Unod már régi lejátszási listáidat? Szerkesztőségünk most megmutatja neked, hogy mi is pörög nálunk az irodában, miközben kint olvad a III. kerületi aszfalt.
Hál'istennek mintha az emberek ismét visszaszoktak volna az albumformátumú zenehallgatásra: a rádióbarát slágereken túl újra nyitottak lettünk teljes víziókra és koncepcióka, így a legnagyobb sikerszámok mellett egy adott művész teljes diszkográfiája is megfelelően kiaknázásra kerül.
Hogy ne mindig csupán ugyanazokat a megszokott dallamokat és szövegeket halljátok, a REFRESHER Magyarország szerkesztősége most úgy döntött, hogy megosztja veletek kedvenc lemezeit, melyek a legkellemesebb érzülettel hozzák el a nyári vibe-okat.
Crystal Fighters – Star of Love
A Star of Love az az album, amit a közös nyaralásra menet, az átforrósodott kocsiban ülve tesztek be a barátaiddal és rögtön úgy érzitek tőle, hogy ti vagytok a saját coming of age filmetek főszereplői. Ez volt a Crystal Fighters debütáló albuma, a zenekar szerint a Star of Love-on található számok „az univerzum kifürkészhetetlen misztériumáról, a halállal való megbékélés viharos útjáról, a szeretet diadaláról és a nap mindenhatóságáról szólnak.” A műfajában nehezen meghatározható zenekar indie, techno és punk elemeket vegyít, de a baszk népzenei jegyek teszik igazán egyedivé a Crystal Fighters zenéjét. Az album számait hallgatva tényleg úgy érzed magadat, mint aki átkerült egy másik univerzumba, felszabadító, funky zene, ami tökéletesen illik a nyári életérzéshez.
Kremmer Magdi
Lana Del Rey – Honeymoon
A nyáron túlélő üzemmódban várom az őszt a leredőnyözött szobában. Tehát nem sok tipikus vidám nyári zenét hallgatok, a tengerparti ereszd el a hajam életérzés helyett a melankóliához ragaszkodom ilyenkor (is). Szerintem a legalulértékeltebb Lana album a Honeymoon, pedig ez áll a legközelebb (szerintem) hangulatában a ősi Born To Die érához. Már az albumborító a francia Riviérára repít, anélkül, hogy hőgutát kapnék. A címadó számot hallgatva szomorkodó femme fatale-nak érzem magam, aki a nászút első napján lehívja a szeretőjét titokban. A Freak és az Art Deco balladákat külön kiemelném, ideálisak merengésekhez a 17-es villamos ablakán kitekintve. Romantizáljuk
a légkondis tömegközlekedést!
Krajnyák Petra
Galaxisok – Kapuzárási piknik
Életem első budapesti nyarán, kábé 2015-ben rongyosra hallgattam a Galaxisok első albumát, a Kapuzárási pikniket, ami bár hangulatra nem kifejezetten egy vidámkodós, nyári muzsika, a lelkembe télen is elhozza a fülledt, izzadt, fröccsözős estéket. A zenekart tiniként szerettem meg és éveken át üvöltöttem a koncerteken, hogy bármennyire is szar minden, „mégiscsak ezek a legszebb éveink”, mára pedig át is tudom érzeni, az „akár rólam is szólhatna” feeling pedig egy egész generációnyi alter fiatalt kebelezett be.
Amellett, hogy az album (és a zenekar munkásságának egy része) generációs problémákat feszeget, a vidék kontra Budapest is toposzként van jelen a srácok számaiban, a „van, akinek 20 év múlva sem leszek elég pesti” soraival pedig napról napra egyre jobban rezonálok, én, aki a szegedi Kárász utca és a budapesti Deák tér között valahol félúton lógok a levegőben. (És amennyire megosztó, annyira önazonos, hogy a Galaxisok zenéje az évek alatt útkereső fiféből igazi felnőtté avanzsált, így van munícióm az elkövetkezendő tíz évemre is.)
És zárásképp álljon itt néhány kedvcsináló sor a hőlégballonok Budapest felett c. számból, amit alföldiként duplán élek:
„hőlégballonok Budapest felett
itt legalább
vannak hegyek
a nappaliban fekszem veled
nem vagyok jól
de jobban leszek“.
Szöllősi Anna
Tame Impala – Currents
Néhány évvel ezelőtt, egyetem kezdés előtti nyáron még nem igazán volt változatos a zenei ízlésem. A lényeg annyi volt, hogy legyen egy hatalmas hangfal (vagy több), abból pedig áradjon a legkomolyabb basszussal felvértezett tuc-tuc és remegjenek a falak. Szerencsére a haverok lejátszási listájára nem csak ez a style volt jellemző, elhangoztak különböző retro és könnyűzenei számok is, köztük a Tame Impala néhány dala. Ott és akkor ez egy teljesen más univerzum volt számomra, és egyből azt éreztem, hogy ez valami zseni. Amint hazaértem a hétvégéről, a tetőtéri 40 fokos szobámban elkezdtem tolni a Currents című albumot és talán először nem számított, hogy nem esik szét a ház a basszustól.
Rengei Máté
Tiny Moving Parts - Tiny Moving Parts
Igen ambivalens zenekar a Tiny Moving Parts. Bár hangszerelésében ez egy tipikus nyárias lemez, szövegeik mégis elég melankólikusak. De ha belegondolunk, pont ilyen a nyár: igazából minden ugyanolyan, mint az év többi napján, csak mégis azt hisszük, hogy jobb, mert nyár van.
Ha kedves dallamokkal, mosolyogva éneklünk a magányról, már a magány sem tűnik annyira elviselhetetlennek.
Somogyi Marci
High School Musical Cast, Disney – High School Musical 2 (Original Soundtrack)
Most, hogy közelítek szépen lassan a húszas éveim közepe felé, nagyon sokszor kap el egy nyálas, romantikus nosztalgia a gyerekkorommal kapcsolatban. Ennek szerves része volt a High School Musical, általános iskola alsó tagozatban szünetekben folyamatosan a film koreográfiáját tanultuk, mindenki szerelmes volt Troy Boltonba, de én annyira edgy voltam és nem olyan, mint a többi lány, hogy nekem Ryan tetszett. Emiatt talán nem is meglepő, hogy az I Don't Dance című szám a kedvencem az albumról, visszatekintve látom, hogy ez egy gyönyörűszép homoerotikus vallomás Chad és Ryan között. I see it, I ship it!
László Panna
Japandroids – Celebration Rock
A Japandroids mindössze három nagylemezes életműve konkrétan az életem mentette meg: ezek a tökös, életerőtől duzzadó rockdalok úgy rugdostak végig a legsötétebb, legrázósabb időszakomon, hogy jóformán beleszólásom sem maradt, mi lesz velem, túlélem-e ezeket az éveket. A 2012-es Celebration Rock punkból és heartland rockból egyaránt merítő dalaiba különösen jól tudtam kapaszkodni, pedig ekkor a kapaszkodáson kívül másra már alig voltam képes.
Playback Péntek: Kendrick Lamar és Juice Wrld lemezeivel búcsúzik a november
2024.11.29 12:12
Szóval itt maradtam, valahogy megmaradtam, pedig akkoriban majdhogynem biztosra vettem, hogy egészen fiatalon megyek majd el. És itt maradt velem a Japandroids is: a tűzijátékhangokkal megfűszerezett dalok, a fékezhetetlen energia, az istentelenül hangos dobok és gitártémák, a himnikus szövegek lányokról, szabadságról és fiatalságról.
Noha a kanadai duó szülővárosa, Vancouver határozottan kívül esik a nyári klisék univerzumán, engem ezek a dübörgő, izzadtságban tocsogó rockhimnuszok újra és újra arra emlékeztettek, hogy legalább azért a néhány pofátlanul jól sikerült estéért megéri életben maradnom, a rock'n'roll nagyobb hatalom, mint a depresszió, én pedig megzabolázhatatlan musztángként vágtathatok bele a nyári éjszakákba – az összes többi szar meg legyen a holnap gondja.
Kovács M. Dávid
Miley Cyrus – Plastic Hearts
Nagyjából a gimnázium első évében kezdtem el szívből megvetni minden popslágert és előadót. Ezt olyannyira sikerült öt éven át vinni magammal, hogy 2017-ben úgy érettségiztem le, hogy teljes tudatlanságában voltam a világslágerekkel. 2018-ban hallottam például először a Dark Horse-t, az Uptown Funk-ot, vagy éppen a Wrecking Ball-t.
Ha már Miley, rá is térek a Plastic Hearts albumra, ami bár 2020. novemberében jelent meg és szét is hallgattam télen, valahogy 2021 nyarára érett be igazán, amikor friss jogsival, az autópályán száguldozva (szigorú sebességhatárok betartásával) üvöltött a rekedt hangú, a Hannah Montanatól már fényévekre tartó Miley. Erre az albumra érett meg nekem a csaj szövegben és zenében is, a számok nagy része pörgős és erőteljes, amikre tökéletesen lehet “vonulni” is, nekem pedig plusz öröm volt, hogy a featek közt megjelent Billy Idol és Joan Jett, akiket többek közt akkor hallgattam rongyosra, amikor az aktuális popzenék létezését is letagadtam.
PREMIER: „Születés és halál, avagy csak eleje meg vége van“ – Nálunk debütál az Arcosok Klubja bemutatkozó lemeze
2024.11.28 10:00
És hogy miért nyári fless? Az utóbbi évek nyári hőségében sokszor érzem, hogy a meleg miatt motiválatlanabb és fáradtabb vagyok, mint amúgy, ezért leginkább azokat a pörgős dalokat választom, amik stimulálják az agyam, és amik szövegben sem teljesen értelmetlenek, de nem is különösebb okfejtések. Ezeket tökéletesen hozza a Plastic Hearts. Arról nem beszélve, hogy annyira időtállók a dalok, hogy számomra abszolút egy többnyári albummá vált.
Marjanovic Mira
MRD – Løvehjerte
Általában nem nagyon ragadok le egy-egy albumnál, de MRD sokszor tud olyat mutatni, amit nagyon tudok értékelni, számomra egy hatalmas űrt tölt be az elektronikus szcénában. Zenéje az indie könnyűzenei elemek, a techno és Depeche Mode-szerű vokál fúziójából tevődik össze. Kiállásoknál melankólikus érzelmekkel teli, a droppoknál pattogós.
Ha a nyitó trekk címe nem lenne Midsommar akkor is levágós lenne hogy ezt bizony nyári vibeok ihlették. Múlt hónapban pörgettem is ezt a számot egy Pontoonon-os bulinkon, brutál fülledt meleg volt, a hajó roskadásig, két zúzósabb techno között tökéletes emotional break volt a közönségnek.
Bodorkós Máté
Selena Gomez & The Scene – When The Sun Goes Down
Számomra a Selena Gomez & The Scene When The Sun Goes Down lemeze nemcsak a nyarat, hanem a szabadságot jelenti. 2011 nyarán, 16 évesen először kerültem távol a családomtól, és tapasztaltam meg az önálló életet Bécsben, egy bentlakásos német nyelvsuliban. Emlékszem, pont az érkezésem napján jelent meg az album, így nem csoda, hogy az egész ott tartózkodásomra rátette a bélyegét.
A Whiplash-t üvöltetve jártam be először a Pratert, a Hit The Lights videoklip hatására vágattam le impulzívan a hajam, és a mai napig nem tudok végigsétálni a Mariahilferen anélkül, hogy ne a Middle of Nowhere menne a fejemben. Igazi pörgős, csajos no skip pakk, a klasszikus 2010-es EDM ütemekkel és Disney-hatásokkal, és ami a legjobb benne, hogy egy ballada vagy szomorú dal sincsen rajta. Tempós sétákhoz, vízparton grillezéshez, házibulikhoz, de akár egyedül, otthon lakáskörbetáncoláshoz is tökéletes választás. (Innen is csókoltatom a gimis osztályfőnökömet, akivel a Love You Like A Love Song - ami nem mellesleg tökéletes karaoke-választás - a mai napig a közös himnuszunk.)
Erdős Viki
Lana Del Rey – Norman F***ing Rockwell!
Alapvetően ez egy személyes formátum, úgyhogy talán elmondhatom, hogy életem egyik legszebb nyara és koraősze kapcsolódik ehhez a lemezhez. Ennél az anyagnál nagyon kevés beszél szebben és letisztultabban arról, hogyan működik az ember agya, amikor szerelmes, és mindamellett, hogy nagyon sok kritikai megjegyzésem van Lana Del Rey nyilvános perszónájához és korai albumaihoz, ki merem jelenteni, hogy a NFR! az elmúlt évek egyik legjobb könnyűzenei megjelenése, amely legendás dalszerzők közé emeli a művésznőt. Fülledt, mégis frissítő, megható, mégis vidám, és a végletekig kimunkált, köszönhetően a világ egyik legjobb producer-dalszerzőjének, Jack Antonoffnak. Ez egy mestermű.
Maier Péter
Lorde – Solar Power
Az idei Sziget keretein belül hazánkba látogató új-zélandi énekesnő, Lorde legutóbbi lemezén a kezdeti dark és edgy hangzását végleg lecserélte. Amikor valaki olyan nagy intenzitással vágódik be a globális zenei szcénába, ráadásul teszi mindezt a tinédzserévei közepén, mint ahogy az anno a Royals dalszerzőjével is megesett, az elvárások az egekbe szöknek. 2017-es s többek között a múlt évtized egyik legtöbbet dicsért albumja, a Melodrama után minden ítész kutató tekintete Ella göndör fürtjeire szegeződött, s csak várták az újabb diszkópopalbumot. És hát jött a Solar Power, meg az indie folk.
Playback Péntek: Wicked musicalalbum és Father John Misty a hét lemezei között
2024.11.22 13:43
Szomorú, hogy ezt az albumot nem tudta senki igazán értékelni a maga idejében. Talán ez azzal is magyarázható volt, hogy egy világjárvány legvégén már későnek tűnhet, hogy bárki is a lelassulásról, üvegházhatású gázokról, meg kollektív összefogásról énekeljen (Taylor Swift ezt a folklore-ral a pandémia elején lemeccselte már), de a Solar Power nem csak kaliforniai tengerpartokat idéző surfrock és indie hangzásvilágával, meg globális tematikájával időtálló. Lorde mindig is remek érzékkel volt képes megragadni és papírra vetni korából fakadó bölcsességét. És akkor, 2021-ben, 25 évesen bizony a konklúzió az volt, hogy a világégés közepén érdemes visszagondolni régi szerelmekre, mennyit is ér egy átmulatott éjszaka, hogyan is szerethetjük igazán magunkat, de legfőképpen a bolygónkat, amit úgyis elvesztünk hamarosan örökre.
Erősen ajánlom a The Path című dalt, ami nem csupán a korong, hanem az elmúlt évek talán egyik legzseniálisabb albumnyitó száma, továbbá a Secrets from a Girl (Who's Seen It All)-t, a Mood Ringet, az Oceanic Feelinget és a Helen of Troy-t.
Szécsi Krisztián
