Létezik a budapesti Erzsébetvárosnak egy titokzatos, híres-hírhedt négyszöge, amit a helyiek – és várostörténészek – csak Csikágónak becéznek. De hogyan kerül a fonetikusan leírt amerikai iparváros Budapest kellős közepére?
Evidens lenne, hogy a szóban forgó terület a megnövekedett bűnözés miatt kapta a Csikágó ragadványnevet, de a városrészt valójában azért hasonlítják a Bűnös Városhoz, mert az 1880-as években ugyanolyan gyorsan – alig két év alatt – és sűrűn építették be a mai Thököly út, a Dózsa György út, a Damjanich utca és Rottenbiller utca által határolt, korábban főleg mezőgazdasági területekből álló városrészt, mint az amerikai iparvárost.
Ezt a folyamatot tetézte a Keleti pályaudvar átadása 1884-ben, ami hozzásegítette a környéket ahhoz, hogy az egykori puszta a kereskedők és a vidékről felköltözött munkások epicentrumává nője ki magát. A megváltozott igények bérházakat és munkásszárnyakat kívántak, a környéken sorra épültek a belsőgangos, sok ablakos mintára épült, szobakonyhás lakások – ezekben a 2-3 főre tervezett lakásokban volt, hogy egy tucatnyian laktak az olcsóbb lakhatás érdekében, nagyon rossz körülmények között. A gyors építkezésnek megvoltak a hátrányai, például a sötét udvarok vagy az ablak nélküli hátsó lépcsők, de a jellegzetes századfordulós épületek és utcasarkok a mai napig meghatározzák a Csikágó hangulatát.
Békés Pál gangregénye
Nem sok budapesti kerületnek adatik meg, hogy külön irodalmi művet dedikáljanak neki, Békés gangregénye pedig azért annyira hiteles, mert ő maga is a környéken, az István utca és Nefelejcs utca sarkán élt, és elég volt letekintenie a káposztaszagú gangról, hogy a karaktereihez ihletet merítsen.
Boldog születésnapot, Budapest! – 151 éves lett a főváros, de hogy jutottunk ide?
2024.11.17 10:14
Békés Csikágó című regényében, bőven a technológiai bumm előtt sokkal nagyobb szerepe volt a köztereknek, mint manapság: a gyerekek találkozóhelye a Bethlen téri játszótér volt, a rikkancs nem egy bódéba zárkózott be, hanem a Keleti szabadtéri placcára települt ki újságot árulni, és a köztér úgy általában véve a társasági élet jelentős színtereként szolgált.
Elslumosodott környék
Békés imádta a Csikágót annak minden hibájával együtt, és elfogultság nélkül tudta bemutatni a kisemberek szemüvegén keresztül, hogyan változott (vagy változott-e egyáltalán) a városrész a 20. században, akár társadalmilag, akár urbanisztikailag.
Ahogy a környék egyre forgalmasabbá vált, a bűnözés és nyomor mértéke is nőtt. Békés egy 1920 körül játszódó jelenetben úgy hivatkozik Csikágóra, mint „a vidék legveszedelmesebb zuga”, ahonnan „a világháború előtt, amelynek nem volt még sorszáma, hajnalonta újságpapírba csomagolt, halott csecsemőket vittek a Fehér Kereszt Kórházba”. A regényben az elslumosodott környék lakóinak ellenpólusa az „amerikás“, azaz a valódi Chicagóba disszidáló nagybácsi, akinek látszólag bejött az élet és az amerikai álom, de azért hamar kiderül, a tengerentúlon sincsen kolbászból a kerítés.
Csikágó legveszélyesebb gettója a Thököly és az Aréna út (a mai Dózsa György út) modern palotái mögött rejtőző Százház utca volt, amit Kovács Lydia, a Vasárnapi Újság tárcaírója 1913-ban Budapest legtipikusabb nyomortanyájaként jellemzett. Az utcába eredetileg száz darab egyemeletes házat képzelt el egy tehetős külföldi vállalkozó, de a terv meghiúsult. Végül csak néhány épületet húztak fel, amik hamar népszerűvé váltak alvilági körökben: ide központosult a környékbeli prostitúció, illetve a bandaharcok és bandán belüli leszámolások helyszínévé is vált a hírhedt utca.
Hová menjünk, miket nézzünk novemberben? – 5 kiállítás az egyre hűvösebbre forduló időjárás mellé
2024.11.9 9:30
Fekete Gábor az 1970-ben megjelent publicisztikájában még arról írt, hogy a helyzet változatlan, a Százház utcában ennyi év elteltével is „úgy laknak, mint ők vagy elődeik fél évszázaddal ezelőtt”.
Az elmúlt években számos rossz állapotban lévő épületet bontottak le Csikágóban, köztük a hírhedt Százház utcában is, illetve a közbiztonság is sokat fejlődött a környéken. Szemmel látható, hogy a dzsentrifikáció folyamata Csikágót is bekebelezi szépen lassan: a városrészbe egyre több középosztálybeli fiatal költözik, akiknek a száma egyenesen arányos a specialty kávézók és hipszter pékségek számával, ami hozzájárul ahhoz, hogy az albérlet- és ingatlanárak egyre megfizethetetlenebbé válnak – a tősgyökeres csikágóiak számára legalábbis biztosan.
