A nagymamákat nem érdekli, ki mennyire éhes, addig hordják a süteményeket eléd, míg el nem feledkezel róla, hogy degeszre etted magad. De hogyan van helye mindig a desszertnek, még akkor is, ha már túl vagy hat fogáson, és majd kipukkadsz?
Addig eszünk, amíg meg nem unjuk
A családi bulikat senki nem úszta még meg anélkül, hogy a leves-pörkölt-töltött káposzta triumvirátus után ne kigombolt nadrágban, háborgó gyomorral üljön az étkezőszéken (vagy folyjon le arról), de azért egy habos sütemény a végén valahogy mindig lecsúszik. Az édességnek természetesen nem létezik külön fakk vagy szerv, a desszertgyomor kifejezésnek mégis van létjogosultsága. A gyomortérfogat korlátozó tényező, és nem engedi, hogy veszélyes mennyiséget tömjünk magunkba, az agynak viszont nem mindegy, milyen gyorsan ununk meg egy-egy fogást. Több tanulmány is egyöntetűen arra jutott, hogy a döntést, hogy miből és mennyit eszünk, nemcsak az éhségérzet vezérli, hanem érzékszervi tulajdonságok (íz, illat, kinézet) is. Az „érzékszerv-specifikus jóllakottság“ – vagyis a telítődés egy bizonyos ízből – magyarázatot nyújt arra a jelenségre, hogy miért tudunk újra elkezdeni lakomázni egy másfajta ételből azután, hogy közvetlenül előtte már teljesen jóllaktunk.
A dopamin szerepe
Ha az étkezés egyetlen fogásból áll, nem számít, mennyire finom, az agyunk unni kezdi az ételt és minden egyes falatnál kevesebb dopamint termel, ideális esetben pedig még azelőtt abbahagyjuk az evést, hogy a gyomrunk teljesen megtelne. Ha viszont elénk kerül egy másik fogás, különböző ízekkel, textúrával és színekkel, az ízlelőbimbókat új ingerek érik. Az agyunk számára eddig ismeretlen fogás ingerli az agy jutalomközpontját, a dopaminszint megemelkedik, ezért is csemegézünk szívesebben belőle.
A szlovák Refresher írt arról a kísérletről, amit állatokon végeztek: a patkányoknál, akik többször egymás után ugyanazt az ételt kapták, az agyban a dopaminszint nem emelkedett, és minden alkalommal egyre kevesebbet ettek. Amikor viszont második fogásként különböző ételt kaptak, a dopaminszintjük ismét megugrott, és hasonlóképp élvezték, mint az első fogást. Ha valami megdobja a dopaminszintet, fennáll a hozzászokás veszélye, a habituáció során pedig az ingerek veszítenek a hatásukból - a drogoktól kezdve a szerencsejátékon át a szexig minden függőség hasonló elven működik.
Mi az a kortizol, amivel az önjelölt TikTok-szakértők minden egészségügyi parát magyaráznak?
2024.7.27 10:15
Azok a patkányok pedig, akiknek az agyában lévő dopaminközpontot deaktiválták, nem ettek az ételből, annak ellenére, hogy az az orruk elé volt rakva. A kísérlet végére az állatok táplálékhiányban elpusztultak.
Evolúciós okok
Az evolúció felvértezett minket azzal a képességgel, hogy keressük és előnyben részesítjük a magas kalóriatartalmú ételeket, az érzék-specifikus jóllakottság mechanizmusa pedig arra késztette az őseinket, hogy változatosan táplálkozzanak, és különféle tápanyagokat vigyenek be a szervezetükbe.
Teljesen rendben van, ha találunk helyet a desszertnek, viszont ha hozzászokunk a „kényeztetéshez“, könnyen ételfüggőség alakulhat ki, a túlevés pedig drasztikus mértékben amellett, hogy egészségtelen, elhízáshoz és cukorbetegséghez vezethet. Érdemes egy kiadós vacsora után alternatív megoldást választani egy tipikus desszert helyett, és például gyümölcsöt, egy-két kocka csokit vagy joghurtot enni.
