Míg régen gyerekből lett tinisztárok és sellővé változott diákok életét néztük a képernyőn, addig ma már egészen más a helyzet, a naiv tinisorozatokat pedig felváltották a sokkal sötétebb történetek. De vajon milyen hatással van mindez a fiatalokra?
Tíz évvel ezelőtt még ártatlan, Disney csatornás sorozatokat néztünk, ma viszont mentális egészségről, bántalmazásról és szexről is szólnak a tiniket célzó műsorok. Mennyire határoz meg egy generációt, hogy mi megy a tévében (vagy a streamingen)? Miért lettek olyan sötétek a tinisorozatok? És mi a jobb: ha 14 éves fiatalokat foglalkoztat a szórakoztatóipar, vagy ha felnőttek játszanak tinédzsereket?
Ha bekapcsolom a Netflixet, vagy felmegyek a HBO Maxra, esetleg megnézem, mi van a Disney+-on, rögtön szembetűnik, hogy a tinikről és tiniknek szóló filmek, illetve sorozatok a virágkorukat élik. Tele van az összes streamingszolgáltató bugyuta vagy épp minőségi tinidrámákkal és coming of age filmekkel. Néhány napja felfedeztem, hogy gyerekkorom egyik meghatározó műsora, a H2O is elérhető az egyik platformon, így hát felültem a nosztalgiavonatra, és megnéztem, hogyan változik át három 15 éves lány sellővé (bocsi a spoilerért, srácok). A hatalmas múltidézések közepette elgondolkodtam, hogy mennyire más sorozatok készültek a tizenéveseknek, amikor még a Disney Channel és a Nickelodeon uralta a műfajt.
A tinisorozatok az elmúlt évtizedekben hatalmasat változtak. Bár a Buffy, a vámpírok réme már a 90-es évek végén megmutatta, hogy milyen egy igazán jó tinihorror, akkor még szinte teljesen egyedülállónak számított a műfajban. Az olyan klasszikusok, mint a Tuti gimi vagy a Szívek szállodája tinédzserek mindennapi nehézségeit, szerelmi életét, a szüleikkel való veszekedéseit mutatták be. A 2000-es években aztán megjelentek az egyre elrugaszkodottabb műsorok: a Gossip Girl a társadalom legszűkebb, elit rétegéről szól, akikkel minden epizódban történik valami, az olyan sorozatok, mint a Vámpírnaplók vagy a Hazug csajok társasága pedig népszerűvé tették a fantasyt. Ezekkel a műsorokkal párhuzamosan azonban a Disney saját gyártású sorozatai is betörtek a piacra.
@tyler_warwick This may be the best thing that has ever happened to me… 😭😍🧜🏻♀️ #h2ojustaddwater#h2o#mermaid#aussie#australian♬ original sound - Tyler Warwick
A Disney elhozta nekünk a Hannah Montana, a Varázslók a Waverly helyből sorozatokat, a H2O-t és még rengeteg más, ikonikus műsort. Bár ezek a sorozatok sem éppen átlagos fiatalokról szóltak, hiszen kettős életet élő popsztárok, boszorkányok és sellők történeteit mutatták be, egy dologban mégis valósághűnek számítottak: a karaktereket valóban tinédzserek alakították.
Miley Cyrus mindössze 13 éves volt, amikor megjelent a Hannah Montana első évada, Selena Gomez 15 évesen kezdte el játszani Alex Russót, és a H2O sellőit is a koruknak megfelelő színészek alakították. Ezek a sorozatok egyszerűek, mégis nagyszerűek voltak, nem tartalmaztak semmiféle erőszakot vagy trágárságot, és már az is hatalmas durranásnak számított, ha elcsattant egy csók. Lehet azt gondolni, hogy nem mutatta be realisztikusan a tinédzsereket, de az biztos, hogy az az ártatlanság, ami a Disney-sorozatokban megvolt, az én kiskamasz lelkemnek még nagyon jól esett. Tizenegynéhány évesen, amikor kinyílik a világ, és az ember elkezd mindent egy kicsit más fényben látni, de sok szempontból még mindig gyerek, rengeteget tud adni, ha vele egykorúakról szóló műsorokat nézhet – még akkor is, ha nyolcadikban már bőven ciki volt a Hannah Montana, és mindenki titokban kapcsolta csak be a Disney Csatornát.
Arról viszont nem szabad megfeledkeznünk, hogy akármennyire is pozitív élményt jelentett a nézőknek, hogy nem húszéves felnőttek játsszák el a kamaszokat, a Disney-generáció sztárjai nagyon fiatalon kerültek be a szórakoztatóiparba. A legnagyobb gyereksztárok szinte egytől egyig úgy érzik, hogy soha nem lehetett normális gyerekkoruk, és mentális problémákkal, testképzavarral vagy épp függőségekkel léptek a felnőttkorba.
11 éves koromtól kezdve mindenhonnan azt hallgattam, hogy 'egy popsztár vagy, legyen hosszú, szőke hajad, és vegyél fel csillogós, szűk cuccokat'
– mondta el Miley Cyrus egy 2015-ös interjú során a Marie Claire-nek. „Csak egy törékeny kislány voltam, akinek el kellett játszania egy 16 évest, mindezt parókában és rengeteg sminkben. Olyan volt, mint az Apró szépségek.”
A Rocktábor-filmek sztárja, Demi Lovato sokáig falcolt, és többször került elvonóra a drogproblémái miatt. Állítása és sok más egykori sztár szerint: a csatornánál a 12 órás forgatások, a fiatal lányok szexualizálása és a színészek kinézetére vonatkozó szigorú szabályozások is mindennaposak voltak.
Feljebb Miley Cyrus levele Hannah Montanának 15 évvel később.
A ma népszerű sorozatok szinte szöges ellentétei a Disney-korszak alatt megszokott műsoroknak. A szex, a drog- és alkoholfogyasztás, az erőszak és a mentális problémák még a legvanillább sorozatokban is megjelenő témák lettek. És bár sok kritika éri a Netflixet amiatt, hogy túlságosan komoly és explicit tartalmakat gyárt fiataloknak, ezekről a témákról nagyon is fontos beszélni és informálódni. A Sex Education például nemcsak a karakterek, de a nézők számára is oktató jelleggel bír; az Én még sosem… című sorozat megmutatja, hogy milyen tinédzserként megküzdeni egy szülő elvesztésével; az Eufória pedig – minden durvasága ellenére – tényleg olyan problémákra hívja fel a figyelmet, amelyek világszerte rengeteg fiatalt érintenek.
Persze ettől függetlenül még mindig problémát jelent, hogy a színészek, 5-10 évvel fiatalabb karaktereket játszanak, és a besorolás alapján nem nézhetne meg egy-egy sorozatot az a korosztály, akiről szó van a műsorban. Zendaya 25 éves volt, amikor a 17 éves Rue-t alakította, de Nate Jacobsról (Jacob Elordi) vagy Cassie-ről (Sidney Sweeney) sem hinné el senki, hogy valódi középiskolások. Más sorozatok, mint a Ginny és Georgia, bár már 14 éves kortól ajánlottak, szintén elég komoly és sokszor megrázó témákat boncolgatnak. A szexjelenetek, az önsértésről és mentális betegségekről szóló epizódok és a toxikus szülői karakterek igencsak gyakoriak a sorozatban. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen műsor ugyanannak a korosztálynak szólna, mint egykor a Hannah Montana.
A karakterek izgalmas élete és makulátlan kinézete irreális elvárásokat támaszthat a tizenévesek elé. Bár mindannyian szerettünk volna sellőké változni, teljesen más fantáziavilágokról álmodozni, vagy azt hinni, hogy egy valamire való 15 éves úgy néz ki, mint egy felnőtt, és minden második nap összejön valakivel vagy bulizni megy. Egy korosztály számára mindig meghatározó, hogy mi népszerű éppen a popkultúrában. A streamingszolgáltatóknak köszönhetően minden korábbinál nagyobb a választási lehetőségünk a filmek és sorozatok között. Szabadon válogathatunk a műsorok közt, nem kell az adott csatornán éppen futó programhoz ragaszkodnunk. Ez azonban azt is jelenti, hogy a szülőknek fokozott figyelemmel kell lenniük arra, hogy mit találnak a streamingen a gyerekeik, fiatalként pedig fontos, hogy legyünk kritikusak a látottakkal szemben, és ne alapozzunk mindent az aktuálisan népszerű Netflix show-ra.