A kultikus sorozat nem öregedett jól, mégis lassan húsz évvel a finálé után is megveszünk a főszereplők stílusos vergődéséért. Az "És egyszer csak..." fináléja apropóján nézzük, milyen szépséghibákkal bír az eredeti sorozat. Krajnyák Petra véleménycikke.
A Szex és New York popkulturális státusza tagadhatatlan. Prezentálta idealizált szingli felnőttek életét egy álomszerű New York-i miliőben, ahol csatornaszag helyett is Chanel N°5 parfüm száll a levegőben. Patricia Field jelmeztervezőnek pedig csak az ikonikus outfitekért tudom megbocsátani Emily Párizsban elkövetett vizuális bűntetteit. Még egy szerelmes gondolat voltam a sorozat premierjén, a szüleimet meg nem igazán abból a progresszív fajtából faragták, akik lazán benyomják kétéves gyereküknek a Szex és New York harmadik évadát esti mesének, mert „színes és mozog”.
Tehát jóval a finálénak hitt befejezés után repítettem magam Carrie Bradshaw rózsaszín tüllön keresztül szemlélt New Yorkjába és tűkön ülve vártam a folytatást. Bár aktualitással nem bírtak a szingli fiatal harmincasok egzisztenciális és érzelmi problémái életemben, mégis beszippantott. Mindenki munkából rohan a New Yorker magazinban ajánlott éttermekbe, minden héten nyílik egy tematikus klub, és Donald Trump még szabadon garázdálkodott a Férfiak, legendák, viagra című epizódban.
"Ha amiatt aggódnék, hogy mit gondol rólam minden New York-i picsa, ki se tenném a lábam otthonról." – Samantha Jones
A sorozat női nézőpontból mutatta be a négy barátnőn keresztül a szingli nők tökéletlen életét, de visszatekintve nemcsak életük, de személyiségük tökéletlensége is meghaladja az átlagot. A Mirandát alakító Cynthia Nixon is kijelentette: a diverzitás elképesztő hiánya volt a műsor Achillesz-sarka. Emiatt a jelenleg is futó, két évadot megélt folytatás, az És egyszer csak... (And just like That...) vezekel. A 25 éves sorozat várva várt folytatása apropóján nézzük is, milyen megkérdőjelezhető örökséget hagyott hátra az utókornak a fashionisták bibliája.
Fallosztúladagolás
A Szex és New York esetében szó szerint és képletesen is megállja a helyét a fenti szófordulat. A vizuális péniszerdő egy prűdebb korban kifejezetten formabontónak számított, ma aligha verné ki a biztosítékot a jobb híján a Sex Educationön edukálódott generációnál. Ellenben érdekes, hogy a feministának kikiáltott sorozat is megbukik a Bechdel-teszten. Tehát; minimum két nő tartalmas beszélgetést folytat, de nem a férfiakról. A Szex és New York elbukott, egyessel leülhet. Még Miranda is rávilágít, mennyire bosszantó, hogy másról sem tud négy intelligens nő picsogni, csak a férfiakról.
Samantha PR-nagyágyúként hétről hétre beprotezsálja barátnőit a menő klubokba, Charlotte műtárgyszakértő és -értékesítőként galériamegnyitókra invitálja nőtársait, bőven akadna beszédtéma. Mégis, legyen szó operáról, szusiétteremről vagy Long Island-i hajóról, csak a párkapcsolati fiaskóikról vagy épp azok hiányáról folyik szó. A város, ami sosem alszik, valójában egy kórterem, ahol hősnőink a szingliség nevű „betegségből” próbálják kikúrálni egymást.
Hogy lehetsz ekkora *&$@?!
„Szeretkezz, ne háborúzz, de ne is kurválkodj!” – ezzel összegezhető a műsor filozófiája. Bármennyi borsot tört a patriarchális rendszer orra alá, az internalizált slut-shaming alvósejtként belülről rombolta a szexuális forradalmat. A szexuális kalandvágynak meglepő módon nem a magát szexantropológusként jellemző Carrie, hanem Samantha volt a nagykövete. A címnek a szabadon ábrázolt női szexualitás ábrázolásával eleget tesznek az alkotók, amit igazán csak Samantha képviseli. Keserű szájízzel nézzük, amint barátnői előszeretettel piszkálják, gyalázzák és ítélkeznek felette – még a szexrovatíró Carrie is.
Valójában többet ír a nagy Ő megtalálásáról, egy szarkazmusba bújt szeszélyes Charlotte-ként. Ha a szerelem kifürkészhetetlen rögös ösvényét kutatja, miért nem Szerelem és New York címen publikál? Talán, mert elcsépelt ponyvaregénynek hangzik. A konzervatív Charlotte rettegi a saját vaginája látványát, Miranda nehezen barátkozik a testnedvekkel, Carrie-nél nem csak a pisi-szex veri ki a biztosítékot – mondjuk megosztó kink lévén kevesek tetszését nyeri el –, hanem Samantha párbeszédeken túlmutató orális ismerkedése egy futárral. De Miranda nyilvános szex felé kacsingatását is csak megvető tekintettel konstatálják a barátnői.
Carrie vanília prüdériája abból is fakadhat, hogy az őt alakító Sarah Jessica Parker szerződésében kikötötte nem vállal meztelen jelenetet a sorozatban, így a karakter szexuális kalandvágyát is csillapítani kellett. A négy főszereplő közül ő volt az egyetlen, aki ragaszkodott ehhez. Samantha igazi – David Bowie szavaival élve – tryszexuálisként mindenre nyitott. Egy S&M tematikus bárban egyedül ő nem érzi feszélyezve magát a fétisektől, holott Bradshaw-nak tanulmányi kirándulás is lehetne ideális esetben az est. Nyilván egysíkú sorozat lenne csupa azonos értékrendű szereplővel, de Kim Catrall karakterének nyakába akasztották szinte az összes extrém szituációt.
Tetszik a homi barátod, honnan van?!
Megannyi LMBTQ-sztereotipiából építkezik a sorozat, amelyek kikezdik az idő vasfogát. Stanford a tipikus meleg legjobb barát, aki kiegészítőként csüng Carrie oldalán, akárcsak Fendi Baguette-táskája. Stanford csak barátnőjéhez viszonyítva él és mozog mindig szolgálatra készen, holott részesül ugyanebben a bánásmódban. Egyértelműen a ranglista alján kullog a heteró nők mögött. Persze, ilyen kirekesztő bánásmódot senki sem érdemel egy igaz barátságban.
A „csajos homokos” mellé muszáj egy maszkulin férfifaló olasz csődör is, így Anthony, Charlotte élő Hermès-táskája, teszi teljessé a sztereotípia-jinjangot. Micsoda véletlen, a két meleg „gyertyatartó“ végül összeházasodik, így újabb klisés heterófantázia teljesül be. Eszerint a házassághoz elegendő az azonos szexuális orientáció, az érdeklődési kör másodlagos – nem véletlenül utálják egymást az egész sorozat alatt, és csupán a filmekben boronálták őket össze.
“Gay boyfriends are the loophole of monogamy” - Carrie Bradshaw
— 👑 Royal Inbreed 👑 (@veraaaaaaaah) August 10, 2023
Charlotte karakterfejlődésében kardinális pont, mikor komfortzónájából kilépve leszbikus barátokra tesz szert. Kedves barátnői végig piszkálják érte, mondván a tipikus girl boss-öltönyös „leszbikák“ hatására biztosan ő is félre hajlik idővel. Az epizód végén pedig a leszbikus társaságot tényleg egy pinára felesküdött már-már szektának állítják be, mely kerek perec kimondja: édes, ha nem nyalsz, nincs itt helyed. Ezzel megint csak klisés, megközelíthetetlen klikknek állítja be a maszkulin leszbikusokat.
A biszexualitás mítosza
Nem is vagyok biztos benne, hogy létezik biszexualitás, szerintem ez csak átmenet úton Melegfalvára
– mondja Carrie, az elméletileg haladószellemű szexújságíró. A Szex és New York identitás kérdésében meglehetősen földhöz ragadt. Csodás tisztában lenni a sajátunkkal, de másokét konstans megkérdőjelezni, sőt tagadni, több mint problémás. Hiszen rengeteg LMBTQ-személy kérdőjelezi meg saját érzéseit, a társadalomról nem is szólva.
Szexrovatvezetőként csak a heteronormatív szcenáriókról írni egy olyan sokszínű városban, mint New York, még a 2000-es évek elején is hiteltelen. A monokróm cikkek el is nézhetők, de kijelenteni, hogy a biszexualitás csak egy legenda, és se szó, se beszéd, faképnél hagyni a biszexuális pasidat, szintén Carrie kevésbé ízléses húzásai közé tartozik.
Amikor Samantha afférja kezdetét veszi egy brazil művésznővel, Mariával, aki amúgy a tűzről pattant latina sztereotípiáját testesíti meg, a három barátnő a legkevésbé sem támogatja párkapcsolatát. Hiába hangsúlyozza az elköteleződéstől irtózó nő, hogy végre olyannal randizik, akit igazán kedvel. Folyamatosan megkérdőjelezik újfent slut-shamingbe burkolt megjegyzéseikkel a kapcsolat hitelességét, csak azért mert két nőről van szó.
Nyolc óra munka Pradában, nyolc óra pihenés túlárazott koktélokkal
A sorozat egyik legirreálisabb aspektusa a szereplők feneketlen pénztárcája. Egyik főszereplő sem hordta kétszer ugyanazt a ruhát, egyedül Carrie bundája a kivétel, ami az első és a legutolsó részben is megjelenik, ezzel mintegy jelmezes keretes szerkezetbe foglalva kaotikus életét. Kijelenti, ő lesz a nő, aki a cipőjében él, mégis sikerül mindig ötcsillagos étteremben vacsoráznia barátnőivel, és az egy főre jutó Manolo Blahnik-cipőpárok meghaladják a New York Fashion Week készletét.
A háború sohasem változik, de az adaptációnak ez tesz jót – Fallout sorozatkritika
2024.4.20 10:19
Senki sem igazán aggodalmaskodik az anyagiak miatt, minden este belefér egy borzasztóan túlértékelt és túlárazott cosmopolitan. Értem, PR-protekció révén – amit kicsit se hálálnak meg Samanthának –, férkőznek a felső osztály közelébe, de mégis milyen adakozószellemű bank kínál törlesztésmentes, ajándék hitelkártyát?
Charlotte ideiglenesen csatlakozik férje, Trey révén a felső tízezerhez, és nem csinál belőle titkot, hogy egy szőke herceg le se szálljon lováról vaskos pénztárca és hat nullás fizetés nélkül. Ezzel szemben Carrie kiakad, mikor prostituáltnak nézi egyéjszakás kalandja, kikéri magának a köteg pénzt, ugyanakkor az elköteleződési problémákkal küzdő Bigtől vígan elfogadja az adóssága kifizetését. Nagyon is kedvére való a „se veled, se nélküled” kapcsolat nyújtotta anyagi biztonság, ha már érzelmit nem nyújt.
Rejtélyes módon, mind a négyen az elit tagjai, mindenhova bejáratos diplomataútlevéllel rendelkeznek, a kívülállók iránt pedig kevés empátiát mutatnak. Viszont reálisabban illusztrálja a sorozat, milyen feszültséget kelthetnek az anyagi különbségek egy párkapcsolatban, de a sérülékeny férfiasság problémájára felfűzve. Miranda felajánlja, hogy kifizeti a drága öltönyt barátjának, Steve-nek, aki ez egója védelmében elutasítja, mondván férfiként erre képesnek kell lennie.
Túléli, vagy a szemünk láttára omlik össze a Vaják-sorozat, amiből az író és Henry Cavill is teljesen kiábrándult?
2024.4.19 20:14
Egyszerűen sérti a macsóságát, túl bizonytalan ahhoz, hogy örüljön Miranda sikerének. Jogosan akad ki Miranda, amiért büntetik a sikeréért, és rávilágít a hátráltató nő-férfi gazdasági sztereotípiákra. Ugyanakkor meg se próbálja megérteni az alsó-középosztálybeli bárpultos helyzetét, helyette azon élcelődnek, hogy borravalón múlik a megélhetése. Az empátia helyett olyan kliséket erősít meg a műsor, mint a bevándorló bejárónő, akit teljesen antipatikus, kétszínű dögnek ábrázolnak. Lényegében mindenki bunkó, féltékeny paraszt, aki nem gazdag.
Mindenki, aki számít, fehér
Ahogy azt a korábbi évtizedek műsoraiban megszokhattuk, a fehérségbe szinte belevakulunk. Természetesen nem lehet mindig mindenkit mindenhol reprezentálni, de New Yorkban, a világ egyik legmultikulturálisabb metropoliszában, elég irreálisnak tűnik a homogén közeg, amiben hősnőink mozognak. Ne felejtsük el, az amerikai lakosság is a világ minden tájáról érkezett, és bármennyire jól sikerült majdnem felszámolni, azért az indián közösséget se ignoráljuk. Én ugyan nem hiszek a kvótaszerű reprezentációban, de a Szex és New York esetében teljesen indokolt és hiteles lett volna egy sokkal sokszínűbb társadalmat bemutatni.
A Jóbarátokhoz hasonlóan, ha meg is jelennek más etnikumú karakterek, akkor is csak a fehér karakterek csatlósaiként. A karikatúraszerű ábrázolásmód nem csak hiteltelen, de sértő képet is fest, mint a már említett szenvedélyes, tányérhajigáló latina szerető és a goromba ázsiai bejárónő. Sokkal inkább egy privilegizált réteg fantazmagóriáit láthatjuk Samantha és Chivon rövid kapcsolatában is. Nem puszta vonzalom, sokkal inkább fétise bizsergeti Miss Jones-t, hiszen maga is szeretné letesztelni, az írók rasszista szavaival élve, a "nagy fekete faszt". A zeneipar gyönyörűen sármos nagykutyája ajtót nyit egy eddig zárt világba: a fekete közösségbe. Samantha fejest ugrik a fehérek által elképzelt éjszakai életbe, ahol mindenki potenciális bűnöző, így hatvan fémdetektorral kell átvizsgálni a crop topot viselő nőt, aki olyan válltáskával érkezik, amibe egy összecsukható esernyő is alig férne be, nemhogy egy fegyver.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy éjszakányi hardcore rap elég fasztranszba esett szereplőknek, hogy átvegye az underground szlenget, ami erőltetett és teljesen indokolatlan. Adeena, a féltékeny nővér a „dühös fekete nő” sztereotípiát testesíti meg, aki megcibálja a bátyjához méltatlan nőt. Egyértelműen Samanthát állítják be mártírként, akit nem látnak szívesen, hiszen fehér. Chivon szerepét egyébként Bail Underwood vissza is utasította, helyette Robertet, Miranda szinte tökéletes orvos pasiját alakította.
Az egész csak a kíváncsiságról szólt: milyen egy fekete férfi? Igazak a pletykák? Én megmondtam, nem vagyok érdekelt abban, hogy a fekete egzotikum legyek.
Sajnos a tökéletes Robert is egy szexuális pina coladaként elégíti ki Miranda fétisét. Valójában csak kedvenc tévéműsora miatt válik nyitottá egy nem fehér férfival létesített viszonyra, majd miután valóra váltotta vágyálmait, vissza is megy Stevehez.
Mazel Tov!
Woody Allen filmjeiből megtudhattuk, nincs New York zsidók nélkül, így a megkérdőjelezhető poénok a Szex és New Yorkból sem maradhattak el. Carrie újabb szakítás után nem hajlandó elhagyni a lakást, mondhatni bujkál Big elől, majd Miranda a nagy mentőakciót az alábbi „ékesszólással” nyitja:
Kapd fel a kabátod, Anne Frank, megyünk bulizni!
A zsidó ügyvéd, Harry Goldenblatt első jelenésekor mi mást keresne, ha nem egy bagelt. Ő a taszító, mégis megnyerő szőrös, kopasz, aranymágnás, nagy körül metélt falloszú zsidó. Csoda, hogy nem Ábrahámnak hívják.
Klisékből táplálkozó modern szörnyetegünknek végül sikerül elnyerni Charlotte szívét, aki még Harry előtt kavarodott össze egy brooklyni haszid népművésszel, akit Carrie szimplán A Rabbiként emleget. A közös témák – szex, művészet, Tóra – ellenére Charlotte sosem mutatta be a pajeszos szeretőjét barátainak, mert szégyellte. Nem felel meg az álompasi-eszménynek, amit később Harry lerombol. Ha azt nézzük, hogy Charlotte afférjaira az első és utolsó évadokban kerül sor, akkor nagyon szép keretes szerkezetbe foglalták a karakterfejlődését. Sikerült a fétisén és a felszínességén is túllendülnie.
Konklúzió
A valóságtartalommal nem, de annál több klisével rendelkező pezsgő New York-i élet, feneketlen ruhatár, fényesre csiszolt szingliség mellett végigkövethetjük, hogy buknak el folyton a hősnőink a szerelem hajszolásában. Eredetileg a női barátság áll a középpontban, de keserű szájízt hagy a műsor üzenete: minden nőnek kell egy férfi. Bár látszólag elfogadja, sőt idealizálja az egyedülállók életét, és társadalomkritikából sincs hiány a szingli nők lenézését illetően, végül mindannyian elkötelezett párkapcsolatban kötnek ki. Természetesen társas lényként mind vágyunk kapcsolatokra, de a romantikus intimitás lenne az etalon?
Charlotte bölcsen felveti: mi van, ha ők négyen egymás lelki társai? Azonban a készítők ellentmondásos válasszal cáfolták meg a barátság kulcsfontosságát. Még Samantha, az örök szingli is elkötelezi magát egy monogám párkapcsolatban. A sorozat fináléban Carrie önszeretetről, önazonosságról és önmagunk megtalálásáról szóló monológjának Big telefonhívása vet véget. Nyilván a csevejre a nagy név leleplezéshez is szükség volt, de talán egy bensőséges jelenet méltóbb, hitelesebb választás lett volna.
A Szex és New York minden hibájával együtt megőrizte popkulturális státuszát. A hat évadot megélt klasszikus minden nő, vagy legalábbis a legtöbbünk életében fordulópont, és ott virít képzeletbeli moodboardunkon egy Samanthától vagy Mirandától származó aranyköpés, Charlotte-gyöngysor vagy Carrie egyik topánja az ötmillióból. Antihőseink vétkeznek, és örömmel méricskéljük tetteiket saját korunk mércéjével. Elvégre mind tökéletlen szemlélői vagyunk egy fantáziavilágnak, amire egyszerre vágyunk és irtózunk tőle.
