Öt videojátékot ajánlunk, amelyeket ügyesen beosztva az év végéig legalább esténként hatékonyan kikapcsolhatod a szeretet ünnepe körüli őrületet.
Ha elborítja a plázákat a műhó, felcsendül a szupermarketekben az a bizonyos dal Mariah Careytől, és megtelik (illetve bedugul) a város a szeretet ünnepe alkalmából lila fejjel, üvöltve anyázó emberekkel, tudod, hogy nincs menekvés: megint itt a karácsonyi szezon. És bár tartogathat csodálatos pillanatokat, lássuk be, vannak helyzetek, amikor jó lenne elfelejteni, vagy legalább egy kicsit kikapcsolni ezt az egészet.
A szokásos decemberi őrületet persze nem tilthatjuk be, ez ne is legyen célunk, de némi gyógyírrel azért szolgálhatunk: antikarácsonyi popkulturális ajánlónkban öt videójátékot veszünk elő 2023-ból. Mindegyik annyira sötét és baljós, hogy a karácsony szelleme nemhogy nem kopogtat, de inkább az ajtóban visszafordul, ha meglátja, mi folyik a képernyődön.
Alan Wake 2
Az „év játéka” díjat idén a Baldur's Gate harmadik szériája zsebelte be, noha a 2023-as The Game Awards nézőinek tán nem is volt meglepő, hogy a fantasy-szerepjáték vitte el a fődíjat. A másik nagy esélyes az Alan Wake 2 volt, a finn Remedy nyomozós, szürreális túlélőhorrorja, amely pont jó arra, hogy kiszabaduljunk a karácsonyi őrületből, nem úgy mint szegény címszereplő író, aki a saját rémálmának foglya.
Az Alan Wake 2 amellett, hogy technológiailag és művészetileg kész csoda (ilyen szép játékot nem hogy idén, de ebben az évtizedben még nem láttunk), történetileg is annyira talányos, hogy néhol nehéz követni, mi történik, ez viszont szándékos. Pont annyira ihlette az alkotókat (értsd: koppintottak pofátlanul) Stephen Kingtől, mint David Lynchtől (különösen a Twin Peaks motívumai köszönnek vissza), de a skandináv krimik is teljes joggal juthatnak a játkos eszébe, már csak azért is, mert a stúdió lépten-nyomon utal saját finn gyökereire. A lényeg: ha kifizetsz egy nem is olyan horrorisztikus összeget az Epic Games Store-ban, és belevágsz, három-négy estén keresztül biztos nem fenyeget a karácsonyi hangulat.
Dead Space
Hogy miért ajánlunk egy 2008-as horrorjátékot 2023 végén? Például azért, mert idén adták ki a remake-jét. Illetve azért, mert ez a remake nem egyszerű ráncfelvarrás: játékmenet és történet ügyében is kikerekíti és tovább gondolja az eredetit, a látvány pedig pazar, mintha csak most találták volna ki az egészet. (Bizonyos értelemben így is történt). Meg azért, mert most felvették az Xbox Games Pass kínálatába, azaz egy szerény havi díjért bárki végigjátszhatja Xbox Series-konzolokon és PC-n.
De főleg azért ajánljuk, mert az eredeti eleve különleges kaland volt: a horror összes műfaji elemét jó érzékkel adaptálták videójátékká a készítők, a klausztrofób hangulat, az ismeretlen, gonosz erő, a sötétből előugró szörnyetegek mind stimmelnek; utóbbiak ráadásul nem előre meghatározott pillanatokban bukkannak fel, hanem egy, a játékmenet változatosságára figyelő algoritmus gondoskodik a jump scare-ekről. A főhős, Isaac Clarke (sci-fi rajongók pontosan tudják, honnan a név), amikor éppen nem térdig gázol a vérben, beszél és érzései vannak, az Ishimura bányászhajó végre szabadon, oda-vissza bejárható (nem mintha bírnánk idegekkel), és az egész játék furcsa módon terápiás: horrornak horror, de valahogy mégsem arra megy ki, hogy halálra rémisszen, hanem, hogy segítsen szembenézni a félelmeinkkel.
System Shock
1994-ben jelent meg az azóta kultklasszikussá vált System Shock, amelyben egy hacker bőrébe bújva kellett semlegesítenünk a Shogun nevű őrült AI-t, aki zombit csinált az általa uralt űrbázison rekedt legénységből. Ezt a sztorit tényleg csak a 90-es években találhatták ki, maga a játék pedig annyira elavult – legalábbis grafika, kezelőfelület és irányítás tekintetében –, hogy a most felnövő generáció számára érthető módon játszhatatlannak tűnhet. Arról nem is beszélve, hogy eleve egy hardcore akció-szerepjátékról van szó, azaz nem fogadja éppen tárt karokkal a kezdő gamereket.
Kivéve, ha a Nightdive nevű, remake-ekre és remasterekre szakosodott stúdió veszi kezelésbe. Ez esetben ugyanis garantált a minőség, és ezúttal sem kellett csalódnunk bennük.
Majd’ tíz éve már kiadtak egy remastert (ez volt az egyik első ilyen munkájuk), idén pedig egy sikeres Kickstarter-kampány és több éves development hell után végre előrukkoltak a teljesen újragondolt és -írt változattal. A simán csak System Shocknak keresztelt játék világa, sztorija és ellenfelei változatlanok, ám az irányítás és a grafika végre pont olyan, amilyet egy 2023-as játéktól várunk – úgy, hogy közben az eredeti stílusát is tiszteletben tartja. Ha tetszik a Deus Ex-sorozat, és habzsolod a sci-fi horrort, tartozol magadnak annyival, hogy kipróbálod.
Amnesia: The Bunker
Aligha kell ajánlani annak a játéksorozatnak a legújabb epizódját, amely másfél évtizede újra feltalálta és be is dobta a köztudatba a túlélőhorror műfaját. Az Amnesia: The Dark Descent lefektette az alapokat, amelyre azóta is építkezik a játékipar a Slendertől az Alien: Isolationön át a legújabb Resident Evil-epizódokig. Töltény alig, a fegyverek hatástalanok vagy nem is léteznek, a legyőzhetetlennek tűnő gonosz folyamatosan jelen van és bármikor felbukkanhat, a hangulat pedig fojtogató, klausztrofób.
A The Bunker alcímű negyedik rész egy első világháborús – ki nem találnátok – bunkerben, illetve a lövészárkokban játszódik. Helyszín ide vagy oda, Call of Duty-szerű akciót senki ne várjon: bár fegyverek és lövöldözős részek akadnak, a fantáziadúsan csak Szörnyeteg néven emlegetett főgonosz ellen a töltények mit sem érnek, a fény annál inkább. A világ félig-meddig nyílt, azaz a lineáris játékmenettől elbúcsúzhatunk, ahogy a főszereplő elméjének épségét mérő csíktól is. Sebaj, a játékos ettől még beleőrülhet az új Amnesiába, ha túlságosan beleéli magát.
Dredge
Te is úgy voltál vele, hogy kellene végre egy jó animációsfilm-szerű grafikával megáldott, nyugis horgászszimulátor, amely valójában egy kozmikus-szörnyes, Lovecraft ihlette horror? Imáid meghallgatásra leltek: a Dredge pont ez – és sokkal több. Az egész egyébként tényleg egy cuki, csillezős horgászjátéknak tűnik, amelyben egy kis hajóval manőverezve kell kifogni a különböző fajú halakat egy minigame által, de ez – béna szóviccel élve – csak a felszín.
A nagy Howard Phillips rajongói már az elején leveszik majd a gyanús jeleket: a helyszín egy bizarr halászfalu egyre furcsábban viselkedő lakókkal, a halak is változnak, és az a bizonyos elmebajcsík sem véletlenül kerül ki egy ponton a képernyő tetejére. Az éjszaka és a tenger mélye ugyanis borzalmas dolgokat rejt, elég egy rossz kanyar, és vár az őrület – főleg, ha kialvatlan vagy, ebben a játékban ugyanis erre is figyelned kell. Ha pedig az ősi szörnyetegek fenyegető aurája nem lenne elég, egy titokzatos vállalat is felbukkan a háttérben, nyilván piszkos szándékokkal.
Sport-e az e-sport?
tegnap 10:48 -kor
A Dredge nem újítja meg sem a túlélőhorror, sem a horgászszimulátor műfaját, de a kettő összeházasításával még sosem próbálkozott meg senki, már csak ezért is hatalmas pacsi az új-zélandi fejlesztőcsapatnak. Azért meg pláne, mert a játék a saját jogán is lebilincselő.
