A K-drámák futótüzet megszégyenítő sebességgel hódították meg a világot, majd felperzselték a Hollywood által dominált a szórakoztatóipart. Mi az addiktív koreai sorozatok titka? Íme egy lehetséges, ám szubjektív válasz.
Két évvel ezelőtt karantén jeligére önkéntes száműzetésbe vonultak milliót ragasztotta a képernyő elé a Squid Game. A K-drámák Nagy Sándor hatékonyságával hódították meg a világot, olykor valószínűtlen, olykor negédes, olykor emberi húscafatokkal teli jeleneteivel. A 2000-es években még olcsó jogdíjaik miatt importálták a nyugati országok a koreai – jellemzően történelmi témájú – produkciókat, napjainkban a nyelvi és kulturális különbségek ellenére, esetleg éppen pont amiatt, társadalmunk szomjazza az esztétikusan prezentált dél-koreai álmot. Vagy éppen rémálmot a Hongdae bevásárlóutcában.
A K-drámák telis-tele vannak valószínűtlen jelenetekkel, és most nem csak a császári korban játszódó történelemi fantasykra gondolok. Az ördög beleszeret a gyönyörű CEO-ba? Simán. Isten mint hajléktalan? Máris szimpatikusabb a katolikus egyház. Nyitott szemmel csókolózás, szakadó esőben, anélkül hogy elmosódna bármelyik fél mérnöki pontossággal megfestett szemöldöke? Mi sem természetesebb. Túlélni egy 500 méteres zuhanást, autóbalesetet, és egy háztüzet pontosan ebben a sorrendben, minimális időeltéréssel? Az életbiztosítás felesleges. A sikeres dél-koreai milliomost egy szélvihar átfújja Észak-Koreába, egyenesen a katonai elit egyik tagjának karjaiba? Átlagos hétfő a koreai sorozatok világában.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A koreai szórakoztatóipar keretei között tényleg bármi megtörténhet, mi szem-szájnak, agytekervényeinknek és szívkamráinknak ingere, így könnyen menedéket nyújthat, amikor menekülnénk a valóságból. Nem véletlenül a pandémia idején ugrott meg népszerűségük, amikor minden nap ítéletnapot hirdettek a hírbeolvasók. A valóságtól sokszor maximális erővel elrugaszkodó forgatókönyvek olykor irreális élettapasztalatokat tükröznek – legalábbis merem remélni, hogy kevesek bukkantak egy sorozatgyilkos naplójára, melybe áldozatai nevét jegyzi –, így szinte kizárt, hogy unatkozzunk. A meglepetés erejét tovább fokozza, hogy egy teljesen más kultúrában született műsorban megannyi ismeretlen jelenséggel találkozunk, azonban a magyarázatot a cselekménybe ágyazva mindig kapjuk.
Ugyanakkor, a műfaji keveredést nélkülöző, komolyabb műsorokban nagyon is viszontláthatjuk saját életünket. A társaskapcsolatok komplikáltságát, az ismerkedés hullámhegyeit, völgyeit és a mentális betegségeket hitelesen bemutató lélekdrámák hitelességszomjunkat garantáltan kioltják.
A háború sohasem változik, de az adaptációnak ez tesz jót – Fallout sorozatkritika
2024.4.20 10:19
A koreai szórakoztatóipar törvényei a műfaj függvényében változnak. Válogathatunk ifjúsági fejlődéstörténetek, akciók, komédiák, családdrámák, történelmi fantasyk, medikus tragikomédiák, zombiapokalipszis víziók, disztópiák, webes képregények adaptációi közül és még sorolhatnám. Mindegyik műfaj rendelkezik a maga kliséivel, melyek bűnös élvezethez méltó kielégülést nyújtanak, és a futószalagon gyártott sorozatok között bőven akadnak sztereotípiákkal telepakolt csodák. Egy-két műsor elfogyasztása után már szervezetünk megtanulja megemészteni a látottakat. Sőt, hosszabb szünet után elvonási tüneteket produkálhat.
Gondolom a kedves olvasó már sejti, hogy önként zártam magam kalickába, majd dobtam el a kulcsot, így életfogytiglan a K-drámák rabja lettem. Személyes kedvenceim a csöpögős romkomok, melyek a hollywoodi formátum helyett saját eszköztárral gerjesztik a nyáltenger hullámait. Azonban nyugati mostohatestvérükkel ellentétben (az esetek döntő többségében) nem akad ki a cringe-mérőnk egy szerelmi vallomás láttán, mint amilyenhez Meggyőző érvek 2020-as feldolgozásában volt szerencsénk.
Leginkább mert a hagyományos – nyugati – szerelmi történetekkel ellentétben a 45-90 perces részek alatt bőven van ideje kibontakoznia a romantikus szálakkal együtt a karaktereknek is. A szentimentális macska-egér játékot lassított, az összes létező szögből visszapörgetett jelenetek szakítják meg, tovább fokozva a feszültséget. Korántsem reális, hogy a jószívű, ám kissé esetlen főhősnőt varázslatos módon mindig megmenti kiszemeltje. Legyen szó száguldó autóról, kiloccsanó kávéról, féltékeny ex-legjobb barátnőről, máris érkezik a lovag Hyundai-jal, olykor magánrepülővel, – Taylor Swift is shaking – hogy rendet tegyen. Azt már a néző dönti el, komolyan veszi-e a nagy teátrális jeleneteket vagy sem. Bár tapasztalatból mondom, sokkal szórakoztatóbb ironikus betoldásokként tekinteni rájuk.
Túléli, vagy a szemünk láttára omlik össze a Vaják-sorozat, amiből az író és Henry Cavill is teljesen kiábrándult?
2024.4.19 20:14
Romantikus gesztus ide, önfeláldozás oda, a szerelmi vallomásokra, sőt az első csókra is általában nyolc, tíz részt várhatunk. A realizmust szintén nélkülöző hollywoodi romkomokban 90 perc jut a rövid huzavona utáni egymásra találásra, a kapcsolatot bemutató idilli montázsra, egy közepesen banális konfliktusra, mely asszertív kommunikációval abszolút elkerülhető lenne, és a kibékülésre egy közepesen nyálas popszámra. A sorozatokban hasonló vágtatott tempóban hamar egy hálószobában találjuk a fiktív szerelmeseket. Sőt, komplett baráti társaságok pingpongoznak klamídiával egymás között.
Kelet-Ázsiai kulturális sajátosság az érzelmek óvatos, burkoltabb kifejezése, így még egy ártatlan kézfogást is katarzisként élhetünk meg a hatodik részben. Unalmasnak hangozhat egy minimális fizikai intimitást tartalmazó szerelmi történet, de kreatív és a komikus technikai megoldásokkal színezett cselekményszálak olyan érdekesek, hogy esélyünk sincs unatkozni.
A kultúrspecifikus elemek költségtakarékos utazásra invitálnak egy teljesen másként szocializálódott társadalomba, ahol egyedi szokások és problémák kusza hálója bontakozik ki szemünk előtt. Országtól függetlenül megállíthatatlanul terjednek az életünk romantizálására buzdító trendek, ezzel pedig a koreai producerek is tökéletesen tisztában vannak. A dél-koreai hétköznapokat dokumentarista ridegség helyett esztétikusan megkomponált miliőképekkel mutatják be. Telihold Damyang felett, naplemente Jeju-szigetén, a császári palota udvarán elsuhanó hanbokok színkavalkádja... mindezek a cselekménybe építve mutatják be a koreai tájat és tradíciókat.
Az étkezés igazi közösségi élmény, sok vendéglátóhelyen még napjainkban sem lehet egy főre asztalt kapni. Így egymást követik a tragikus sorsú nagymama éttermében rogyásig pakolt tízfős asztalok, a premier plánban készülő bibimbapok, sajtos tteok-bokki, illetve csoportos foodpornok ittasan bepuszilt sült csirkék és Subway-szendvicsek főszereplésével. Meglehet, az idillikus képsorok hosszabbra nyújtják a műsoridőt, de a szereplőkkel együtt a néző is fellélegezhet a sok dráma után.
Bár megannyi univerzális és specifikus problémát feszegetnek, mint a munkahelyi-, iskolai bántalmazás, szexuális zaklatás, szexizmus, depresszió és magas öngyilkossági ráta, hajlamosak a valóságot ferdítve irreális megoldásokat kínálni a valójában megoldatlan társadalmi problémákra. A bullyingolt lányba beleszeret a suli legnépszerűbb, kőszívű szívtiprója, akiben szülei válása emelt érzelmi gátat. A „csúnya“ (értsd: szemüveges, dús szemöldökű copfos lány) plasztikai műtéttel az egyetem legkívánatosabb lánya lesz, és még egy modellügynökség is leszerződteti, miközben a kukásautót várja reggel. A menyasszonya iránt teljesen közömbös, kimért, rideg munkaholista ügyvéd fülig beleszeret egykori ősellenségébe, a kissé koravén, különc árva lányba.
View this post on Instagram
A jó az esetek 99,9 százalékában elnyeri méltó happy endjét, azt a látszatot keltve, hogy a Koreai-félszigeten hemzsegnek jó karmájú félistenek és szupermodellek. Cirka 45-60 perc erejéig álomba illő, eseménydús életet élhetünk felelősség nélkül, ami különösen felszabadító lehet, mikor a valóságban fetrengünk a kilátástalanságban. Kár lenne tagadni, hogy torzított képet kapunk Dél-Koreáról, amibe csak makulátlan XS-es méretek, rend, tisztaság és igazságérzetünket kielégítő dramaturgia fér bele.
A K-dráma ellentmondásos és ijesztően addiktív műfaj, mely bájosan próbál drámai lenni, és komolytalanul tud komoly lenni. Mint minden nagyüzemi termelésre ráálló filmstúdió, úgy a koreai gyártók is bőven ontják magukból az elcsépelt darabokat az igazi gyöngyszemek mellett. Nem mehetünk el, a műfajtól függetlenül, mindig borzasztóan igényes kosztümök és díszletek mellett sem. Az ördög bizony a részletekben rejlik, mi sem biztonyítja jobban, mint egy gyönyörű képi és tárgyi világgal teremtett atmoszférával magába szippantó döcögős cselekmény.
Ezek voltak az MTV legtrashebb műsorai – 6 sorozat, ami bemutatja a 2000-es évek igazi arcát
2024.4.2 18:40
Megkockáztatom, a Squid Game hatására már egyszer sikerült feltenned előítéleteidet a felső polcra és ideiglenesen nyugállományba helyezned a kissé kifulladt Hollywoodot. Nos, megannyi K-dráma képes hasonló tettekre késztetni.
