Véget ért 2024 egyik legjobban várt és legkielégítőbb nézői élményt nyújtó sorozata, A sógun. A 10 részes sorozatban megismerkedhettünk a mozgalmas japán történelem egyik legfontosabb alakjával. Pontosabban annak fiktív képmásával.
Véget ért az idei év egyik legjobban várt sorozata, mely szerencsére nem okozott csalódást, s meg kell hagyni meglehetősen magasra tette a lécet A sógun. Az FX, itthon a Disney+ platformján elérhető 10 részes sorozata James Clavell azonos című regénye alapján készült, így a sorozat is fikcionálva mutatja be 17. századi Japánban történt eseményeket.
Azonban a szinte teljes egészében japánokból és amerikai-ázsiaiakból álló stáb jelentős módosításokat hajtott végre, hogy a sikerkönyv esszenciáját megőrizve, de sokkal hitelesebben prezentálja a mozgalmas japán történelem egyik legfontosabb alakját. A hatalomra törő Josi Toranaga karaktere közel azonos Tokugava Iejaszuval, aki közel 150 év anarchia után 250 évnyi békét hozott el az országban.
A sógun e békés Edo-korszak kapujában lezajlott szekigaharai csata előtti hónapok eseményeit mutatja be, első sorban a szamurájjá váló angol hajós, Blackthorne szemszögéből, akit szintén történelmi személy ihletett.
A szamurájok
A szamurájok kicsit amolyan Columbo felesége állapotban ragadtak a nyugati közvéleményben: mindenki hallott róluk, de kevesen ismerik őket. Így a tisztánlátás végett, tegyünk egy hangyabokányi kitérőt a 8. századba, amikor a császár már nem csak bérleményként, hanem – kommunista olvasóink nyugalma megzavarására alkalmas téma következik – magántulajdonként osztott földet. Ezeket a magánbirtokokat azonban meg is kellett védeni. Béke idején felesleges pénzkidobásnak tűnt a császári udvarban egy állandó hadsereg fenntartása, így a szélnek eresztett katonákat a földbirtokosok felfogadták földművelésre, valamint amolyan milíciákba szervezve a földek őrzésére és adószedésre.
A 9. században, különösen a határ menti területeken olyannyira lekötötte őket a védelem ellátása, hogy a földművelést szépen maguk mögött hagyták. Így az idő múlásával harcosként tekintettek magukra, vagyis busiként (武士), akik nagyobb katonai csoportokba, busidanokba szerveződtek, élükön egy vidékre küldött volt császári herceggel vagy arisztokratával.
Bevezetés a japán szubkultúrákba: a polgárpukkasztó gjaru, ami mindenkit megfertőzött a lábszármelegítő őrületével
2024.5.3 19:29
A 12. században kialakult császári trónviszály idején a vidéki busidanokat hívták segítségül az ellenfelek. Ekkor kísérelte megdönteni a császár hatalmát Taira no Kijomori, akit a japán történelem egyik első szamurájának tartanak. Ugyan nem ő hozta el a szamuráj hegemóniáját, de sikerült félreállítani a császárt. Az első szamuráj kormányzatot, az általában sógunátusként emlegetett bakufut (幕府) Minamoto no Joritomo hozta létre, és innentől kezdve 700 éven át a szamurájok voltak japán tényleges urai.
A következő évszázadokban a szamurájréteg egyre jobban elszakadt a császártól. A nagyhatalmú harcosok földosztással szereztek híveket, akik katonai, földművelő munkával és hűséggel szolgálták hűbérurukat. Már nem törvény kötelezte őket szolgálatra, hanem emocionálisan is kötődtek urukhoz. Igazi társadalmi osztállyá azonban csak a 17.században váltak, miután a Josi Toranagát inspiráló Tokugava Iejasu megalapította a harmadik, s egyben utolsó bakufut.
A császár és a sógun
A történelem során a japán politikát érdekes dualitás jellemezte: Kiotóban a császár, és korszakonként változó központban a sógun állt az ország élén, tényleges politikai hatalommal azonban csak a sógun rendelkezett. A Toranaga által is áhított cím, a szeitaisógun rövidített alakja, mely politikai pozíció egyébként régóta létezett, csak funkciója változott. Eredetileg a helyi őslakos törzsek ellen hadjáratokat vezető katonai vezetőt jelentett, majd a szamurájok, s végül ország tényleges kormányzója lett a sógunátus élén.
1600-ban, amikor a sorozat cselekménye is kibontakozik, a császár csupán jelképes hatalommal rendelkezett. A Napistennő, Amateraszu leszármazottjának tartott uralkodó inkább szakrális szerepet töltött be, az ország egységét, történelmét jelképezte. A bakufu sosem lehetett egyenértékű a császárral, hiszen nem rendelkezett időszámításunk előttre visszanyúló, isteni múlttal, így mindig az uralkodó nevezte ki az új sógunt. Igaz, annak személyébe már nem volt beleszólása.
A hadokozó fejedelemségek kora (1477-1600)
A sorozat a Szengoku, vagyis a hadakozó fejedelemségek korát lezáró, Szekigaharai csata előtti hónapok eseményeit mutatja be. Bár az első epizódban nagy vonalakban elmondják közel 150 év eseményeit, a komplexebb történelmi háttér érdekében kicsit jobban kibontanám a dolgot. Már csak azért is, mert a japán történelem legfontosabb alakjairól van szó, akikről sokszor említést tesznek a szereplők.
Senkit nem untatnék a japán korszakolás rejtelmeivel és vitáival, így legyen elég annyi, hogy egy turbulens örökösödési harc nyomán beköszöntött a több mint egy évszázadon át tartó feudális anarchia. Az addig kormányzó Asikaga-sógunátus összeomlott, a császári udvar már évszázadok óta nem rendelkezett tényleges hatalommal, így a hadurak kedvükre foglalhattak el egymás tartományait, és építgethették a maguk kis birodalmát.
A káoszból Oda Nobunaga emelkedett ki, mint az ország leendő egyesítője, aki 1573-ban elűzte az utolsó Asikaga-sógunt, és részben pacifikálta, egyesítette az országot, azonban 1582-ben merénylet áldozata lett. Rémlik, hogy Mariko apja meggyilkolta Japán egykori urát? Nos, ez a vezető Nobunaga volt, aki ugyan a legnagyobb hadúrnak számított, aki elűzte a haldokló Asikaga-ház utolsó sógunát, de facto ura azonban nem volt az országnak. Gyilkosa pedig a Marikot inspiráló Hosokava Gracia apja volt, Micuhide Akecsi.
Oda halála után hadvezére, Tojotomi Hidejoshi folytatta, majd fejezte be munkáját 1591-ben. Tojotomi, akit a sorozatban Taikóként emlegetnek, a császár nevében kormányozta Japánt egészen 1598-ban bekövetkezett haláláig, miután ismét veszélybe került a béke.
Tokugava Iejaszu
A csodálatos Szanada Hirojuki által alakított Josi Toranaga tulajdonképpen teljesen megegyezik Tokugava Iejaszuval, a békés Edo-korszak megteremtőjével. A legendás színész olyan fantasztikus munkát végzett, hogy még a 47 rónin című filmipari katasztrófát is meg tudom bocsájtani neki. Elnézést minden olvasótól akinek történetesen ez a kedvenc filmje, de nem ítélkezem, mivel az örök bűnös élvezetem az első Szex és New York film.
A mai Tokióban, az akkori Edoban székelő Tokugava-sógunátos alapítója 250 év békét hozott el az országba, miután 1603-ban a császár kinevezte sógunnak. Igaz, csak két évig töltötte be hivatalosan a pozíciót, azonban gyakorlatilag visszavonult sógunként, ógosoként kormányozta Japánt. Ez egyébként később bevett gyakorlattá vált.
Disney hercegnők, akiknek a karaktere történelmi személyekből inspirálódott
2024.4.27 10:32
Akárcsak fiktív képmása, Iejaszu is fogságban töltötte gyerekkorát. Miután a már említett Oda Nobunaga behódolásra kényszerítette családját, a Imagava családhoz került, akiket végül szintén Nobunaga győzött le. A vesztes csatából Iejaszu sikeresen megmenekült, és a Sors iróniája, hogy végül Oda híve lett. Akárcsak Tojotomi Hidejoshi, akivel Oda halála után ugyan döntetlen csatát vívtak, végül Tokugava behódolt Hidejosinak, aki az ország egyesítőjeként vonult be a történelembe.
Halála előtt nem sokkal megszületett fiát jelölte meg örököseként, csakhogy az öt régens között kibontakozott a sorozatban is bemutatott hatalmi konfliktus. Iejaszu ellenfele, Isida Micunari azonban egyáltalán nem volt olyan körmönfont, mint A sógunban szereplő énje.
A fináléban lezajlott szekigaharai csata részletei helyett inkább lerántanám a leplet Tojotomi fia, Hidejori sorsáról. Iejaszu utolsó riválisa végül önkezével vetett véget életének, miközben Iejaszu az otthonául szolgáló oszakai várkastélyt ostromolta.
Egyébként a valóságban is a solymászat rajongója volt. 1616-ban, mielőtt halálosnak bizonyuló betegséggel ágynak esett volna, a 73 éves Iejaszu épp solymászat közben lett rosszul.
Kereszténység
A készítők némileg finomítottak a kereszténység tényleges helyzetén, mivel már Tojotomi megkezdte az országban 1549-ben megjelent vallás korlátozását. A kereszténység akkora már riasztóan, értsd a központi hatalomra veszélyes mértékű népszerűségre tett szert. Kiváltképp Kjúsún, ahol az első jezsuita misszionárius, Xavéri Ferenc szállt partra. Kétéves ott tartózkodása alatt 1500 embert keresztelt meg. Sikerének oka talán az is lehetett, hogy kezdetben a kereszténységet a buddhizmus egy különleges formájának tekintették, mivel az első tolmácsok buddhista terminológiát használtak, és ez az ábrázolásokra is erősen hatott.
1582-re már 200 templomot emeltek, és közel 150 ezren tértek át a kereszténységre, így megkezdődött a keresztény papok deportálása. Tojotomi tartott attól, hogy a jezsuiták a gyarmatosítást készítik elő, így a fenyegetésre üldözések sorozatával válaszolt, melyek huszonhat hívő keresztre feszítésében csúcsosodtak ki.
A valódi Toranaga eleinte eltűrte, de elődjéhez hasonlóan, csak a kereskedelmi kapcsolatok érdekében, melyek gócpontjában a katolikus spanyolok álltak. A sógun tisztviselőit aggasztotta, hogy halálra ítélt keresztényekért a hitközösség tagjai himnuszokat énekeltek a tiszteletükre, ezzel azt üzenve a hatalomnak, nem félnek a letartóztatástól, s így a sógunátustól sem. 1614-ban végül a Tokugava-sógunátus teljesen betiltotta a kereszténységet, és csak 1873-ban oldották fel a tilalmat.
A sógunátusra veszélyt jelentett a másodlagos világi hatalom mögött álló nagyobb erőben való hit, ezt az 1637-es simabarai lázadás igazolta, mely 40 ezer keresztény áldozattal járt. A helyi birtokos nagyúr ugyanis irreális adómennyiséget követelt a megtért parasztoktól, és olyan büntetéseket szabott ki, mint a sorozatban is bemutatott kénes forró vízben megfőzés, és a minó-tánc. Ennek lényege az volt, hogy az ellenszegülő parasztot téli szalmakabátba öltöztették, kezeit a háta mögött összekötözték, majd felgyújtották.
A környékbeli keresztények fellázadtak, még az egyik várkastélyt is elfoglalták. A központi hatalom csak nehezen verte le a lázadást, a megtorlás pedig nem maradt el. Durva kereszténységüldözés vette kezdetét, így elterjedt a képtaposás gyakorlata. A gyanúsítottaknak rá kellett taposniuk egy keresztény képre, hogy bizonyítsák ártatlanságukat.
Hosokawa Gracia (1563–1600)
Toda Mariko karaktere Akecsi Tamán alapszik, akit a 19. századi japán keresztények Hosokava Gracia (細川ガラシャ) néven emlegettek. A kor egyik leghíresebb megtért kereszténye, így a japán római katolikusok a mai napig szentként tisztelik. Apja Micuhide Akecsi volt, a szamuráj, aki Oda Nobunaga gyilkosaként vonult be a történelembe.
1578-ban, tizenöt éves korában apja hűbérúra, Nobunaga tanácsára feleségül ment Hosokava Tadaokihoz, akinek egy lányt, majd egy fiút szült. Tamát szép, nagy tudásszomjjal rendelkező nőként jellemezték, s bár valóban jártas volt a portugál és a latin nyelvben is, Gracia soha nem szolgálta tolmácsként Iejaszut. Ebből kifolyólag Adamsszel– a Blackthorne-t inspiráló angol hajóssal – sem találkozott soha, akinek egyébként a valóságban elég nehéz lett volna nemes származású nővel viszonyt folytatnia. A 16. századi szamuráj családokból származó nők szigorúan elszigetelve éltek, és a közvetlen családtagokon kívül ritkán találkozhattak férfiakkal.
Nyálcsorgatva nézted a Ghibli-filmeket és a Demon Slayert? Ezekben a budapesti éttermekben válik valósággá a kétdimenziós foodporn
2024.4.11 20:22
Élete tragikus fordulatot vett, miután apja 1582-ben megölte Nobunagát a Honnodzsi-templomnál, majd kivégezték. Bár az áruló lányának bélyegezték, Tadaoki nem volt hajlandó elválni tőle, és 1584-ig a Midonóban tartotta fogva, hozzáteszem meglehetősen jó körülmények között, szolgálókkal. A szájhagyomány szerint annyira szerette feleségét, hogy még hegyi rezidenciát is építtetett neki.
Hidejosi hatalomra jutása után visszatérhetett férje oszakai rezidenciájába, nem sokkal később megszületett harmadik gyerekük. Mikor a kisfiú beteg lett, Tama férje távollétében elmerészkedett egy húsvéti misére. Miután hazatért, Gregorio de Sespedes atya, egy Oszakában tartózkodó jezsuita titokban megkeresztelte, ekkor kapta a Garasa nevet, a Gracia japánosított formáját. Csakhogy ekkor már megkezdődött a kereszténység visszaszorítása, és földbirtokos szamurájoknak tilos volt áttérni. Állítólag Tadaoki a házban lévő összes katolikus hitre áttért cselédlánynak levágatta az orrát és kidobatta őket.
Mivel férje Tokugava híve volt, az Oszakát uraló Isida megkísérelte túszul ejteni. Az ekkor 38 éves nő elérte, hogy egyik szolgálója mellkason szúrja, mivel a keresztény tanok szerint az öngyilkosok nem üdvözülhetnek. Halála előtt az alábbi haikuval búcsúzott az élettől:
A virág akkor a legszebb, ha tudja, mikor kell lehullania. Az emberek olyanok, mint a virágok, habozás nélkül meghalok.
Szeppuku
A rituális hasfelmetszéses öngyilkosság visszatérő eleme a sorozatnak, melyet állítólag először 988-ban követett el egy bandita. A szeppuku, szó szerint gyomrot felvágni, a 12. században vert gyökeret a szamuráj kultúrában, egy olyan eljárásként, amellyel a harcosok jóvátehették bűneiket, bocsánatot kérhettek, megmenekülhettek a szégyentől, kiválthatták barátaikat, vagy bizonyíthatták őszinteségüket, hűségüket.
12 film és sorozat, amit érdemes csekkolnod áprilisban a Netflix, az HBO Max, a SkyShowtime és a Disney+ kínálatából
2024.4.4 19:51
A köznyelvben elterjedt harakiri (腹切り) kifejezés egyébként szintén hasfelmetszést jelent, azonban egy kissé közönségesebb, becsmérlő kifejezés, amit a szeppuku (切腹) karaktereinek felcserélésével jött létre.
A szamurájok számára a dicsőség volt harcban meghalni, ha ez nem volt lehetséges, olyan halálnemet választottak, amelyben minden akaraterejüket összegyűjtve álltak ellen a fájdalomnak és bizonyíthatták bátorságukat. Tehát a szamurájok számára méltó halálnemnek tekintették. Intézményesítésére, rituálissá tételére, valamint szabványosítására szintén az Edo-korban került sor, és egyfajta büntetéssé vált.
Azonban a has felmetszése nem feltétlenül vezetett rögtön halálhoz, emiatt a rituálén a kaisakunak, vagyis a lefejező segéd biztosította a fájdalommentes halált. Méghozzá úgy, hogy nem vágja át teljesen az illető nyakát, hogy a feje le ne essen. Emellett elterjedt a szenszubara, a legyezős szeppuku is. Ebben az esetben az öngyilkos szamuráj egy kardot jelképező legyezővel „vágta fel“ ágyéktól felfelé hasát, halálát a fej részleges leválasztásával a segéd okozta.
Blackthorne
A sógun főszereplőjének modellje William Adams (1564-1620) volt, aki 1600 áprilisában egy holland hajó kormányosaként érkezett Japánba. A 100 fős legénységéből mindössze 18-an élték túl a kétéves utat. Blackthorne későbbi felemelkedése Joshi Toranaga tanácsadójává nagyjából párhuzamos Adams karrierjével. De a legfontosabb különbség, hogy Adams és a történelmi Iejasu közötti bensőséges kapcsolat évek alatt alakult ki.
A sorozatban Blackthorne a valóságtól elrugaszkodva többször is megmenti Toranaga életét, így megkapja a hatamoto címet. Ez a feudális Japán ezen korszakában a Tokugava-sógunátus közvetlen szolgálatában álló szamurájt jelentett.
Mutasd a fenotípusod, megmondjuk, ki vagy! A japán vércsoportalapú személyiségelemzés egy nagy adag iróniával
2024.4.1 10:24
A portugálok valóban kalóznak akarták nyilváníttatni, így Oszakába vitték, de nem egyedül. A holland Jan Joosten Lodensteint szintén kifaggatták, és mindkét férfi külpolitikai tanácsadó lett. Három találkozó után Adamset szabadon engedték, de nem hagyhatta el az országot, így Iejaszu oktatóként alkalmazhatta, hogy megismerje a világot és a nyugati matematikát.
Legénysége többi túlélőjével két vitorlást is épített Iejaszunak, így a japán hajóépítők elsajátíthatták a nyugati technikákat, ezzel új lendületet adva a japán kereskedelmi hálózat kiterjesztésének a kelet-ázsiai piacon. Négy évvel Iejaszu halála után, 56 éves korában halt meg, a fővárostól távol eső Hiradóban, ahol egykor közreműködésével holland és angol kereskedelmi állomás is létrejött.
