Kényelmes, vízálló, meleg, óv a széltől. A bomber dzseki mindent megtestesít, amire szükségünk lehet ősszel, de hogyan is vált az amerikai légierő egyenruhája a hétköznapok alapdarabjává? Ennek jártunk utána.
Az előfutár: a légi dzseki
A bomber dzseki elődjét, vagy ahogy akkoriban hívták, légi dzsekit 1917-ben alkotta meg a US Army Aviation Clothing Board (az Amerikai Légierő Ruházati Bizottsága) az első világháborúban harcoló amerikai pilótáknak, hogy melegen tartsa őket a nem szigetelt, nyitott pilótafülkében.
A két világháború között a kabátmodellek párhuzamosan fejlődtek a repülőgépekkel; megjelentek a zárt, keskenyebb, komplex műszerfallal és egyéb eszközökkel rendelkező pilótafülkék, így vékonyabb kabátokra volt szükség. 1927-ben jelent meg a US Army Type A-1 modell, mely áramvonalas kialakításával, kötött gallérjával és gumis ujjaival sokkal kényelmesebb viselet volt a szűkebb gépekben. Az A-1-eseket pedig már nem ló- vagy fókabőrből, hanem kecskebőrből, báránybőrből vagy lóirhából készítették. Még a második világháború alatt is meghatározó militáris viselet maradt, amikor már a továbbfejlesztett A2-típus megjelent.
A-2
A 30-as évek elején született meg az A-2-es modell, mely elődjével ellentétben nem gombos, hanem cipzáras volt, valamint szélvédő hajtókával és magas gallérral rendelkezett. Ugyan ekkorra már elterjedtek a zárt pilótafülkék, a tervezés során továbbra is nagy figyelmet szenteltek a megfelelő szigetelésnek a hideg miatt. Bár 1943-ra fokozatosan kivonták a forgalomból, mégis a második világháborúban harcoló pilóták emblematikus öltözékeként emlékezünk rá.

G-1
1941-ben alkották meg az M422A-es modellt, amelynek 1947-ben elismert, tovább fejlesztett változata a jó pár évtizeddel később Top Gun dzsekiként vált ismerté, ugyanis Tom Cruise a klasszikusnak tekinthető filmben ezt a fazont viseli. Az M422A legnagyobb újdonsága a bal oldalsó zseb mellé helyezett ceruzatartó volt, és 1941-ben már ezt viselték a kínaikat segítő önkéntes amerikai pilóták a japánok ellen.

A G-1 megannyi kísérletezés eredményeként született meg, ha úgy tetszik az M422A-es kifinomultabb verziója: vállban szélesebbek voltak, sziluettjük keskenyebb, hosszuk pedig rövidebb lett. Kezdetben a haditengerészek viselték, csak 40-es évek után vált a légierő kedvelt kabátjává. A birkaszőr gallér mellett egyedivé és kényelmessé tette az úgynevezett bi-swing dizájn; a kabát hátán vízszintesen átfutó varrás minkét oldalán egy-egy redőzött berakás kapott helyett, így sokkal könnyebben tudták a katonák mozgatni benne karjaikat.

Az első igazi bomber
Bár az A-, és G-széria is népszerű volt a légierő körében, a B-modellek voltak az első kifejezetten bombázó pilóták igényeire szabott kabátok. A bárányszőrrel bérelt, báránybőrből készült B-3-as fazon dereka már nem gumis, hanem csatos volt, akárcsak a gallérja. Mivel a bombázók akár 7 kilométeres magasságban is repülhettek, így fontos volt, hogy nagyon melegen tartsa viselőjét a kabát.

MA-1
1954-1957 körül született meg a manapság legnépszerűbb fazon. Már nemcsak az ujja és a dereka, hanem a nyaka is elasztikus, kötött anyagból készült. A repülőgépek fejlődésével már nem volt szükség szőrmével bélelt bőr kabátokra, így az MA-1 már nylonból készült, mely nemcsak olcsóbb, tisztítani is könnyebb. Mindeddig a légierő egyenruhái sötétkék színűek voltak, az MA-1-es bombereket azonban már khaki színben is gyártották. Továbbá, belseje rikító narancssárga színű lett, hogy egy esetleges légi katasztrófa esetén a pilótát könnyebben észre vegyék és kiszabadíthassák a roncsok közül.

Ez volt az első bomber dzseki típus, mely Amerikán kívül is elterjedt. Az 50-es, 60-es évek fordulóján Európában a szubkultúrák körében vált először népszerűvé, míg Amerikában olyan hollywoodi sztárok tették népszerűvé, mint Humphrey Bogart, Marlon Brando, vagy James Dean.

A bomber dzseki tulajdonképpen az első olyan katonai ruha, mely fokozatosan beolvadt a civilek ruhatárába, előbb funkcionális, majd esztétikai okokból. 1917-es feltalálása óta pedig az utcai divat és a magas divat egyik kedvelt, visszatérő uniszex darabja lett.