2025.1.28 17:05
Olvasási idő 1:03

Elaltatják Deményt, a kötsög vizslakutyát, akinek tizennégy évig olvashattuk éles beszólásait

TÁRSADALOM ÁLLAT ÁLLAT ÖRÖKBEFOGADÁS ÁLLATVÉDELEM

Demény, a leghíresebb magyar vizsla bölcsességeit és éles megjegyzéseit több mint egy évtizedig olvasta és szerette a magyar Facebook-közösség.

„Ma felveszem a fehér tornacipőmet, amiben 14 éve kihoztam Deményt a gyepmesteri telepről, és elkísérem a kiskutyámat az utolsó útjára” – írta a vizslacelebként ismert Demény gazdája, Magos Judit keddi Facebook-posztjában.

A tanárnőként és íróként megismert Magos Judit 14 évvel ezelőtt kezdte el Demény, a kötsög nevű blogjával megörökíteni a magyar vizsla mindennapjait. Demény többek között arról volt híres, hogy mindenfélét felevett a földről, pikírten beszélt gazdáiról, imádta a töpit és minden más ehető dolgot is, nem mellesleg pedig felhívta a figyelmet az állatvédelemre és a gazdátlan állatok örökbefogadásának fontosságára. Magos Judit több könyvet is írt Demény szemszögéből. A 16 éves eb történetét egészen mostanáig követhette 80 ezer főből álló közönsége a Facebookon, az utóbbi hónapokban azonban már sokszor lehetett arról olvasni, hogy egyre gyengébb és fáradtabb mindenki kedvenc vizslája. 

Magos Judit bejegyzésében azt írja, Demény rettenetesen elfáradt és már nem tarthatja itt tovább. 

„Ma egy korszak véget ér, és nem tudom, kivé válok, vagy hogyan fogok élni nélküle, de szeretném, ha ez a nap még az ő napja lenne.


Demény nem csupán az én kutyám, de az ország vizslája, népvezér, Aranykönyv-díjas bestselleríró és az első magyarországi celEB.


Gondolatban, lélekben kísérjetek ma minket ezen a szomorú, nehéz úton, ahogy végigkísértétek az egész életét!


Posztoljátok, kommenteljétek róla a kedvenc képetek, történetetek, hogy miért lettetek deményisták, kinek a hosszúcombújának udvarolt, kinek lopta ki a kaját a kezéből, kinek ugatta le a fejét, hogy hogyan fogadtatok örökbe miatta, vagy hogyan segített a menhelyeknek, gazdikeresőknek, mindenkinek. Meséljetek róla!


Teljen ez a nap úgy, ahogyan az élete telt: nevetéssel, szeretettel és persze jó adag töpivel. Vagy kukaborogatással. Vagy kakaevéssel. Kinek-kinek vérmérséklete szerint.”