Néha mind belefáradunk a társkeresőkön folytatott, gyakran sehová sem tartó beszélgetésekbe, a rémes randikba és persze magába az ismerkedésbe is. Nos, ilyenkor tényleg jól jönne egy olyan elixír, ami biztos szerelmet ígér.
A szerelmi bájitalok története elég kusza és ködös, az azonban biztos, hogy ezeket a varázserejű főzeteket már az ókorban is alkalmazták. Hogy milyen sikerrel? Az persze nem bizonyított, ahogy abban sem vagyunk biztosak, hogy teljesen etikus lenne, ha kiszemeltünket ilyen formában bűvölnénk el. Bár igaz, az életünk sok esetben egyszerűbb lenne, mégis fenntartásokkal kell kezelnünk az egészet. Főleg, miután megismerkedtünk a varázsütésre szerelmet ígérő elixírek történetével.
Varázslatos orvos„tudomány”
A szerelemi bájitalok valószínűsíthetően már az emberiség nagyon korai éveiben is létezhettek, viszont az ókori görögök voltak azok, akik már biztosan alkalmazták az általuk philtrének nevezett elixíreket. Ahhoz pedig, hogy ezek a birtokukba kerüljenek, nem varázslókat vagy boszorkányokat látogattak meg, hanem orvosi javallatra szerezték be. Harry E. Wedeck Love Potions Through the Ages: A Study of Amatory Devices and Mores című műve szerint már az időszámításunk előtti 3. században filozófusként, matematikusként és íróként is hírnevet szerző, Xenokratész is meg volt arról győződve, hogy a mályva nedvének elfogyasztása felébreszti a nők vágyát.
Egy új kutatás szerint négyféle módon szeretünk – Most megnézheted, te melyik típusba esel
2025.4.3 16:18
De hasonlóan vélekedtek a mandragóra gyökeréről is. Dioszkoridész, a görög orvos, aki Néró római császár hadseregének sebészeként szolgált, arról írt, hogy a borba mártott mandragóragyökér segíthet meghódítani a kiszemelt személyt. Persze mi tudjuk, hogy a növény gyökere mérgező, és nyersen történő elfogyasztásának következménye a hódítás helyett inkább az idegroham lesz, de ez az igazán elszánt megrendelőket egy percig sem rettentette el.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy még az ismert költő, Lucretius felesége is egy szerelmi bájitallal próbálta maga mellett tartani férjét. Lucilia terve sikerrel járt ugyan, járulékos veszteségként viszont szerelme józan eszét kellett elkönyvelnie, hiszen a történetek szerint Lucretius éppen neje ezen húzásától őrült meg. Ugyan előbbi feleségének nem kellett bíróság elé állnia, viszont ez sem volt példátlan a történelem során. Így járt Apuleius római író is, aki egy özvegy szívét akarta elnyerni különböző afrodiziákumokkal és némi varázslattal.
Mindeközben Indiában
Nyilván nem csak a görögök és a rómaiak vágytak a könnyen jött szerelemre, ennek bizonyítéka a szintén időszámításunk előtti harmadik évszázadra datálható Kámaszútra is. A mű sokak által ismert, így engedtessék meg nekünk, hogy ezúttal tényleg csak a lényegre szorítkozunk. Az írásból arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy miként lehet elnyerni valaki szívét. Egy leírás szerint például egy olyan férfi, aki különféle növények nedveivel kezelt nádsípon játszik, képes lángra lobbantani választottja szenvedélyét.
Szerelem a középkorban
Ugyan már az ókorban is remekeltek a bájitalkeverésben, viszont a biznisz igazán a középkorban kezdett szárnyalni. Európában ugyanis szinte külön iparág épült a bizarr „tudomány” köré. Miért bizarr? Nos, azért, mert az évszázadok múlásával a varázsital-készítők már nem elégedtek meg a sokszor mérgező növényekkel és rovarok őrleményeivel, amolyan újító szellemben átdolgozták a receptúrákat, az összetevők között pedig gyakran szerepeltek emberi és állati testrészek, valamint különböző testnedvek is. Tudjátok, olyanok, mint amiket a filmekben is hallottunk már: denevér szárnya, béka szeme, holló csőre és hasonlóak. A 13. századi német polihisztor, Albertus Magnus – más néven Doctor Universalis – is egy ilyen receptet jegyzett le:
„Ha azt akarod, hogy egy asszony ne legyen buja, és ne kívánja a férfiakat, vedd egy farkas nemi szervét, az arcán vagy szemöldökén növő szőröket, és a szakálla alatti szőrzetet, égesd el mindet, titokban add át neki italként, és soha többé nem fog más férfit kívánni.”
Arról persze, hogy ezek mennyire voltak hatásosak, nem szól a fáma. Hasonló receptekkel dolgozott egyébként a hírhedt boszorkány, Catherine Monvoisin, aki Madame de Montespan megrendelésére készített olyan főzeteket, mellyel a márkiné XIV. Lajos francia királyt próbálta még inkább magába bolondítani. Persze a Napkirály udvarában a testi örömöket senki sem vetette meg, azonban arra még a királyi udvarokban is ritkán volt példa, hogy valaki olyan sokáig legyen az uralkodó szeretője, hogy hét törvényen kívüli gyermekkel is megajándékozza azt. Talán épp Catherine Monvoisin vért, csontokat, belet, valamint varangyok és denevérek részeit tartalmazó elixírjei segítették hozzá ehhez Madame de Montespant.
Meg lehet oldani egy 140 éves rejtélyt? Azonosíthatták Hasfelmetsző Jacket
2025.3.12 11:04
Az igazsághoz viszont hozzátartozik az is, hogy nem volt ez egy veszélytelen mutatvány, hiszen miután fény derült az egyébként nem túl titkos románcra, nyomozás indult az ügyben. A korai igazságszolgáltatás pedig hamar megtalálta vádjaival a boszorkányt, akit annak ellenére, hogy haláláig hallgatott a királlyal kapcsolatos megbízásáról, máglyán égettek el. Végül lánya fedte fel a titkot, miszerint a Napkirály nem véletlenül, hanem Monvoisin főzetei miatt ébredt tizenhárom éven keresztül minden egyes nap szörnyű fejfájással. Ezek után persze a románc is véget ért, Montespan ugyan Versailles-ben maradhatott, viszont XIV. Lajos többé nem ajándékozta meg őt kitüntető figyelmével.
A legfontosabb hozzávalók
Míg Európában az igencsak furcsa hozzávalók használata dívott, addig a Közel-Keleten és Afrikában virágzó iszlám kultúrák, figyelembe véve a helyi adottságokat, szintén kifejlesztették saját szerelmi bájitalaikat. A tizenegyedik századi orvos és filozófus, Ibn Sina (akit Nyugaton Avicennaként ismernek) méz, bors és gyömbér keverékéből álló elixírről írt. Előbbi egyébként kulcsfontosságú összetevőként szerepelt Umar Ibn Muhammed Al-Nefzawi a tizenötödik században írt, Az illatos kert című erotikus kézikönyvében is. Nefzawi szerint az egyik biztos recept a szerető megidézésére az volt, amikor mézet vöröshagymalével forraltak fel, melyhez vizet és porrá tört csicseriborsót adtak. Az így kapott főzetet kis adagokban kellett elfogyasztani lefekvés előtt, hideg időszakban. Ezek valamivel barátságosabban hangzanak, mint az egészen gyomorforgató komponensű társaik, bár elfogyasztásukra még így sem biztatnánk senkit.
„Ablak” a szerelemre
Ahogy arra sem ösztönzünk senkit, hogy Alexander Shulgin amerikai biokémikus és szintetikus pszichoaktív vegyületek széles körű kutatójának módszerével próbálkozzon. A tudós a 70-es évek végén, saját kertjében felállított laboratóriumában fejlesztett ki ugyanis egy hasonló ígéretekkel kecsegtető vegyületet, mely mindamellett, hogy megszüntette a szorongást és a félelmet, arra ösztönözte használóját, hogy szakítson a megszokott gondolkodási mintákkal. A szert Window, az az „ablak” névre keresztelte, de mi inkább MDMA-ként ismerjük azt. Shulgin egyébként hihetetlen sikereket könyvelt el a „szerelem drogjával”, hiszen mikor a 80-as években megemelkedett a válási arány, sok házaspár ezzel próbálta megmenteni kapcsolatát, mely módszert még a terapeuták is támogatták. Persze a szer hamar kinőtte a rendelők falait és egészen más közegekben is népszerűvé vált, így 1985-ben az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) betiltotta azt, és 1. besorolási kategóriába helyezte, mint olyan szert, amelynek „nincs elfogadott orvosi felhasználása, és nagy a visszaélés kockázata”.
A bájitalok művészete
A szerelmi bájitalok tehát szinte az emberiség egész történelme alatt az élet szerves részét képezték, így nem is lehet meglepő, hogy a művészetben is helyet kaptak. A tizenhatodik század végére, az Erzsébet-kori Angliában William Shakespeare-t is megihlették. Egy ilyen varázslat komikus hatása jelent meg Szentivánéji álom című művében, amikor a tündérkirálynő, Titánia szemére szirmokat hintettek, melynek hatására beleszeretett a szerencsétlen takácsba, Nick Bottomba. 1832-ben ugyanezzel a témával foglalkozott Gaetano Donizetti, aki kétfelvonásos operájának adta a sokat sejtető Szerelmi bájital címet. 1959-ben a szerelmet ígérő elixírek zenei hatása is érezhetővé vált, hiszen a The Clovers egyik legnépszerűbb dala, a Love Potion No. 9 a slágerlisták előkelő helyeit birtokolta.
Hamarosan pedig Hollywood is foglalkozni kezdett a témával, így jelent meg 1998-ban a Nicole Kidman és Sandra Bullock főszereplésével készült Átkozott boszorkák című film is. De hogy még tovább menjünk, azt is tudjuk, hogy a Harry Potter főgonoszának, Voldemortnak szüleit is egy ilyen főzet hozta össze. De minden valamirevaló boszorkány megpróbálkozott már ezzel a filmiparban, így Sabrinát (A Sabrina, a tiniboszorkány és a Sabrina hátborzongató kalandjai című sorozatok karaktere) is láthattuk szerelmi bájitalt kotyvasztani.
