Hiába az izgalmas alapötlet, és hiába csal mosolyt az arcunkra Hartai Petra és Vilmányi Benett szerelmi bukdácsolása, az elsőfilmes Szabó Mátyás "Látom, amit látsz" című mozija végül a szemünk előtt vérzik el. Pedig akár egy fontos film is lehetett volna.
- Csaknem tíz éve 23 ezer körül alakul az állami gondozott gyerekek száma hazánkban, a KSH adatai szerint 2022-ben is ennyien éltek nevelőszülőknél, lakás- vagy gyermekotthonban Magyarországon. Fact.
- Az SOS Gyermekfalvak tavalyi felmérése szerint az emberek részben negatívan vélekednek ezekről a gyerekekről, részben pedig nincs ismeretük róluk, lényegében láthatatlanok számukra. Fact.
- Az Országos Rendőr-főkapitányság számai szerint Magyarországon évente valamivel több mint 18 ezer kiskorú eltűnéséről érkezik bejelentés a rendőrséghez (ez a szám öt éve alig változik), közülük sokan állami gondozásban élő kiskorúak. Fact.
Őket tehette volna némileg láthatóvá Szabó Mátyás első nagyjátékfilmje, a Látom, amit látsz, ami a Nemzeti Filmintézet elsőfilmesek bemutatkozását segítő – jelen pillanatban bizonytalan sorsú – Inkubátor Programjának támogatásával valósult meg. (Csak támpontként: olyan filmeket köszönhetünk ennek a programnak, mint a Műanyag égbolt, a Zanox, a Veszélyes lehet a fagyi, a Külön falka, az Egy nap vagy a Virágvölgy.)
Szabó Mátyás egyébként az előző évtized közepén Karlovy Varyban mutatkozott be a Patkós Mártonnal, Csuja Imrével és Farkas Franciskával forgott Határ című diplomafilmjével, majd a 2020-ban bemutatott, Jövetel című kisfilmjében a főszereplők szerelme a kilencvenes évek földönkívüliláza közepette bontakozott ki. Innen pedig már tényleg csak egy lépés volt a Látom, amit látsz cselekménye.
Gyorsan fel is kanyarítom az alaphelyzetet: Vilmányi Benett egy Ábel nevű, különleges képességekkel rendelkező srácot alakít, aki szubjektátorként dolgozik egy toxikus és kizsákmányoló, de kétségkívül rendkívül fontos munkát végző cégnél. Hogy mit csinál egy szubjektátor? Segít az elkallódott gyerekek nyomára bukkanni. Ábel ugyanis – egy különös, nem túl bizalomgerjesztő ketyere segítségével – ha behunyja a szemét, képes az elveszett gyerekek szemén keresztül látni. Így pedig már nem is annyira nehéz beazonosítani, hogy merre járnak épp a csellengők – leszámítva az erdőket, ahol a fákon kívül kevés kapaszkodót találni.
Tallinn ilyen: hűvös, váratlanul gyönyörű, van egy celebsirálya, és hozott magával egy magyar filmet, amire már régóta vágytunk
2024.12.1 10:32
Csakhogy egy nap a különleges műveleteket felügyelő, egyébiránt vak Fellegi professzor (Lukáts Andor alakításában) kórházba kerül, fiókjából pedig korábban sosem látott, piros színű kazetták kerülnek elő. Mikor Ábel ezek egyikébe belehallgat, súlyos hibát vét, és egy kortársa látására csatlakozik rá, akinek köszönhetően elkezdi másként látni a világot, és bár ekkor még nem ismerik egymást, különös kapcsolat alakul ki köztük. Ő Vera, a Hartai Petra által megformált akvarisztikai eladó, akihez Ábel idővel egyre közelebb kerül, immár fizikailag is. Csakhogy ez a szokatlan összhang nem tartható fenn örökké, Ábel munkahelyén egyre szúrósabb szemmel néznek a bimbózó szerelemre.
Szabó Mátyás előzetesen azt ígérte, hogy a filmjével majd kimozdítja a szerelmes filmekhez fűződő megszokásaikból a nézőket, és valamit merészen mást mutat annál, ami a műfaji keretekből fakad. Csakhogy a Látom, amit látsz az első, biztató lépések után láthatólag elakadt: megteremtett egy sajátosan kelet-európai mesevilágot, amelyben aztán nemhogy nem boldogul, hanem saját maga is elveszik. Ahogy Ábel figurája, a film maga is ennek a hervasztó, a nyolcvanas évek későszocializmusából sokat merítő külvárosi fantáziavilágnak a foglya lesz.
Az egyik jelenetben például az Ábel pótmamáját, lakótársát és kollégáját egy személyben megtestesítő Mituk néni (Nagy Mari) is csak annyit tud mondani egy, a szökésben rendszeres visszaesőnek számító kisfiúról, hogy szegényke „nem tudja megszokni az intézetet“ – nahát, ki gondolta volna. Arról viszont semmit az égvilágon nem tudunk meg, hogy mit éreznek és miért pattannak meg időről időre ezek a fiúk és lányok.
Ez a felszínesség a film központi témájában, a szerelemben is visszaköszön: nem vagy csak alig értjük a szereplők motivációit; bármennyire is lehetetlen párosnak tűnnek, egy ideig még lehet örülni a két magányos ember boldogságának, a történet előrehaladtával azonban Ábel és Vera egyre kevésbé lesz szerethető és félthető páros, ezáltal nézői szempontból egyre kevésbé számít, hogy végül hogyan alakul a sorsuk.
Így gyúrta magát gladiátorrá Paul Mescal, hogy hitelesen nézzen ki a Colosseumban
2024.11.30 10:57
A csalódottságot csak fokozza, hogy az alapötlet mennyire ígéretes volt, hogy a film hangulatfestése milyen erős, képei mennyire szépek és emlékezetesek (a Határ és a FOMO című filmeken dolgozó M. Deák Kristóf operatőri munkája), de még a színészi alakítások is egyértelműen felfelé húzzák a produkciót, csakhogy ez a történet a szemünk láttára vérzik el. A Látom, amit látsz abban az erdőben veszik el, amit saját maga teremtett, és nincs az a szubjektátor, aki képes lenne kimenteni onnan.
