Ólom az arcra, ürülék a fürdőbe és zsír a hajba? Ha azt gondoltad, hogy ma furcsa dolgokat használunk szépségünk megőrzése érdekében, még nem hallottál őseink skincare-rutinjáról.
Könnyű azt gondolni, hogy a 21. században megszállottabbak vagyunk a külsőségekkel kapcsolatban, mint valaha. A közösségi média meghatározza a szépségtrendeket, mindenhol az ideális külső és az ahhoz szükséges beavatkozások és termékek jönnek velünk szembe. De higgyétek el, őseink is képesek voltak néhány egészen kiakasztó dologra, hogyha a kinézetükről volt szó.
Ólomból készült arcfesték
Mi már tudjuk, hogy az ólom mérgező, de sokáig nem volt ismert a fém élettani hatása. Épp ezért használták építkezések során és vízvezetékekhez is, ami a 20.században jelentős problémát okozott. A középkori arisztokraták pedig még inkább ki voltak téve az ólommérgezés veszélyeinek, mivel ők egyenesen a bőrükön alkalmazták az anyagot. A 16. században nagy népszerűségnek örvendett a „velencei ólom“ névre keresztelt bőrfehérítő kozmetikum, amit I. Erzsébet brit királynő is előszeretettel használt. A keverék ólom-szulfátot, vizet és ecetet tartalmazott. A hosszútávú használata ólommérgezést, bőrproblémákat és hajhullást okozott. Egyesek szerint az ólom okozta vérmérgezés vezethetett I. Erzsébet halálához is.
Öblögetés vizelettel
Ma már ezerféle szájvizet vehetünk, ha szeretnénk tökéletesíteni a szájápolási rutinunkat, de az ókori rómaiak nem voltak ilyen szerencsések. Ők kénytelenek voltak vizelettel öblögetni Listerine helyett... A vizeletben található ammónia valóban jó fertőtlenítő és fehérítő hatással is bír.
Féregdiéta
A szépségért meg kell szenvedni – tartja a mondás. És aki önszántából férget eszik a karcsúság érdekében, az nagyon komolyan is gondolhatja ezt. A viktoriánus korban a vékony derék és keskeny csípő jelentette a szépségideált, ami a legbizarrabb diéta elterjedéséhez vezetett. A korabeli nők galandféreg petét tartalmazó kapszulát nyeltek le, hogy a féreg az emésztőrendszerbe bejutva elfogyassza a „felesleges“ kalóriákat. Ehhez képest a mai diéták gyerekjátéknak tűnnek...
Fekete fogak
Ma vagyonokat fizetünk ki fogfehérítésért, de Japánban a Kofun-korszaktól (i.sz. 300-710) egészen a Meidzsi-korszakig (ami 1912-ben ért véget) ennek épp az ellenkezője volt jellemző. A hajadon nőknek fehér volt a foga, míg a házas asszonyok feketére festették a fogsorukat. Először egy gránátalma héjával dörzsölték be a fogukat, hogy lealapozzák a zománcot, majd a vasreszelékből és a japán szömörce terméséből készült festéket vitték fel. Ez egy időigényes feladat volt, amit körülbelül háromnaponta meg kellett ismételni.
Zsírral formázott haj
A hosszú, dús haj régóta a szépség szimbóluma, de a középkorban jellemző étrend nem tette lehetővé, hogy az emberek gyönyörű, erős fürtöket növesszenek. Parókákból viszont gyönyörű hajkoronákat lehetett készíteni, ezekkel viszont volt egy nagy gond: nem voltak túl higiénikusak. A viktoriánus parókák alapja egy fakeret volt, amire zsírral ragasztották fel a hajat. Ez viszont igencsak vonzó volt a patkányok számára, így az állatok gyakran befészkelték magukat a hajdíszekbe.
Krokodilürülék a fürdővízben
Sok állati eredetű alapanyagról állítják, hogy csodát tesznek a bőrrel, de a krokodilürülékes fürdővíz talán az egyik legfurcsább és legundorítóbb szépségápolási rituálé. Az ókori görögök és rómaiak gyakran kényeztették magukat iszapfürdővel, aminek különleges összetevője a krokodilürülék volt. Úgy gondolták, az iszap-ürülék kombó tonizálja a bőrt és öregedésgátló hatással bír. Az iszappakolások és fürdők ma is népszerűek hámlasztó hatásuknak köszönhetően, de szerencsére a széklet már nincs ott az összetevők listáján.
Terápiás vérvétel
A terápiás vérvételt egészen a huszadik századig gyakorolták a gyógyászatban. A módszer szerint a vérvétel megelőzheti betegségek terjedését vagy akár ki is gyógyíthatja a pácienst bizonyos kórokból. Azonban nem mindenki gyógyászati céllal „adott vért“: a korai középkor úrihölgyei a minél világosabb bőr érdekében rendszeresen csapolták le a vérüket. Mondanunk sem kell, örülhetünk, hogy ma már létezik púder és fényvédő.
