ezt csinálom majd. Tolódik ez a határ, volt olyan időszak, amikor azt hittem, 35 éves koromra kész leszek, mert azt hittem, hogy a munkámmal egy Holdról is látható összeget fogok keresni, de azért ez nem így van. Nem azt mondom, hogy nem jut kenyérre, de már nem 35 év a határ, örülök, ha 50 előtt eljutok addig a célig.
Az X-faktor egy év kényszerpihenő után visszatért, de minek? – Megnéztük a „tehetségkutató” új évadát
2024.11.24 9:20
Most azt érzem, egy fehér törülköző van a fejemen, ami picit vizes, és csak minimálisan látok át rajta, de nem látok pontosan semmit, nem tudok kalkulálni. Szerettem volna külföldre menni, kipróbálni magam a filmezésben, nem tettem le róla még, de mostanában nem találtak meg olyan lehetőségek, amik kihívást jelentettek volna.
Nemrégen egy nagyon kedves producer és rendező barátommal, Stuart Gamble-lel elkezdtünk csinálni egy produkciós irodát, amivel két sorozatot már le is forgattunk saját költségen.
Eladásra csináljuk, mi írjuk a forgatókönyvet, mi találunk ki mindent. Tök jó, hogy ezt már engedi a világ, lehet a Youtube-ra is egy telefonnal videót csinálni, és lehet filmet is készíteni minimális pénzből, minimális segítséggel.
Lehet ez lesz az új szerelem, nem a kamera előtt, hanem mögött fogunk megtalálni?
Hát... mindkét produkcióban én vagyok a főszereplő is. Úgy gondolok erre, hogy nagyon szeretek színészi feladatokat ellátni, de nem azért csinálom, hogy szerepeljek. Ha nem választanak be egy filmbe, de én leszek a producere, akkor az engem ugyanúgy ki tud elégíteni. Az a lényeg, hogy legyen jó a produktum, egy célért dolgozunk. Viszont ahogy mondtam, én magamnak még nagyon szeretnék bizonyítani színészként, de ehhez egy olyan feladat is kell, amit kihívásként élek meg. Ez egy régi-új szerelem, ha megveszik a sorozatot, de nem engem akarnak bele, nekem az is jó, mert így is a része voltam, ha pedig játszhatok benne, az még jobb, mert akkor fel kell kötnöm a gatyámat, és még jobban be kell dobnom magamat. Akkor lennék a legboldogabb, mert imádok filmezni, a kamera előtt alkotni egy varázslatos dolog.
Nagyon aktuális téma lett a nepotizmus, ami szerint híres szülők gyerekei könnyebben helyezkednek el főleg művészeti ágakban. Szerinted mennyire valid számonkérni azon emberek tehetségét, akiknek esetleg már a szüleik is művészként tevékenykedtek?
Engem ez a téma egész életemben végigkísért, azonban inkább fordítva. Azért, mert híresek a szüleim sosem volt részem pozitív megkülönböztetésben, épp ellenkezőleg, általában nagyobb volt az elvárás felém ilyen téren. Ezért sem jelentkeztem a Színművészeti Egyetemre, és ezért is mentem ki tanulni Londonba. Nem akartam azért bekerülni, mert valakinek a fia vagyok, és azt sem akartam, hogy nekem jobban kelljen elmondanom József Attila Mama című versét azért, mert a családi hátterem miatt jobban kéne tudnom. Amit kaptam, és ami miatt végtelenül szerencsésnek érzem magam, és hálásnak a családomnak, az az, hogy nagyon korán megtanulhattam a munkához való helyes hozzáállást és az alázatot, és ezt már soha senki nem fogja elvenni tőlem.
