Lehet, hogy a Nemzetek Ligája nem a legnagyobb presztízsű kupasorozat a válogatott fociban, és kisebb elánnal szurkolunk ilyenkor, mint egy nagy tornán, de ez a novemberi két meccs tökéletes alkalom, hogy Marco Rossi csapata visszanyerje az önbizalmát.
A késő őszi hajtásban mindig jól esik egy kis pozitivitás: úgy tűnik, a magyar válogatott eredményessége újra sínen van, így jó előérzettel mehetünk neki az idei utolsó két Nemzetek Ligája-mérkőzésünknek, és habár ezt a sorozatot szokás lesajnálni, összeszedtünk öt érvet, hogy miért alakulhatnak akár jól is a válogatottunk Hollandia és Németország elleni mérkőzései, és miért gondoljuk azt, hogy megéri majd szurkolni a mieinknek november 16-án és 19-én.
Újra kompaktak vagyunk
Futballromantikusoknak sírhat az egyik szemük, miközben a másik nevet, ugyanis a válogatott eredményességében elég nagy szerepet játszik, hogy az „őszintefoci-potmétert“ kicsit vissza kellett csavarnia Marco Rossinak. A kudarcjellegűre sikerült szeptemberi válogatott szünet (5–0-s vereség a németek, gól nélküli döntetlen a bosnyákok ellen) után októberben egy hollandok elleni döntetlen (hajszálon múlt a győzelem) és Bosznia 2–0-s, viszonylag sima megverése következett. Láthatóan jóval potensebb volt a csapat, viszont ez annak is köszönhető, hogy a sikertelen dominanciára való törekvés után a stáb visszaállt egy pragmatikusabb, defenzívebb felfogású játékra, ami a korai Rossi-érában jellemezte a magyar válogatottat.
Nézzük a jó oldalát: sokkal kompaktabbnak néztünk ki védekezésben, és kiemelkedő játékosaink képességeinek hála a reaktív játékban kifejezetten hatékonyak lehetünk. A csapat kifejezetten jó, ha az ellenfél labdavesztése után megnyíló területeket kell támadni, és futballromantika ide vagy oda, valószínűleg szembe kell néznünk azzal, hogy a játékoskeretünk minőségét elnézve így maximalizálhatja Rossi a csapat eredményességét.
Több fontos játékosunk is jó formában érkezik
A közelmúlt legnagyobb sztárja egyértelműen Kerkez Milos volt, aki két gólpasszal járult hozzá a Bournemouth Manchester City elleni bravúros győzelméhez a Premier League-ben. Sajnos azonban Kerkez utolsó pillanatban kiesett sérülés miatt, a helyére az angol harmadosztályú Boltonban alapembernek számító Schön Szabolcs került be. Öröm az ürömben, hogy talán a baloldali szárnyvédő posztján van a legminőségibb pótlás a válogatottban: Nagy Zsolt a Puskás Akadémiában épp sokadvirágzását éli (11 meccsen 8 gólban vállalt szerepet), és valószínűleg váltották volna egymást Kerkezzel, így viszont Nagy előtt nyílik meg a lehetőség, hogy egy kiemelkedően fontos szerepkörben segítse a csapatot. A másik oldalon, jobboldali szárnyvédő pozícióban is két elég jó opciója van Rossinak: Bolla Bendegúz minden meccset végigjátszott a Rapid Wienben, míg Loïc Nego a francia elsőosztályú Le Havre-ban számít alapembernek.
Harcos értelmiségi családból az Aranylabdáig: Ki az az Aitana Bonmatí, a női futball legnagyobb csillaga?
2024.11.2 9:36
A védelmünk jó állapotban van, Willi Orban csapatkapitány és alapember a Lipcsében (a bravúros szezont futó Gulácsiidén már nem véd a válogatottban), és akit mindenképpen érdemes kiemelni, az a Parmában a szárnyait egyre feltűnőbben bontogató Balogh Botond. A Serie A frissen feljutó csapatában eddig 11-ből 11 meccsen kezdett, és egy gólpasszt is kiosztott a Juventus elleni döntetlen során. Dárdai Márton 11-ből 8-szor volt kezdő a német másodosztályú Herthában, és Szűcs Kornél is egyre inkább felhívja magára a figyelmet az angol másodosztályban vitézkedő Plymouth-ban.
Habár Szoboszlai Dominik gólok és gólpasszok terén még nem tündököl ebben a szezonban, róla sem állíthatjuk, hogy rossz formában várná a novemberi meccseket. A Liverpoolban nagyon erős posztriválist kapott a brillírozó Curtis Jones személyében, de így is fontos elem Arne Slot hatékonyan működő gépezetében, és jó hangulatban utazhat haza edzőtáborozni. Talán Sallai Roland lehet kérdéses, ugyanis neki egyelőre nem érkeznek a nagy pillanatok a Galatasarayban, de pontosan tudjuk, hogy az ő képességeivel és hozzáállásával ez is csak idő kérdése lehet.
Fontos lehet, hogy egy ínségesebb időszak után Varga Barnabás duplázni tudott a Fradi Dinamo Kijev elleni Európa-liga-meccsén, ahol emberelőnyben 4–0-ra nyertek a zöld-fehérek. Vargát úgy ismerjük, mint akinek elég egy ilyen meccs, hogy újra belelendüljön, az ő szerepe pedig nagyon jelentős lehet a válogatott meccsein, így megnyugtató látni, hogy újra rátalált a góllövő formájára.
Marco Rossi nem lép kétszer ugyanabba a folyóba
A kettő közül a nagyobb PTSD-t nyilván a németek elleni meccs idézheti elő a szurkolók fejében (a hollandiai 8–1 azért már elég régen volt), a szeptemberi, düsseldorfi 5–0 okozhat fejtörést Rossinak, és egyébként is a világ talán legjobb formában lévő válogatottjáról van szó, viszont abban azért biztosak lehetünk, hogy a szövetségi kapitány nem most jött le a falvédőről.
Marco Rossi eddig 70 mérkőzésen irányította a válogatottat, ezeken 34 győzelem, 16 döntetlen és 20 vereség a mérlege. A szeptemberi németek elleni meccs az eddigi a legnagyobb arányú bukása, viszont egyszer sem fordult elő, hogy két nagyobb arányú (3 vagy több gólos) vereség egymást követte volna az ő regnálása alatt. Egész biztos, hogy a szövetségi kapitány és csapata nem fog ugyanolyan megfontolatlanul belerohanni a késbe Julian Nagelsmann csapata ellen, mint tette azt az ősz elején, és egy jó meccsterv, illetve a hazai környezet akár azt is eredményezheti, hogy pontot rabolunk a világ egyik legjobb válogatottja ellen, ugyanakkor ez semmiképp sem lehet elvárás.
Kisebb elvárások, kisebb teher
Az, hogy a nyári Európa-bajnokság nem sikerült úgy a csapatnak, ahogy a közvélemény és talán ők maguk is elképzelték, fontos visszajelzés volt arra vonatkozóan, hogy nem szabad túl magasra tenni a lécet. Ennek a csapatnak jobban áll, ha nem az esélyesség terhével (Hollandia és Németország ellen ez talán amúgy sem lenne valós veszély) kell pályára lépjen. Egy kicsit talán visszaaraszoltunk az underdog szerepbe, aminek általában jó hatása van a magyar válogatottra, és nyilvánvaló, hogy ez a fajta lélektani kiindulópont a teljesítmény szempontjából sem mellékes.
Keresnivaló azért van
Mégiscsak az a kérdés, hogyan motiváljuk magunkat a szurkolásra egy kisebb presztízsű kupasorozatban, ami nem is indult úgy, ahogy szerettük volna. A mi válogatottunknak ez mindig egy fontos sorozat volt, és a különböző nagy tornákra való kvalifikációban is nagy szerepe lehett egy itteni szereplésnek. Másrészt azért, mert itt még bőven nincs minden veszve, sőt. Hollandiával jelenleg ugyanannyi ponttal állunk a második helyen, és ha azt sikerülne megcsípni, mehetünk a negyeddöntőkbe, és biztossá tehetnénk a bennmaradásunkat az A-divízióban. Ehhez pontot vagy pontokat kell szerezni a két nagyágyú ellen, ami nyilván nem magától értetődő.
A papírforma inkább azt mondatja, hogy az igazi cél a harmadik hely lehet a csoportban, ami azt jelentené, hogy osztályozót játszunk a bennmaradásért. Elképzelhető, hogy ehhez is kellenek majd a pontok, úgyhogy az utolsó két meccsünk semmiképp nem lesz tét nélküli, és a fent leírtak miatt ez a csapat képes lehet meglepni Hollandiát és Németországot is. Előbbi ellen lehet több esélyünk, ugyanis Ronald Koeman alatt a narancsmezesek közel sem lehengerlőek, még ha minőségben messze felettünk is állnak. A németek ellen a hazai pálya lehet az egyik előny, illetve a tény, hogy az ő első helyük nagyon nehezen megingatható ezen a ponton a csoportban. Könnyen lehet, hogy mire játszunk velük, már megnyerték a csoportot, így elképzelhető, hogy nem csoportosítanak majd akkora kapacitást a budapesti meccsre.
A Barcelona 17 éves sztárja olyan magasra juthat el, amiről azt hinnénk, lehetetlen: mit kell tudni Lamine Yamalról?
2024.10.1 15:39
Ezek persze mind-mind csak előzetes feltételezések, találgatások, de az biztos, hogy az utolsó két idei meccsünknek lesz tétje, és a fent leírtak miatt abban is van okunk reménykedni, hogy Marco Rossi csapata egyik találkozón sem okoz majd csalódást.
