Miközben a hollywoodi filmek egyre nagyobb csalódásokat okoznak, addig sorozatos fronton tulajdonképpen már a sokadik aranykor zajlik. Minőségi folytatások, elképesztő játékadaptációk, nem várt, mégis nagyot ütő spin-offok uralták 2024-et.
Egyszerre áldás és átok a streaming-szolgáltatók felfuttatása. Átok, mert rengeteg tartalom ömlik ránk minden irányból (ha pedig ezek közül csak a jobbakat szeretnénk nézni, egy marék előfizetésre van szükségünk) és áldás, mert pusztán a nagy számok törvénye alapján szinte biztos, hogy minden évben kapunk több olyan szériát vagy évadot, amelyet érdemes nézni. Jelen sorok írója nem állítja, hogy minden egyes szériát megtekintett, amelyek felkerültek a tartalomszolgáltatókra, vagy a nagyobb televíziós csatornák kínálatába, de azért elég bő merítéssel rendelkezik ahhoz, hogy egyfajta sorrendet állítson fel. Természetesen, mint minden lista, ez is szubjektív, így arra kérünk titeket, kezeljétek fenntartásokkal, esetleg kommentekbe írjátok meg a saját véleményeteket. Lássuk hát az idei év(ad) öt legjobb sorozatát, vagy évadát!
5. Arcane: Második, egyben utolsó szezon (Netflix)
Amikor a Netflix bejelentette, hogy a legendásan toxikus rajongóbázissal rendelkező, nem mellesleg egy az egyben a Dota-ból nyúlt játékból, a League of Legendsből adaptációt készít, valószínűleg nem volt ember, aki elhitte volna, hogy a dolog működhet. A készítők szinte korlátlan büdzsét kaptak egyes források szerint három szezon összehozására – aztán már az első etapnál látszott, hogy hiába egy rendhagyó (és gyönyörű) animációs szériában gondolkodnak, ki fognak futni a pénzből. Az Arcane címre keresztelt sorozat aztán összehozta azt a bravúrt, amit senki sem hitt volna: hihető, érzelmes karaktereket alkotott, elképesztően menő összecsapásokat dirigált le és úgy feszegette a választott 2D-3D technológia határait, hogy arra nehéz szavakat találni. A stílus a folytatásra is megmaradt, azonban az által, hogy az eredeti tervekkel ellentétben csak egy, kilenc részes etapjuk maradt a fináléra, érezhető, hogy igencsak kapkodtak az alkotók, hogy az eredetileg kvázi lokális konfliktusból egy, a világ sorsát eldöntőt csiholjanak. Az első szezonban megalapozott karakterek azonban szerencsére még ezt a rohamtempót is elbírják a vállukon, így bár sok a váratlan, talán megalapozatlan fordulat, mégis, az Arcane továbbra is működik, sőt, még a katarzist is megkapjuk. Amiatt maximum csak a rajongók lógathatják az orrukat, hogy valószínűleg Jinxtől és a többiektől elbúcsúzhatunk – még, ha új szériákat kaphatunk is majd a League of Legends univerzumában. Meg kell hagyni, igen magasan van a léc.
4. House of the Dragon – Sárkányok háza (MAX)
Nagyon megszenvedett annak idején az HBO, hogy megfelelő alapanyagot találjon egy Trónok harca spin-offra, és bár a Sárkányok háza eleinte döcögött – köszönhetően a rengeteg időugrásnak és az ezzel járó színészcseréknek – a második etapra egy, az anyasorozat legjobb évadait is megközelítő, helyenként azokon túl is mutató őrületté vált, amelyben csak úgy szelik az eget a sárkányok, miközben az intrikázás sem szorul a háttérbe, sőt. A második évad nagyszerű ütemmel veszi fel a fonalat, ügyesen mozgatja a szereplőit és tökéletesen hihetően ábrázolja őket egy olyan világban, amelyben a hatalom gyakorlását óriási, eget átszelő sárkányok segítségével biztosítják. Egyedüli problémánk a folytatással az volt, hogy az egyik közönségkedvenc karaktert – nem mellesleg a legkiemelkedőbb színészt – parkolópályára tették. Amíg Westeros sorsának kockái gurultak a táblán, addig Daemon Targaryen egy beázós kastélyban rótta az egyre értelmetlenebb köröket, miközben alakítója, Matt Smith megpróbált a semmiből valamit kihozni. Reméljük a folytatásra erőre kap a legmenőbb Targaryen, mert őszintén szólva nem vagyunk már arra kíváncsiak, mennyire is rajong az édesanyjáért, vagy ő mennyire rajongott érte.
3. Penguin – Pingvin (MAX)
Alapvetően spin-off sorozatot felhúzni egy Batman-gonoszra nem dőre gondolat, de ha választanunk kellett volna ezek közül, nem biztos, hogy mi a Pingvinre voksoltunk volna. Szerencsére a Batman filmen alapuló sorozat igen hamar rácáfol arra, hogy főhőse (a hihetetlenségig eltorzított Colin Farrell) unalmas volna, sőt. A szériában ráadásul egy igen izgalmas korszakban kezdhetjük el nyomon követni a figurát – a Denevérember és Rébusz ténykedésének köszönhetően ugyanis az alvilág komolyabb király nélkül marad, így az ambíciózus, mégis régivágású gengszter azonnal megérzi, hogy lépnie kell. Tyúk, pardon, pingvintipegésben halad előre, útját kegyetlenkedés, holttestek, zsarolások és árulások övezik. A Pingvin parádés széria lett – fantasztikus a casting, nagyszerű a történet (amelyben mintha összeturmixolták volna a Keresztapát a Maffiózókkal), a fényképezésé, Gotham mocskának ábrázolása pedig tényleg a The Batmanban volt utoljára ennyire kézzelfogható. Ha hibát akarunk benne keresni – és persze miért ne akarnánk – az azért egy idő után, a látottakat figyelembe véve akaratlanul is elő-előbukkan az emberben, hogy mindeközben az a Batman, aki pár héttel ezelőtt még néhány huligán kedvéért is vásárra vitte a bőrét, vajon miért nem avatkozik közbe – de ki tudja, lehet, hogy egy esetleges folytatásban (vagy a film második részében) erre is fény derül.
2. Monsters: The Lyle and Erik Menendez Story – Szörnyetegek: A Lyle és Erik Menendez sztori (Netflix)
A Monsters első szezonja tipikusan az a fajta néznivaló volt, amelyet az ember legszívesebben nem is nézett volna. Szereplői antipatikusak voltak, a rend őreit a lehető legostobábbnak ábrázolta – különösen megrázó volt annak tükrében, hogy nagyrészt igaz történeten alapult. A „folytatás” – ami amúgy egy teljesen másik sztori – sok szempontból másabb, mint az elődje, de ez tesz neki igazán jót. Főszereplői szép és gazdag emberek, akik a saját kezükkel forgatják fel önön világukat – de hogy mindezt miért is teszik, az nem teljesen tiszta, és igazából az epizódokat végignézve (illetve magába az ügyiratba beleolvasva, hiszen ez is valós sztorin alapszik) sem válik igazán azzá. Szörnyűségeket ezúttal is látunk – az már csak „hab” azon a bizonyos tortán, hogy fogalmunk sem lehet, hogy amit látunk, vagy sejteni vélünk, az valóság, vagy csak valamelyik főhős fejében fogant meg. Ettől függetlenül – és éppen ezért – a Lyle és Erik Menendez sztori kötelező darab a „megtörtént eseményeken alapuló” történetek rajongóinak, még akkor is, ha, akár csak elődje, ez sem egy habkönnyű darab.
1. Fallout (Amazon)
Akárcsak az Arcane esetében, úgy a Falloutnál sem gondolta komolyan senki, hogy az egy ideje már a Bethesda istállójában levő, nyílt világú szerepjátékszériából valami értelmeset lehet összehozni sorozatként. És akár csak ott, itt is sikerült a lehetetlen – csak teljesen más módon. A Fallout egyszerre nevetésre sarkalló fekete komédia eltúlzott, véres akciójeleneteivel és beszólásaival, posztapokaliptikus, de nem túl erőteljesen depresszív, ráadásul még egy úgy-ahogy érdekes főszálat is kapott. És kár lenne tagadni: simán berántja az embert. Pont, mint a 3D-s Fallout-játékok, a felszín alatt érdekes, vagy annak tűnő karakterek mozognak, mire pedig észbekapunk, már kínunkban röhögünk a szakadó végtagokon, a tényleg nagyon laza beszólásokon, miközben érezzük a karakterek saját drámáinak súlyait is. Az alkotók jól tették, hogy három főhőst vezettek be egyszerre, mert így nemcsak a nukleáris katasztrófa sújtotta jövőben, de az odáig vezető eseményekben is elmerülhetünk. Néha nehezen adja magát – ha valaki nem ismeri a játékokat, annak eleinte különösen zavaros lehet minden – de ha egyszer elkap, nem ereszt. Az Amazon szerencsére érzi, hogy valami nagyon tutiba nyúlt, és már jelen sorok írásakor is forog a második évad – reméljük, ez a sietség nem megy majd a kárára, mert jelenleg igen kevés olyan egyedi széria van, mint a Fallout.
