Előfordult már, hogy amikor beszéltél valakihez, baromira zavart, hogy az illető nem rád, hanem a telefonjára figyel, esetleg te is kaptad magad azon, hogy hozzád beszél a barátod, mégis az Insta-feedet pörgeted? Ez a phubbing, de mesélünk róla még.
Van olyan, hogy egy elképesztően fárasztó nap végén csak arra vágyunk, hogy alaposan kipanaszkodhassuk magunkat – bárkinek, aki épp ott van a közelünkben. Mivel ez általában a párunk, gyakran rá vár a feladat, hogy meghallgasson minket és biztató dolgokat soroljon, miközben mondjuk tölt nekünk egy pohár bort. De mi van akkor, ha ehelyett ő észreveszi, hogy jött pár értesítés a mobiljára, és inkább azt csekkolja? Vagy akkor, ha épp ezt a sztorit meséljük a barátnőknek a másnap délelőtti brunchon, aki ahelyett, hogy ránk figyelne, szintén inkább a telefonját nyomkodja?
Erre a jelenségre ma már létezik egy konkrét kifejezés is – igen, a phubbing. De mi is pontosan ennek a viselkedésnek a pszichológiája? És le lehet róla szokni, vagy inkább fogadjuk el, hogy mostantól így éljük az életünket?
Honnan jött a kifejezés?
A kifejezés maga csak nemrég került be a nyelvbe és ezzel a köztudatba. A Macquarie Dictionary (az ausztrál angol nyelv nagynevű szótára) kiadói 2012-ben egy nagyszabású PR-kampányba kezdtek, aminek a keretein belül megbíztak egy szakértői csapatot, hogy alkossanak meg egy kifejezést, ami „leírja azt a cselekedetet, amikor valakit figyelmen kívül hagynak egy társasági helyzetben azáltal, hogy a telefonjukat nézik, ahelyett, hogy rá figyelnének”. Ami a phubbing etimológiáját illeti, a phone (telefon) és a snubbing (figyelmen kívül hagyás) kifejezéseket használták fel, ezekből állt össze a végeredmény.
@i_am_mike.x No more PHUBBING! #relationship#relationshipgoals#happy♬ original sound - Mike X
Ez tehát megmagyarázza, honnan származik maga a szó, a viselkedés pedig, amit leír, aligha igényel túl sok körmondatot: mindenki tapasztalta már, akinek van a környezetében okostelefon.
Így lépjetek tovább egy veszekedésen – a kibékülés legfontosabb lépései
2 nappal ezelőtt
Ha emlékszünk, kezdetben ez szinte megbocsátható volt. Gondoljunk vissza a 2007-es évre, amikor megjelent az első iPhone, a készülék, ami olyan képességekkel rendelkezett, amelyhez foghatót korábban soha nem láttunk. Nem lehetett tehát senkit hibáztatni, akinek volt okostelefonja, és azt minden lehetséges alkalommal elő is vette. Igenám, de azóta közel két évtized telt el, vagyis az újdonság varázsa lecsenghetett volna – mégis éppen ennek ellenkezője tapasztalható. Mára az okostelefonok olyannyira az élet integráns részei, hogy világszerte közel 7 milliárd ember életét könnyítik – bizonyos szempontból nehezítik – meg, és ez a szám folyamatosan növekszik.
Stop Soros helyett Stop Phubbing
A már említett Macquarie Dictionary-kampány mögött álló reklámügynökség, a McCann PR szakértői ezzel együtt egy átfogó Stop Phubbing kampányt is indítottak (lehet, hogy ezzel ötletet adva a magyar kormány plakátkampányaihoz). Létrehoztak egy weboldalt, hogy itt debütáljon az új kifejezés, azóta pedig arra használják, hogy különböző módokon hangolják az embereket a phubbing ellen.
@drjanelanderson This phenomenon is taking the world by storm. 🌪️ Ever heard of 'Phubbing'? It's not just a trendy term; it's getting in the way of how we connect. Discover how this digital snubbing is negatively impacting your relationships - at work and in your personal life - on this week's episode of the Working Conversations Podcast. 🎙️ Let's navigate the complexities of relationships in the age of smartphones. Are we staying connected or missing the essence of the present? Tune in to find out! #Phubbing#PhoneEtiquette#TechTalks#DigitalDisconnect#RelationshipsMatter#TechBalance#PresentOverPhones#TechTrends#ConnectionRevolution#DigitalSnub#TechImpact#ModernCommunication#StayConnected#MindfulTech♬ original sound - Dr Janel Anderson
Az egyik módszerük, hogy sokkoló és egyértelműen hamis statisztikákkal akasztják ki őket. Például azt harsogják, hogy „a visszaeső phubbingolók 92 százaléka politikus lesz". Vagy hogy: „ha a phubbing egy járvány lenne, hat Kínát tizedelne meg”. Ezzel persze hamar visszhangra találtak a média és a közösségi oldalak részéről is, ami nem csoda, hiszen egy olyan problémáról van szó, amivel mindannyian könnyen tudunk azonosulni.
Hogyan hat a phubbing a kapcsolatainkra?
Nagyjából ugyanabban az időben, amikor a phubbing szó megszületett – de ettől teljesen függetlenül –, egy másik folyamat is elindult: egy kutató csapat az angliai Essex Egyetemen tudományos vizsgálatot kezdeményezett arról, hogy a mobiltelefonok puszta jelenléte hogyan hat a személyes kommunikációra. A tanulmány, amit a Journal of Social and Personal Relationships című folyóiratban publikáltak, arra a következtetésre jutott, hogy az emberek nehezebben alakítanak ki jó minőségű kapcsolatokat másokkal, amennyiben a mobiltelefonjuk is ott van a képben. Érdekes, hogy ezt még intenzívebben tapasztalták azokban az esetekben, amikor a párok valamilyen jelentős és kifejezetten személyes témáról beszélgettek.
Alice és Freda, egy 19. századi leszbikus pár végzetes szerelmi története
2024.11.17 9:44
Itt azért meg kell jegyeznünk, hogy később végeztek egy másik, hasonló felmérést, ami nem tudta megismételni ezeket az eredményeket. A tudományos közösségben tehát egyelőre nincs egyetértés annak kapcsán, hogy egy mobil puszta jelenléte is lehet-e káros.
Vannak például olyan szemléletek, amelyek szerint maga az eszköz ártalmatlan lehet, de ez könnyen megváltozhat, ha mások is vannak a mobilozó környezetében. Egy 2021-es tudományos áttekintés azt találta, hogy azok, akik a jelenség céltábláivá válnak, kevésbé elégedettek a társas interakcióikkal, kevésbé bíznak az interakciós partnerükben, sőt: féltékenységet vagy rossz hangulatot is tapasztalhatnak.
Egy másik tanulmány szerint a phubbing egyfajta ördögi kört indíthat el a kapcsolatokban. Ha ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a másik folyton előkapkodja a mobilját, akkor könnyen lehet, hogy akár tudatosan, akár tudat alatt, de ezt mi is „visszaadjuk neki”. Ez pedig végső soron azt eredményezi, hogy kevésbé leszünk boldogok a kapcsolatainkban és magányosabbá válunk. (Érdekes részlet, hogy a magasabb empátiaszinttel rendelkező emberek még sebezhetőbbek voltak ebben a tekintetben.)
Bármilyen viszonyra hatással lehet
A bevezetésben már hoztunk példát, de nem árt kiemelni, hogy nem csak a romantikus kapcsolatok érintettek ebben a témában.
Néhány kutató azon aggódik, hogy a szülői phubbingnak milyen hatásai lehetnek a gyermekek jólétére és a fejlődésükre. Nagyon érdekes például, hogy már a bébiket is érdeklik a mobilok. Ennek nemcsak az az oka, hogy a készülékek fényesek és színesek, hanem az is, hogy a kicsik úgy látják, mintha a szüleiket jobban lekötnék az okostelefonok, mint ők maguk. Nem csoda, hogy ezt a valamit ők is meg akarják nézni maguknak.
De a hasonló korúak között, például a baráti társaságokban, megjelenő phubbing is széles körben elterjedt. Különösen a fiataloknál láthatunk okostelefon-függőségre utaló jeleket, ami egyenes út ehhez a jelenséghez. A telefonfüggőséget egyébként egyes tanulmányok a Covid idejére vezetik vissza: ebben az időszakban sokan a mobilunkkal próbáltuk enyhíteni az unalmunkat (ha még emlékszünk). Nem is beszélve arról, hogy akkor kizárólag az okostelefon volt a másokkal való kapcsolattartás kulcsa – de hogy tudott így megfordulni a kocka?
Képtelenek vagyunk abbahagyni, de miért?
Általában senki nem értékeli, ha őt phubbingolják, viszont mára annyira elterjedtté vált ez a magatartás, hogy társadalmilag egészen elfogadhatónak számít. Igaz, hogy az okostelefon-függőség valós jelenség, és nem szabad lebecsülni a hatásait, ugyanakkor nem magyarázhat meg minden esetet, amikor valakit figyelmen kívül hagyunk csak azért, hogy megnézzünk egy értesítést. De akkor miért olyan nehéz ellenállni?
„Folyamatosan az exbarátnő instáját bújva kerestem magamban a hibát” – Hogy éljük meg ma a Rebecca-szindrómát?
2024.11.3 9:28
A fő magyarázat mindössze négy betű: FOMO. Ma már folyamatosan attól „kell” rettegnünk, hogy ha nem pörgetjük állandó jelleggel a TikTokot, vagy nem ellenőrizzük párpercenként az üzeneteinket, akkor lemaradunk valamiről. Viszont a folyamatos igény, hogy lépést tartsunk a digitális életünkkel, eltávolít minket attól, ami tényleg körülöttünk történik.
De okolhatjuk a hormonokat is, például a dopamint, ami boldogsággal és motiváltsággal tölt el minket, és ami akkor árad szét az agyunkban, amikor ellenőrizzük a telefonunkat.
Mit tehetünk ellene?
Többféle megoldás is létezik, nekünk csak meg kell találnunk azt, ami számunkra kényelmes, és amit kivitelezhetőnek érzünk.
Vannak, akik egész egyszerűen lenémítják az értesítéseiket, így a kísértés sokkal kisebb. Vannak, akik „mobilidőket” tartanak, azaz csak a kijelölt idősávokban telefonoznak, máskor nem foglalkoznak vele. De kezdetnek az is elég lehet, ha mindennap van valamilyen programunk – például egy közös vacsora –, amely során tudatosan nem vesszük elő a telefonunkat. Ez persze csak akkor tud működni, ha azok, akikkel épp időt töltünk, szintén benne vannak a dologban. De mivel (állítólag) mindenkit nagyon zavar a phubbing, ezzel nem lehet gond, ugye?
