A 2003-2018 között futó tehetségkutató-reality műsor, ami beindította Winnie Harlow pályafutását is, egykor úttörőnek számított, ma már botrányosnak.
TikTokozás, ASMR és mukbang videók, egésznapos Netflix (and chill) maraton, klisés és megkérdőjelezhető minőségű – khm Emily Párizsban – romkomok, bulvárhírek. Csupa magas, kultúrába aligha sorolható bűnös élvezet, amiben mind vétkesek vagyunk, az efféle lelki táplálék is esszenciális a kiegyensúlyozott életmódhoz. De bárki bármit mond, messze a tehetségkutatók és valóságshow-k a legédesebb bűnös élvezetek, házasításukból megszületett az ultimate guilty pleasure: a Topmodell leszek! Tinikorunk kedvenc dopamin-termelő kanapésportja volt együtt izgulni a versenyzőkkel, akik átlagos amerikai lányokból változtak át gyönyörű modellekké a „jótündér keresztanya” Tyra Banks egyetlen csettintésére.
Hadd elevenítsem fel először a Topmodell leszek! menetrendjét, ha esetleg megkoptak volna az emlékeid az aranyköpésekben, drámában gazdag tehetségkutatóról. Minden epizód egy hét adott tematikájú kihívásait foglalja össze; edzést, versenyt és fotózást. Az eredményhirdetés nyitómondata mai napig cseng a fülemben:
15 gyönyörű hölgy áll előttem, de csak 14 fotó van a kezemben. Azoké, akik még versenyben vannak az Amerika Következő Topmodellje címért.
Az idegőrlő várakozás után a két „legrosszabbul” teljesítő modell a zsűri színe elé járul részletes kritikáért, végül műsorvezető-pótanya-pártfogó Tyra Banks drámaian előhúzza a szerencsés továbbjutó képét, a kiesőnek pedig haladéktalanul el kell hagynia a modellházat. A mindent eldöntő külföldi fotózás alapján kihirdetik a győztest, aki magazinmegjelenés mellett szerződést nyer az Elite modellügynökségnél, illetve a CoverGirl kozmetikai márka arca lesz. Minden adottnak tűnhet az amerikai álom megvalósításához, de a győztesből nem lesz automatikusan szupermodell. Ahogy azt az X-Faktorból megszokhattunk, szárnypróbálgatások után sokan visszatértek polgári életükhöz, néhányan főállású anyák lettek, megint másokra énekes-DJ-ként, aktivistaként vagy alkotóművészként talált rá a szerencse.
„Elhitették velünk, hogy a győztes azonnal gazdag lesz, híres címlaplány. De hazugság volt” – mondta Eva Pigford, aki legalacsonyabb lányként tűnt ki a mezőnyből. A harmadik évad győztese azóta színészi pályára lépett, és a The Real Housewives of Atlanta című reality-sorozat egyik főszereplője lett. Krista White elmondta, hogy annak ellenére, hogy megnyerte a műsort, ugyanolyan keményen kellett dolgoznia portfólióján, mint bármelyik másik modellnek.
A műsor után ugyanúgy átlagos modell vagy, mint bárki más. Ezt a versenyben kevesen realizálják.
Visszatekintve, ahogy a többi 2000 körüli műsor, ez sem állja ki az idő próbáját. Először is egy olyan korban élünk, amiben bárki láttathatja magát közösségi oldalakon, a lehetőségek tárháza feneketlen, szinte bárki elindíthatja saját „valóságshowját” akár vlogok formájában, az influenszerkultúrának hála egy-két hirdetés után modellnek érezhetjük magunkat az általunk kreált valóságban. Másodszor, jogosan váltana ki felháborodást a rengeteg kínos, ellentmondásos, problémás mozzanat, amivel egykor szórakozásunk akarták szolgálni a készítők. Saját korában bármennyire is inkluzívnak számított nem, származás és szexuális irányultság tekintetében is, ugyanúgy kihasználta a profitorientált reality a kisebbséghez tartozó résztvevőket, mint bármelyik alacsonyköltségvetésű show-műsor.
Az egyik legkielégítőbb mozzanat a műsoreleji, amolyan Beépített szépség kaliberű nagy átalakítás volt, ami egyes lányoknak inkább átok volt, mint áldás. Gyorsan eloszlatta a kultfilmekben idealizált chick-flicket övező rózsaszín felhőt a levágott haja felett síró Jael Strauss látványa. A műsor történetének egyik legfájdalmasabb fodrászbalesetét szenvedte el, amikor nyolcórányi próbálkozás után végül eltávolították félig felapplikált póthaját, így végül a tervezettnél sokkal rövidebb frizurát kapott. A „politikai igazságszolgáltatás” jegyében a 2016-os választások után forgatott 24. évadban az egyik lánynak pirosra festették a haját, mivel a pirosra, tehát a republikánus Trumpra szavazott.
Bár a cél a toxikus modellszakma és kirekesztő divatipar megreformálása volt, ironikus módon megerősítette rasszista, homofób oldalát. Danielle Evans-t, a hatodik évad győztesét számonkérték, miután a fogorvosi székben végül visszautasította a fogai közti „nem túl piacképes” rés eltüntetését. Újabb unszolást követően végül részlegesen „megszépítették”. Ezzel szemben egy másik, történetesen fehér versenyzőt a foghézag kitágítására buzdítottak. A műsor finoman üzente meg, hogy egy fekete nőn, mint Danielle, nem eladható a foghézag, hiszen „kellően egzotikus” adottsága a bőrszíne, tehát nincs szüksége másfajta egyediségre. Viszont egy fehér nőn a nem konvencionális szépség pozitív marketing eszköze lehet.
6 tipp, hogy a turizás valóban fenntartható legyen
2024.10.24 16:34
„Szeretnék minden fiatal lányhoz szólni. Megragadnám az alkalmat, hogy beszéljek az összes fiatal lánytársamhoz, akik végig nézték az epizódot, és akiket igazán szíven ütöttek Tyra szavai. Nem számít, hogy van-e rés a fogad között, egymásra lógnak a fogaid, egyenesek-e, nem számít. Nem számít, hogy fekete, barna, fehér vagy akárki is vagy. Ami gyönyörűvé tesz téged, az ott van benned” – mondta Evans egy 2020-as Instagram-posztjában, miután a streaming oldalakon újból elérhető műsor nézői támadni kezdték az egykori készítőket.
A kreatív igazgatók moodboardján a „szépségért meg kell szenvedni” mottó mellett szerepelhetett az ikonikus Queen-dal címe: „The Show Must Go On!”. Az alkotói szabadság nem ismert határokat; egy halált feldolgozó fotózáson a lányoknak különböző módokon (fojtogatás, kibelezés, golyó általi halál) „meggyilkolva” kellett pózolni. A korábban említett Jaelnek pedig muszáj volt áldozatot alakítania egy héttel azután, hogy tudomást szerezett egy közeli barátja haláláról, sőt még kritizálták is amiért nem tudta kontrollálni érzelmeit. Egy másik versenyzőnek is, miután elvesztette egy hozzátartozóját, koporsóban kellett megtestesítenie a hét főbűn egyikét. A kamera mögött Jay Manuel lelkesen buzdította: „Ne csak játszd meg, éld át!”
Más szenzációhajhász tehetségkutatókhoz hasonlóan, a Topmodell leszek!-ben sem törődtek igazán a versenyzők mentális egészségével. Csúnya átverésnek esett áldozatául Michelle; elhitették vele, hogy húsevő baktérium fertőzte meg, pedig valójában impetigótól, polgári nevén ótvartól szenvedett. Többen is elutasították az aktfotózást, egy alkalommal Janice Dickinson vendégzsűri azt javasolta, amennyiben ez nem tetszik, menjenek autógyárba vagy pékségbe dolgozni. Az egykori szupermodell máskor is brillírozott, egy korát meghazudtoló lányt gyermekprostituáltnak nevezett. Hogy ezt bóknak vagy sértésnek szánta, máig rejtély. Amikor az egyik lányt egy férfi modell fogdosni kezdte, Tyra szerint a versenyző nem tudott határozottan fellépni és kontrollálni a szituációt. Akkor sem mutatott különösebb empátiát a zsűri, amikor egy csókjelenethez meghívott modell rasszista megjegyzéseket tett partnerére. Elvégre egy professzionális modell dolga megtalálni a módját a közös munkának.
Masnikkal, csipkékkel és extra cukisággal hódít a Lolita-szubkultúra, aminek semmi köze a kiskorúak fetisizálásához és Nabokovhoz
2024.10.23 10:52
Részben sikerült megbomlasztani az idealizált szépségeszményt az egyedi arcok felfedezésével, de a vékonyság sokáig alapkövetelmény maradt. Az első évadban kamerák előtt mérték le az összes versenyzőt és köz(nem)kívánatra, olykor kritikus felhanggal közölték súlyukat. Szintén a hét főbűn fotózásán esett meg, hogy egy verseny alatt meghízott modellre a torkosság halálos bűnét osztották ki. Egyértelmű üzenetet sugall, ahogy a zsűri megjegyezte, mennyi retusálást igényelt a végeredmény, az operatőr többször is az elefántnak öltöztetett lány hasára zoomolt, az adásban ezt még hangeffektekkel egészítették ki. A hetedik évadban külön történetszálat szenteltek a lány súlyának, mielőtt 20.századi cirkuszi attrakciót, a torzszülött „óriás hölgyet” személyesítette volna meg a heti kihívásban. Viszont jelentős változáson esett át a műsor 15 éves történetet alatt. Először a tizedik évadban nyert plus-size modell, később már Ashley Graham, az egyik legkeresettebb plus-size modell is csatlakozott a zsűrihez.
Egy pozitívumot elkönyvelhetünk mindenképp a Topmodell leszek! számlájára: a műsor új megvilágításba kerülve rávilágít a társadalomban 20 év alatt végbement pozitív változásokra. Az egykor formabontó kihívások, mint emberélet kioltására alkalmas tűsarkúban végigvonulni egy futószalagon, többsége kivitelezhetetlen lenne. A diverzitás ünneplése kissé félresiklott a rendezői szobában, amikor a „race-swap” tematikájú fotózások mellett döntöttek. Igen, több évadban is az elmaszkírozott versenyzőknek másik etnikumot kellett „megtestesíteni”. Aligha kell magyarázni mennyire rasszista gyakorlat a blackface és a yellowface – feketére és sárgára maszkírozás, ami a fehérfelsőbbrendűséget legitimálja. Divatkellékké tenni bármilyen népcsoportot, legyen az tibeti, koreai, mexikói vagy görög nem csak végtelenül tiszteletlen és sértő, hanem a kapitalista kulturális kisajátítás eszköze is. Az egykori zsűri Jay Manuel, aki fotósként is részt vett, szintén keserű szájízzel beszélt egykori munkájáról.
Amikor ebben a környezetben dolgozol, sokszor kénytelen vagy a producerekre hallgatni, és ebben az esetben a két hangadó Ken Mok és Tyra Banks volt. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, lényegében utasítottak, hogy nekem kell végrehajtanom a kreatív alkotást, és ez nagyon kellemetlen volt számomra.
Korában kivételesnek számított, hogy feltűnően kevés hetero férfi, annál több queer zsűritag és más szakmabeli is szerepel egy TV-műsorban. Platformot kínált az számukra az ellenséges hangokkal szemben, így kiérdemelte az LMBTQ képviseléséért a GLAAD-díjat is. Ennek tökéletesen ellentmondva egy, a bemutatkozásakor leszbikusságát nyíltan vállaló versenyzőnek Tyra finoman elhintette, hogy jobb lenne kevésbé egyértelműen kifejeznie szexuális orientációját.
Sailor Moon: egyszerre invitál intergalaktikus kalandokra és divatbemutatóra a 90-es évek kultikus animéje
2024.10.22 12:24
„Egy dolog büszkének lenni. Mármint, én meg büszke fekete vagyok, tudod, hogy értem. De nem járkálok fel-alá egy vörösszőnyegen, azt mondogatva, hogy FEKETE VAGYOK! FEKETE VAGYOK!“ – mondta az egykori Victoria’s Secret angyal.
„Nem, én sem fogok vörösszőnyegen sétálva lányokat csókolgatni” – hangzott a válasz.
A készítők azt is tétlenül nézték – elvégre egy reality-ből sem hiányozhat a dráma – ahogy több lány is transzfób kommentekkel kritizálta a műsor első transznő versenyzőjét, Isis King-et. Identitását megkérdőjelezve faggatták, hogy nő vagy férfi-e, az egyik lány pedig erőteljesen kijelentette:
„Ha kell kijövök Isis-szel, tényleg. De akkor is, ha az utamban áll, akkor ki fogom ütni azt a pasit a versenyből.”
A 2020-as karantén idején, amikor új hobbikba temetkeztek a tömegek, mint a kenyérsütés és barkácsolás, még többen az apokaliptikus valóság elől menekülve felpattantak a streaming-oldalak üzemelte nosztalgiavonatra. Viszont a Topmodell leszek! 20 évvel később kevésbé idézi a „régi szép időket”. A megérdemelt kritikadömping viszont szélsőségesen Tyra Banks-re irányult, aki Twitteren reagált (igaz, később törölte a bocsánatkérő tweetet) a nosztalgiából lett ellenszenves visszahangra, miután ez egykori sikersorozat felkerült a Netflixre.
Láttam a Topmodell leszek! érzéketlen pillanatairól szóló posztokat és egyetértek. Visszatekintve, nem éppen a legjobb döntések voltak. Értékelem az őszinte visszajelzést és rengeteg szeretetet és virtuális ölelést küldök nektek!
Tény, hogy a műsor megálmodója, vezető producere és arcaként jelentős, de nem kizárólagos felelősség terheli. A csatorna mellett nem kis stáb dolgozott a műsoron, nem Tyra hozta egyedül a döntéseket. Bár pozíciójából fakadóan minimum kivágathatta volna a legproblémásabb jeleneteket.
A 2000-es évek érzéketlensége és kizsákmányoló médiakultúrájának leáldozott, helyébe a fokozott empátia és társadalmi érzékenység lépett. Viszont minden hiányossága és hibája mellett el kell ismernünk, hogy saját korának mércéjével mérve a széria igenis kivételes és tabudöntő volt. Amellett, hogy kiugrási lehetőséget jelentett bármilyen szociális háttérrel rendelkező lány – volt, aki hajléktalanszállóról érkezett a válogatóra –, majd férfi számára, olyan témákkal foglalkozott, mint a fizikai és szexuális bántalmazás, hajléktalanság, szexualitás és a nemek közötti egyenlőtlenség, olyan módon, úgy ahogy sem a valóságshow-k, sem a divatipar nem volt képes akkoriban. Az idő múlásával nem csak a kulturális és politikai klíma változik – demokratikus országokban legalábbis –, társadalmi értékrend is. Ki tudja évtizedek múlva milyen megvilágításba kerül a RuPaul’s Drag Race?
Ha már toxikus testkép-állítás és modellek, olvasd el cikkünket a heroinsikknek köszönhetően felpörgött vékonyságfétisről:
