Hogyan válik mérgezővé az ártatlan rajongás?
Rajongás. Mi jut eszedbe a szó hallatán? Elvis csípőmozgásától extázisba esett, sikító lányok tömege? Koncerten transzparenssel a kezében éneklő Swiftie? A 12 éves önmagad, amint Hannah Montana Best of both words című számát énekli? Kedvenc sportolód meze? Yu-gi-oh!-kártya gyűjtögetés? Kiruccanás a Harry Potter Stúdióba? High School Musical poszterek a falon? Ahogy egy kocsmányi férfi üvölti: „GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!”?
Ahogy a felsorolt példák mutatják, rajongásunk tárgya bármi lehet zenészektől kezdve a színészeken át a fiktív figurákig. Tárgy, mert tárgyiasítjuk a médiaszereplőket, értem ezalatt az összes hírességet produktumtól függetlenül, aki tiszteletét teszi a sajtóban. Megfosztjuk őket az emberi mivoltuktól, mintha a rivaldafényben színes szagos homo sapiensből a tökéletesség érinthetetlen kegytárgyaivá mutálódnának. Egy másik, egyszerre felsőbbrendű és alárendelt fajjá, amihez az átlagember nem ér fel, ugyanakkor annak szórakoztatását szolgálja, hogy kedvére csámcsoghasson karrierjük szárnyalásán, magánéletükön, és még nagyobb élvezettel nézze végig hanyatlásukat. Ebben a celebkultúrában szocializálódtunk, amit régen a nyomtatott bulvár sajtó, ma már a közösségi média alakít. Bár vágyunk a hiteles közvetlenségre, továbbra is hajlamosak vagyunk felmagasztalni imádottjainkat.
Viszonzatlan szerelmek és csáberejük
Több kutatás igazolta, hogy az egészséges rajongás nagyon is normális, sőt számos pozitív hatása van. De ne szaladjunk ennyire előre, a sokat koptatott fő a mértékletesség mantra kivesézése előtt fontos felmérni a társadalmi és kulturális aspektusokat. Egykori Directionerként kijelenthetem, nagyon jó érzés annyira szeretni valamit, hogy eltereli a figyelmedet arról, mennyire nyomorultúl érzed magad az iskolában. Kevesen örültek még annyira HARRY feliratú gagyi gumi karkötőnek, mint én. Rajongás révén paraszociális, vagyis képzelt kapcsolat alakul ki a rajongó és a körül rajongott között. Lényegében barátság, mínusz a kölcsönösség. Egyoldalú kapcsolatot létesíthetünk médiaszereplőkkel, sportolókkal, kitalált karakterekkel, akiket online is nyomon követhetsz, még egy Pikachu mintás tapéta is érzelmi kötődésről tanúskodhat.
Ezek a plátói kapcsolódások a hétköznapi társas kapcsolatok kiterjesztésének tekinthetők, de ehhez nem feltétlenül kell magányosnak lennünk a valóságban. Egy visszahúzódó, kevésbé beszédes egyén és a legnagyobb szociális pillangó is ugyanúgy oda lehet a Marvel-filmekért. Az emberek mindig is igyekeztek kapcsolatba lépni nyilvános, létező és nem létező személyiségekkel, akik nem feltétlenül viszonozták közvetlenül a közeledést. Gondoljunk csak az uralkodókra, istenségekre, vallási vezetőkre, mitikus lényekre. Az ókori görögök az első korty bort a padlóra öntötték Dionüszosz istennek. Jézust sem véletlenül avatták Szupersztárrá 1973-ban. Ha jobban belegondolunk, a keresztény megváltót is épp úgy bálványozták tömegek , ahogy ma a BLACKPINK énekeseit, ennek nem csak a Brian élete, de rengeteg műalkotás is emléket állít. II. Erzsébet, a britek legnépszerűbb uralkodója oda volt a corgiért, épp úgy, ahogy a népe érte.
Ugyanazt a viszonzatlan szeretetet óvodásként és felnőttként is átélhetjük, akárcsak az azt övező szégyent, holott teljesen természetes hatévesen szerelmesnek lenni Pán Péterbe és 20-30 évesen ujjongani, mert Szoboszlai Dominik a Liverpoolba igazol. Félreértés ne essék, tipikus csapatsportokhoz nem értő nő vagyok, akinek hiába magyarázzák el századjára mi az a les, továbbra se érti. Azt viszont annál jobban megértem, milyen egy olyan ember sikerének örülni, akinek fogalma sincs a létezésedről. Végigizgulni a klippremiereket tiniéveim fénypontja volt, jobb dolgom se volt – természetesen a tanuláson kívül…nyilván –, mint a milliós megtekintésekhez folyamatos oldalfrissítésekkel hozzájárulni.
A napos oldal – mit nyerünk rajongóként?
Röviden és tömören: egyszerűen jó érzés érző lényként szeretet adni annak, aki gazdagabbá teszi az életünket, legyen szó pop- vagy filmsztárról. A rajongói közösség nemcsak hovatartozás érzetet nyújt, teret ad a személyes fejlődésnek, tanulásnak, és mondjuk fanfiction, fanart formájában a kreatív kiteljesedésnek is.
A beauty filter nem a 21. század találmánya: a szépség meghamisítása több száz évvel ezelőttre nyúlik vissza
2024.3.9 9:54
Igaz, akadnak enyhén szólva érdekes koncepciók, például az Azi és a döglött nyúl című wattpad alkotás, ahol a #baromság szerencsére jelzi, hogy nem Azahriah-ról szóló zoofil pornográf tartalomról van szó. Ott le is zártam a magyar trendek felfedezését, mikor már nem tudtam eldönteni, hogy Desh és Azariah homoerotikus barátságáról szól-e a történet a tartalomjegyzék alapján, vagy épp közéjük áll egy lány? De lehet, nekem romlottak a szövegértési képességeim.
Egyes fandomokban a társadalmi normákon kívül eső "furcsaságok" is elfogadottak, így a résztvevők együtt ünnepelhetik a kreatív energiáikat, és önkifejezést mondjuk cosplay, LARP (live action role playing) formájában. Tanulmányok megerősítették a kreatív foglalkozások – jelmezvarrás, rajzolás, írás, zeneszerzés – depresszió enyhítő és immunrendszert erősítő hatását.
A viszonzatlan kapcsolódások a személyes barátságok helyettesítőjeként szolgáltak a karantén ideje alatt.
Serdülőkorban kifejezetten fontos szerepet játszanak ezek a plátói kapcsolatok az identitásformálásban, az autonómia és az érzelmi intelligencia fejlődésében. Egyoldalúságtól függetlenül folyamatos társulást és érzelmi kötődést igényelnek, így egy kiközösített gyerek egyszerre elégíti ki szeretetéhségét és törődési vágyát, lelhet a fizikai térből hiányzó, befogadó közegre a közös érdeklődési kör által.
Persze nem csak az iskolai tápláléklánc végére szorult fiatalok növelhetik így az önértékelésüket. Saját lelkivilágunk mellett másokét is könnyebben megérthetjük, ahogy beleássuk magunkat egy-egy fiktív karakter életébe. Elfojtott érzelmek kerülhetnek felszínre akár Tony Stark meggyászolásával is. Kedvenc komplex karaktereink kritikusabb gondolkodásra késztethetnek, új perspektívából szemlélhetjük a világot a Harry Potter-könyvek újraolvasásakor.
Ráadásul egyfajta safe space-ként is funkcionálhatnak imádott műsoraink. A BL (Boys Love) műfajt rengeteg hetero nő szexuális ártalmatlansága miatt preferálja, különösen Thaiföldön, Dél-Koreában és Japánban. Két férfi egymás iránti gyöngéd érzelmeivel, szexuális vonzalmával nem tudnak azonosulni, így a történet megőrzi fiktív, romantikus jellegét.
Nem az élvezetet, hanem a szenvedést látják az alárendelt, sokszor kizsákmányolt női karakteren. A szexjelenetek frusztrációt eredményezhetnek a női nézőpontba helyezkedve, az együttérzéstől vezérelve sokan a védekezés hiányával szembesülve amiatt aggódnak, hogy nem csak a szereplő, a színésznő is akaratán kívül esik teherbe. A jelenség jól példázza, mennyire fontos a megfelelő szexuális edukáció.
Szeretném leszögezni; nem minden férfi nőgyűlölő szexista, és nem minden sportdrukker agresszív vandál, és nagyon is pozitív hatással bír a sportcsapatok és atléták iránti elköteleződés.
A ló túloldala – avagy koptassuk még rongyosabbra a "fő a mértékletesség" mantrát
Életem legelcsépeltebb mondta következik: a szeretet nevében sok mindenre képes az ember. Bármennyire émelyítően hangzik, sajnos a social media keltette intim kapcsolat illúziója és egy producerek által alkotott kommersz maszk képes extrém szituációkba sodorni nemcsak egyént, hanem tömegeket is. Az ártatlan összeesküvés elméleteknek komoly következményei lehetnek, Harry Styles és Louis Tomlinson barátságát nagyon megsínylette az őket összeboronáló Larry elmélet. Az egyre népszerűbb Gaylor teória, miszerint Taylor Swift titokban meleg és barátságnál több fűzte össze Karlie Kloss modellel, ignorálja az önrendelkezési jogot és tiszteletlenség Swifttel és szeretteivel szemben is.
Mum: where are you going ?
— Fangirl problems (@kamkitty8) August 5, 2015
Me: to save Harry Styles' life, don't wait on me for dinner.
Fandom rn:
#HarryBeCarefulpic.twitter.com/7LN7DYnfhH
A népes fandomokban és szurkolótáborokban pedig könnyű önkéntelenül engedni a tömegpszichózisnak. Így történhetett meg, hogy Directionerek milliói rettegték a napot, és még a titkos szolgálattal is megpróbálták felvenni a kapcsolatot (!), miután egy bizonyos Mr. X megjósolta egy rettentő esemény bekövetkeztét, a nyomok szerint az egyik tag coming out-ját vagy Harry Styles kivégzését. A mai napig nem tudni, ki lehetett az anonim felhasználó, aki 2012. december 3-ára potenciálisan íjjal (!) elkövetett gyilkossági kísérletet jósolt.
Így történhetett meg az is, hogy a 2020-as Euro Kupa döntőjén a vesztes angol csapat szurkolói megtámadták a nyertes olasz csapat drukkereit, online és offline is. Valószínűleg a karantén miatti frusztráció is olaj volt a tűzre. A szervezők nem tudtak úrrá lenni a káoszon, a rasszista gyalázkodás, és az elmaradhatatlan utcai vandalizmus mellett a jegy nélküli nézők a COVID protokollt megszegve megrohamozták a kordonokat, és beözönlöttek a stadionba. Az aktuális hajigáló-trend is írható a "tömegvonzás", de akár az izgalom és figyelemfelkeltés számlájára is. Elég Bebe Rexha arcába hajítani a telefont, és máris híres leszel, ha lelocsolod Carbi B-t, rögtön felfigyel rád, csak a "gesztust" nem biztos, hogy értékeli.
rudest people ever #HSLOT#Vienna#HarryStylespic.twitter.com/K1DOqOrKQS
— Maddison Ford (@Maddison200596) July 8, 2023
A KPOP-rajongók erős vehemenciával védelmezik bálványaik tisztaságát. 2018-ban a rapper CupcakKe halálos fenyegetést kapott a rajongóktól BTS tag Jungkookról szóló expilcit szexuális tartalmú tweetje miatt. Beyoncé "Beyhive-ja" Nicole Curranra, a Golden State Warriors kosárlabdacsapat tulajdonosának feleségére szállt rá, miután egy videón jól láthatóan a popdíván áthajolva beszélt Jay-Z-vel. Instagramját elárasztották az "Arcátlanság átbeszélni a királynőn" kommentek, végül a nő törölte magát a felületen.
A Selena vs. Hailey Bieber fandomok összecsapásába pedig inkább bele se mennék.
@ellenacuario That whole BALDWIN clan needs to go
♬ original sound - Your Funny Unni
Az ártatlanabb, annál rongyrázóbb szélsőségek között megemlíthetők a relikviák gyűjtése. Scarlett Johansson zsebkendőjét, amit Samuel L. Jackson adott neki, állítólag 25 050 dollárért adták el eBayen. Niall Horan félig megevett pirítósa 100 000 dollárért talált gazdára, míg Lady Gaga akril körmét, amit az egyik stábtag talált meg a színfalak mögött, 12 000 dollárért árverezték el. Kim Kardashian, talán az év anyja címre pályázva csapott le 65 625 dollárért Michael Jackson fekete bársony kabátjára, a zenészért rajongó lánya, North West számára.
Kockázatok és mellékhatások
A probléma ott kezdődik, amikor a sztárok megszűnnek emberek lenni, és a tökéletesség manifesztációjaként, köztulajdonként vagy személyes befektetésként tekintünk rájuk. A birtoklási vágyat egészséges módon is kiélhetjük kollabok, merch-ök, megvásárlásával, kedvenc sportolónk bőrébe bújhatunk mezét viselve. Még Monster koromban – biztosan valakinek szörnyetegként élek a szemében, de most a Little Monsters fandomra gondolok – megvesztem Lady, Mother Monster, Gaga fekete Fame parfümjéért, amibe elvileg saját vérmintájából is került.
Régen Dunát-Tiszát lehetett rekeszteni a hírességek által piacra dobott rengeteg parfümmel, ma ugyanez a helyzet a smink és bőrápolási termékekkel. A skincare az új fekete! Amikor a fantáziavilág kiszorítja a valóságot, a legkisebb nyilvánossággal is legitimálhatóvá válik a fogdosás, zaklatás és hisszük, bármit megtehetünk. Nemrég Doja Cat hátborzongatónak nevezte rajongóit, akiknek „inkább dolgozniuk kéne” ahelyett, hogy a volt párkapcsolatán csámcsognának és kritizálnák őt. A rapper 500 000 követőt veszített.
Még aktív tagja voltam a Hungarian Directioners Facebook csoportnak, amikor minden országból kisorsoltak két rajongót, akik találkozhattak a fiúkkal egy 1D-programokkal teli hétvégén, teljesen ingyen. A csoporttagok által alkalmatlannak tartott magyar győztesek ellen megindult a sz*rdobálással kísért gyűlölet hullám. Arról ne is beszéljünk, amikor több száz potenciális Mrs. Styles esett virtuálisan egymás torkának Twitteren.
A pop idolok esetében sokszor menedzsment kezd tudatos kultuszépítésbe, így felszámolva a sztárok magánéletével együtt emberi mivoltukat. Mayu Tomita, japán énekesnő beperelte a tokiói önkormányzatot és korábbi ügynökét, mivel nem hitték el, hogy őrült rajongója, Tomohiro Iwazaki zaklatja. A férfi egyszerűen odasétált énekesnőhöz egy koncert után és 61 szúrást ejtett rajta. A koreai sasaeng (ejtsd: szászeng) az olyan elvetemült rajongókat jelöli, akik megszerzik bálványuk útlevelét, mobilszámát, privát képeiket, és eladják más rajongóknak. Sőt, akár kamerákat is szerelnek az énekesek hotelszobájába.
Egy szélsőséges paraszociális kapcsolat irracionális bálványozáshoz vezethet, ami ön- és közveszélyes zaklatásba is torkolhat. Az elvakult rajongó érzelmeitől vezérelve akarja irányítani a híresség életét, a „szakítás” gyászfolyamatába bele is őrülhetnek. Nehéz feldolgozni a kolis szobatársadból lett legjobb barátod elvesztését, akivel a túlélési ösztön és a konzerv kajával átszenvedett hó vége kovácsolt össze titeket, és ez elmondható a nem kölcsönös társas kapcsolatokról is. A csalódottságot kiválthatja a sztár életében bekövetkezett nagy változás, még a pubertás is. Justin Bieber-t egy zaklatója kasztrálni, majd meggyilkolni akarta, mert feldühítette, mennyit változott az énekes. John Hinckley-t annyira fűtötte a szerelem Jodie Foster iránt, hogy Ronald Reagan amerikai elnök meggyilkolásával akarta elnyerni szívét, miután a színésznő nem viszonozta érzelmeit. Se zaklató telefonhívásait.
A médiában szereplés nem számolja fel automatikusan a privát szférát. Persze az önrendelkezésen rengeteg múlik, de a „tudhatta volna, mire vállalkozik” felfogás és a „minek ment oda” áldozathibáztatással egyenrangú.
A negatív prekoncepciót az extrém médiaszenzációk (túl)táplálják, de nem minden híresség visz magával kamerát a szülőszobába élőben közvetíteni, ahogy a méhszája két centit tágul vajúdás közben. Különbséget kell tenni a számunkra értéket közvetítő előadóművészet és a szennyes gátlástalan kiteregetése között. Fogyasztóként – legyen szó kultúráról, vagy médiáról – nekünk is felelősséget kell vállalnunk. Csak azért, mert személyes ismeretség hiányában az énekes nem tud negatív visszacsatolást adni, nem jelenti azt, hogy egyből a barátunk lesz, akit kedvünkre taperolhatunk egy koncerten. Az állandó hajbókolós engedélykéréstől sem halad előre a világ, de annyival nem árt tisztában lenni, hogy egy közönség közé besétáló énekesnek nem illik a seggére csapni, sem kézen fogni. A munkájában, a szórakoztatásban hátráltatni. Az „elutasítás” – felkérés a határok tiszteletben tartására – bármennyire fáj, nem áll jogunkban megbosszulni.
