Kell, hogy egy influenszernek mindenről legyen közönség előtt publikált véleménye? Mi alapján követünk véleményvezéreket az Instagramon és a TikTokon, és mi is a baj azzal a bizonyos véleménybuborékkal? Turai Barna véleménycikke.
Miért függünk influenszerek véleményétől?
Falramászok az influenszer kifejezéstől, és nemcsak azért, mert a rózsaszínködös, GRWM (Get Ready With Me - a szerk.), duckface, #reklám, aszpartámmentes, eladom magam bárkinek, lemásolok mindenkit típusú zajszennyezést juttatja eszembe, hanem azért is, mert egy fontos kodependenciás függési rendszerproblémát látok a jelenség mögött. Sokszor kérdezik tőlem, hogy van-e felelőssége egy influenszernek fontos témák kapcsán megnyilvánulni? Érzem-e szükségességét megszólalni társadalmi, politikai, világtörténelmi történések kapcsán?
Persze a kérdésfeltevés már önmagában hordozza az újságírói elképzelést, a válaszom mégis az, hogy nem. Vagy inkább nem feltétlenül, vagy nem mindenkinek, nem mindenhol. Elmagyarázom.
Ne gondold, hogy nem vagyunk naívak
Sose volt még ennyire demokratikus és tág az emberek figyelemtarifájának elosztása. Arra figyelünk, akire mi akarunk, akit mi találunk hitelesnek, abban a témában, amit gondolunk, annyira, amennyire kedvünk tartja. Mint azonban a demokratikus rendszerekben, itt is van egy nagy adag peer pressure, és tömegek állnak be úgy a sorba, hogy nem tudják, hova áll a sor, csak látják, hogy nagy. Míg az antik világban lehetett tematikusan szűrni, volt az információ milyenségére dedikált magazin, TV-csatorna vagy műsor, ma ezek a platformok összemosódtak és redukálódtak. Egy platformon nézzük, ahogy a rózsaszín házimalac fagylaltot eszik, fehérkezű gibbon kölykök ölelkeznek az esőben és orosz katonák bombáznak ukrán civileket. Ezek a tartalmak ráadásul ömlesztve, átvezetés nélkül érkeznek az elménkbe.
Így talán nem is csoda, hogy fel se tűnik, valószínűleg ugyanúgy meg vagyunk vezetve mi a TikTokon, mint szüleink a Facebookon. Az én végtelen naivitásom egy-egy TikTok-lifehack videó kapcsán valószínűleg ugyanolyan, mint amikor anyukáink bedőltek annak, hogy Sarah Jessica Parker ismerősnek jelölte őket a Facebookon, vagy mint amikor nagymamáink elhitték, hogy csőtörés történt a panelben és azonnal meg kell adni a bankszámla adataikat PIN-kóddal együtt a telefonáló „közös képviselőnek”. De ugyanilyen abszurd az is, ha egy influenszer egy niacinamid-szérum és egy fényvédő felkenése között értekezni próbál hitelesen a környezetszennyezésről, a Közel-Keletről, vagy Orbán Viktorról.
Platform ≠ felhatalmazás
Félreértés ne essék, elfogadom, hogy a figyelem és egy platform birtoklása felelősséggel jár, de véleményem szerint csupán azzal a felelősséggel, hogy ne legyél hülye. Ne terjesszél kamuhíreket, ne legyél rasszista, ne hazudj, meg ilyen alapvető emberi dolgok.
Felelősséget lehet, de felhatalmazást nem ad csupán a figyelem. Senki se kíváncsi egy influenszer véleményére olyan kérdésekben, amikhez semmi köze. Pontosabban senki se kéne, hogy kíváncsi legyen, de sajnos azok. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy valós jelenség az, hogy emberek közéleti állásfoglalását befolyásolja, hogy egy hozzá nem értő influenszer mit gondol.
A cikk elején kodependenciáról írtam. Az én elképzelésem, hogy az emberek többsége nem a véleménye formálásához keres influenszert, hanem véleményének alátámasztására. Olyan fragmentált világban élünk, amiben a saját véleményünkhöz igazítjuk az információt és nem fordítva. Igazolást keresünk a prekoncepcióinkra és ezt az igazolást várjuk el kedvenc influenszereinktől is.
Amy Winehouse a modern kor egyik legnehezebben eladható popsztárja, és nem is sikerült eladni a róla készült filmmel
2024.4.14 9:41
Noah Schnapp, a Stranger Things 19 éves sztárja januárban coming outolt melegként egy videóban, amit jelenleg több mint 90 millióan néztek meg. Ünnepelte a TikTok, a gen-z-k kedvenc gen-z-je lett. Aztán néhány nappal ezelőtt, amikor kiderült, hogy támogatja Izraelt, maradéktalanul cancellelték. Noah Schnapp tehát nem tudta influálni az emberek többségét, hanem inkább sokaknál kiakasztotta a mérőt, amikor kiderült, hogy Noah Schnapp nem úgy gondolkodik, ahogy az emberek szeretnék volna, hogy Noah Schnapp gondolkodjon.
Az influenszernek tehát elemi érdeke, hogy megtalálja a népszerű fősodort, és abban a sodorban nyilatkozzon. A követőknek pedig úgy látszik, elemi érdeke, hogy az influenszertől visszahallják saját véleményüket. Így alakul ki a közös véleménybuborék vastag szappanhálója, amibe egy egész generáció kezd beleragadni.
Néha jobb lenne befogni
Rettenetesen zavar, hogy az interneten mindig mindenkinek mindenről van és kell, hogy legyen véleménye. Miért várjuk el, hogy az előbb még a legújabb ízesítésű energiaitalt videóban megkóstoló influenszer guargumi szagú szájából az izraeli-palesztin konfliktusról halljunk?
Valóban fontos tudni, hogy milyen értékekkel rendelkezik az, akit bármilyen okból követünk, ez rendben is van. De van olyan téma – és el kell, hogy keserítsek mindenkit, a legtöbb téma ilyen – ami nem fekete-fehér, nem mémesíthető, nem fér bele egy sztoriba, vagy egy TikTok-videóba. Fogadjuk el, hogy szeretett jóga, főzős, lifestyle influenszereink nem értenek mindenhez, hiszen nem dolguk, nem azért követjük őket. Vagyis ne azért kövessük őket.
A Gázában dúló háború is egy ilyen téma. Nyilatkozz róla, ha értesz hozzá, és ne, ha nem. Én nem nyilatkoztam róla, mert megelőlegezem, hogy aki követi a @sikidegvagyok oldalt, nem tőlem várja majd a megoldást. Meg azért sem, mert nem találom megfelelő platformnak, megfelelő formanyelvnek az Instagrammot.
Mi lenne ha...
Ha lenne egy rovatom valamilyen újságban, biztosan el tudnám magyarázni, hogy éltem a régióban, zsidó származású vagyok, sokat tanultam a konfliktusról és azt hiszem értem a nuanszokat. El tudnám magyarázni azt is, hogy itt narratívák ütköznek, amik nem összehasonlíthatók, éppen ezért vált ez a modern történelem egyik legelhúzódóbb konfliktusává. Azt is el tudnám magyarázni, hogy érintettségem miatt elfogult vagyok, és hogy ez rendben van, hiszen ez egy vélemény. A véleményem azonban nem vakít meg, kritikusan gondolkodom a témáról. Tudnék beszélni arról, hogy a cionizmus nem szitokszó, hogy támogatom Izraelt, de ettől még nem értek egyet az ország minden tettével vagy politikai döntéseivel, és hogy vérzik a szívem minden halott miatt, akár zsidó, akár arab. Tudnék beszélni arról, hogy mit gondolok, mi a véleményem érintettként, de nem tizenöt másodpercben, nem hergelve, nem alátámasztva a közönségem vélt álláspontját. Tudnék beszélni, ha kérdeznének, ha azt érezném, értő fülekre találok, ha biztos lennék benne, hogy nem a véleménybuborékok vastag szappanhálóját erősíteném.
Az elégetett milliárdokból csak egy erőltetett, Disney-szerű adaptációra futotta - Megnéztük a Most vagy soha! című filmet
2024.3.15 15:53
De most mégsem erről beszélek, hanem arról, hogy a cikk elején feltett kérdés hibás. Nem az a fő kérdés, hogy influenszerként ki kell-e állni ügyek mellett. Az a kérdés, hogy miért influenszerektől várjuk, hogy megmondják mit gondoljunk, vagy megerősítsék, amit már amúgy is gondolunk.
