2004. szeptember 21-én egy kicsit jobb hely lett a világ – és nem attól, hogy megkezdték a dubaji Burj Khalifa építését, hanem mert ezen a napon adta ki a Green Day az American Idiot címre elkeresztelt LP-jét.
Körülbelül tizenkét éves lehettem, amikor a kezembe kaptam egy sima, felirat nélküli CD-t, amire az egyik osztálytársam kiírt (!) egy lemezt. Azt mondta, ezt mindenképp meg kell hallgatnom, annak a zenekarnak az új anyaga, amelyiknek már a Dookie című lemezére is pörögtünk. Hazavittem, és két fekete körömlakkozás között betettem a CD-lejátszós magnóba, bár azért egy kicsit szkeptikus voltam. Akkor még nem gondoltam, hogy bármi jobban tetszhet majd, mint a Papa Roach Getting Away With Murder LP-je, de aztán meghallottam a címadó dal első akkordjait, amire mind a mai napig ugyanúgy meg tudok vadulni, mint akkor.
Az amerikai zenekar lehet, hogy nem is gondolta, mit fog véghez vinni ezzel a lemezzel – és itt nem arra gondolok, hogy képesek voltak kelet-európai tinilányok hálószobáját megtölteni ágyon ugrálással, sírdogálással, filozofálással, tornacsuka-dekorálással és kezdetleges dalszöveg-írogatással. Az ennél is nagyobb teljesítmény, hogy ezzel a lemezzel visszatértek, és nem is akárhogyan. A kezdeti sikerek – az MTV-s megjelenések és a Dookie berobbanása – után a 2000-ben kiadott, folkosabb Warning című LP nem igazán jött be a közönségnek és a kritikusoknak, az eladásaik visszaestek és több oldalról is erős savazást kaptak. Mindeközben újabbnál újabb pop-punk és emo zenekarok születtek egy új generációtól, így a Green Day már kvázi zenei relikviának tűnhetett 2004-re.
Aztán jött az American Idiot, ami visszalökte a bandát a köztudatba, az eladási listák élére és a pop-rock színtérre. Elérték tehát azt, ami keveseknek sikerült: fogták az akkor még inkább underground szcénára korlátozódó punk-rockot, kivették a lezüllött kis klubokból, és áthelyezték azt hatalmas arénákba, ahol nem négy düledező részeg rocker próbált rájuk mozogni, hanem tíz-, meg százezrek ugráltak, kívülről fújva mind az ötvenhét perc tizennégy másodpercet. (Ezzel biztosan van, aki vitatkozna, mivel ezzel a lemezzel már épp elkezdtek egy poposabb irányba mozogni, illetve koncepciót is helyeztek a zenei anyag mögé, ami szintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy populárisabbá és szélesebb körben befogadhatóvá váljon a lemez.)
Akár tiniként ismerted meg Billie Joe Armstrongot, Tré Coolt és Mike Dirntet, akár a húszas éveidben ért el az American Idiot-lavina, az biztos, hogy hatással volt rád (főleg, ha olvasod ezt a cikket). De még így sem biztos, hogy ismered a legérdekesebb részleteket az album és a zenekar kapcsán.
1. Sweet Children, ismerős?
A zenekar elődjének tekinthető a Sweet Children nevű formáció, amit Armstrong és Dirnt tizennégy éves korukban – 1986-ban – alapítottak Kaliforniában. 1990-ig tartották meg az elnevezést, még koncerteztek is Sweet Childrenként.
2. Bay Area-szleng
Még egy a zenekar nevéről: a Green Day elnevezés egy szleng, amit a San Francisco-öbölben gyakran használtak a fiatalok. A zöld nap tulajdonképpen egy olyan napot jelent, amikor az ember semmit nem csinál, csak füvet szív egész nap – ezzel a zenekar szeretett volna tisztelegni a marihuána előtt, amit mindannyian előszeretettel használtak.
3. Az albumborító
Biztos sokaknak égett a retinájába a fekete háttér előtt emelkedő kéz, ami egy vérző, szívalakú gránátot tart. Ha jobban figyelünk a lemez 5. dalára, azon belül is a She's a Rebelre, akkor megtaláljuk a sort, ami ezt ihlette: „she’s holding on my heart like a hand grenade”.
4. Ki az a St. Jimmy?
A frontember a konceptalbummal megalkotott egy sor karaktert is. Ott van az anti-hős, Jesus of Suburbia, aki gyakorlatilag mindennel elégedetlen, ami az országban történik, dühös, ellenálló és elege van a kisvárosi létből, mindezt pedig a környezetén vezeti le. Nehéz megmondani, hogy egy másik karakter vagy inkább egy alteregó-e St. Jimmy, aki végül kitör a kisvárosból: „St. Jimmy's coming down across the alleyway/Upon the boulevard like a zip gun on parade”. Mellettük megjelennek más karakterek is, például a kreatívan csak Whatsername-nek keresztelt szereplő. Mindez csak tovább erősíti azt, hogy mennyire komplex és durván átgondolt az egész anyag.
@greenday Out here in the land of make-believe
♬ original sound - Green Day
5. Az egész a véletlen szüleménye
A 2000-es évek elején a Green Day épp egy lemezen dolgozott, és nem, nem az American Idioton. A Cigarettes & Valentines című album dalait gyúrták, de amikor az már majdnem elkészült, a masterkazettákat ellopták a stúdióból. Ahelyett, hogy újra felvették volna a dalokat, a banda úgy döntött, hogy a lopás egy jel, hogy nem lett a legjobb az anyag – így inkább elengedték a lemezt. Ekkor kezdtek el a nulláról dolgozik, és végül megszületett az American Idiot. Meglepő részlet, hogy a dalokat végül soha nem szivárogtatta ki a tolvaj.
6. Nem is olyan sikeres?
Ha azt mondom Green Day, a legtöbben biztosan erre a lemezükre gondolnak, pedig nem ez a legsikeresebb, ha csak a lemezeladásokat vesszük alapul. Az American Idiotot világszerte több mint 23 millió példányban adták el, az 1994-ben megjelent Dookie-t viszont több mint 28 millióban.
7. The Killers vs. Green Day
A lemez feszültséget szított a két zenekar között, miután a The Killers énekese, Brandon Flowers kritizálta a Green Day-t, azt állítva, hogy a zenekar Amerika-ellenes. Különösen az nem tetszett Flowersnek, hogy a tengerentúlon is játsszák ezeket a dalokat, sőt a Bullet in a Bible című koncertfilmet az Egyesült Királyságban forgatták. Szerinte ezzel rossz színben tüntették fel az USA-t, amibe nehéz belekötni a filmet nézve – ebben például láthatunk egy csapat gyereket, akik azt kiabálják, hogy nem akarnak idióta amerikaiak lenni.
8. Út a Broadway-re
Az American Idiotot a Broadway is adaptálta, musicalt készítettek belőle, amit 2010-ben mutattak be. Ebben a lemez összes dalát – illetve néhányat a 21st Century Breakdown-ról – felhasználták, és két Tony-t nyertek vele.
9. A Wake Me Up When September Ends egy félreértés
Sokan azt gondolják, hogy 9/11-es terrortámadásról szól a dal, ami nem meglepő, hiszen akkor még csak három éve történt a tragédia, és frissen élt az emberek emlékezetében. De valójában a frontember egy saját élményt dolgoz fel vele: 10 éves volt, amikor az édesapja meghalt. A temetés után a szobájába zárkózott, és az őt vigasztalni próbáló anyukájának mondta azt, hogy majd ébressze fel, ha vége van a szeptembernek.
10. Billie Joe Armstrong kedvence is a lemezen van
2021-ben a Vulture megkérdezte a zenekar frontemberét, hogy melyik a kedvenc Green Day-dala, amire azt válaszolta, hogy a Jesus of Suburbia, ami a lemez második dala.
11. Redneck agenda
Az LP aligha rendelkezhetne erősebb politikai töltettel, ami nem csoda, ha megnézzük, mikor zajlottak a munkálatok: az iraki háború első napjaiban kezdték meg a felvételeket, és három hónappal azelőtt adták ki, hogy George W. Busht újraválasztották volna, de mint említettem, 9/11 sem volt messze. A frontember nem véletlenül célzott a széleskörű propagandára redneck agendaként.
12. Plusz rúgások
Az alapvetően kormánykritikus tartalom sem volt elég Billie Joe Armstrongnak. Amikor 2004-ben turnéra indultak a lemezzel, minden este George W. Bushként mutatkozott be a közönségnek, akit „a barátai csak seggfejnek hívnak”.
13. Grammy-sikerek
Az American Idiot 2005-ben megnyerte a legjobb rocklemeznek járó Grammy-díjat és öt másik kategóriában – köztük az év albumában – is kapott jelölést. És itt még csak a Grammykről van szó, számos egyéb díjat – például NME és MTV-díjak – is elnyertek a lemezzel.
14. Jó munkához idő kell
Tartja a mondás, és itt ez be is igazolódott. A Green Day 10 hónapon át dolgozott a dalokon, és összesen 650 000 dollárt költött a lemezre, ami 233 270 700 forintnak felel meg (a jelenlegi árfolyamokon).
15. A legsikeresebb dal
A lemez legsikeresebbnek mondható dala a Boulevard of Broken Dreams, amivel a zenekar 2006-ban elnyerte a Record of the Year Grammy-díjat.
@greenday And that right there is the birth of Boulevard of Broken Dreams
♬ original sound - Green Day
16. A leghosszabb számok
A Homecoming (9:19) és a Jesus of Suburbia (9:09) című dalok a leghosszabbak az LP-n, de az eredeti változataik még ennél is hosszabbak voltak, csak a zenekar a rádiók miatt rövidebbre vágta őket.
17. Inspiráció egy dalban
Billie Joe Armstrongot egy Lynyrd Skynyrd-dal inspirálta arra, hogy megírja az American Idiotot: a redneck-értékeket ünneplő That's How I Like Itot a rádióban hallotta, ezután kezdődtek meg a legújabb Green Day-lemez munkálatai.
18. A címadó szám
A zenekar az American Idiotot, ami a lemez legelső dala is, 2004. július 29-én játszotta először a Grand Olympic Auditoriumban, Los Angeles-ben. Azóta 648 alkalommal adták elő színpadon, de más előadók is szívesen játsszák: 170 zenész 1358 alkalommal dolgozta fel a koncertjein.
19. 20 év, egymilliárd lejátszás
Nem sokkal az évforduló előtt a lemez címadó dala elérte az egymilliárd streamet Spotify-on.
20. Készülnek a rajongóknak
A zenekar már jó előre szólt, hogy ők is meg fogják ünnepelni ezt a jeles évfordulót. Ennek jegyében készülnek egy deluxe albummal, ami október 25-én érkezik és rengeteg meglepetés lesz rajta – például a Wake Me Up When September Ends demováltozata, néhány live-felvétel és B-side-szám is. Emellett érkezik a Heart Like a Hand Grenade című film és egy 110 perces dokumentumfilm is, aminek a címe 20 Years Of American Idiot.
Erre már nem is kell olyan sokat várnunk, de arra azért még van időnk, hogy meghegyezzük a fekete szemceruzákat, előszedjük az otthoni cuccok közül a Green Day-pólókat és leporoljuk a szerelmes leveleket, amiket még a Jesus of Suburbia klipjében látott színésznek (Lou Taylor Pucci) írtunk.
