Az elmúlt években a magyar kormány finoman szólva belemászott a nők méhébe, amit kevesek néztek jó szemmel. Tény, hogy az ország népessége egyre csökken, de sokan egyáltalán nem akarnak gyereket vállalni. Mi most egy nézőpontot mutatunk be.
- Magyarországon már évek óta egyre csökken a születésszám, és a 2060-as évekre az ország lakossága 8 millió alá eshet.
- Az elkeserítő számok a Fidesz-KDNP kormányait olyan kampányokra késztették, amelyeknek többek között a babavárót és a CSOK-ot is köszönhetjük.
- A társadalom és politika mellett a közvetlen környezetünk is nyomást helyezhet ránk a gyerekvállalás terén. Ez azonban az egyén és a gyerek számára egyaránt káros.
Nem csak Kelet-Ázsiában fogy a népesség
A nemzetközi médiában megannyi hangzatos cikk jelent meg a japán, illetve a dél-koreai népességcsökkenésről, gyakran olyan hangzatos címekkel, mint:
- „Miért nem szexelnek a japánok?“
- „Dél-Koreának annyi!“. (Utóbbi esetében egyébként idén már mérsékelten nőtt a termékenységi ráta.)
Persze, az elöregedő társadalom nem kelet-ázsiai specifikus jelenség. A magas GDP-vel rendelkező európai országok mellett az Orbán-kormányok alatt az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országává avanzsált Magyarországon is hasonló szelek fújnak.
Senkit nem akarok statisztikákkal untatni, de pár adatot muszáj szemlézni a teljes kép érdekében. A KSH szerint a 2060-as évekre Magyarország lakossága 8 millió alá eshet, és az előrejelzések szerint idén ősszel 9,5 millió alá esik majd a népesség. Ezzel párhuzamosan a 65 éves és annál idősebbek száma már meghaladja a gyerekekét. Röviden és tömören: fogy a magyar, ez pedig komoly gazdasági és szociális következményekkel járhat.
A kormány családpolitikája nem ok a gyerekvállalásra
A nem túl rövid felvezető azt a látszatot keltheti, hogy a cikk egy Budaházy Edda álmaiban illő „hozz a világra még egy magyart“ monológként folytatódik. Megnyugtatásul (bizonyos embereknek, köztük a szüleimnek valószínűleg inkább felzaklatásul), épp ellenkezőleg. Az elkeserítő számok a Fidesz-KDNP kormányait ádáz termékenységi kampányra késztették, és ha a keresztény-konzervatív értékekkel nem sikerült nyomást gyakorolni a lakosságra, akkor jött családtámogatások garmadája, illetve a Mihazánk kezdeményezésére a szívhangrendelet, amit a Fidesz-KDNP lelkesen támogatott. Legújabban Dúró Dóra azzal érvelt az abortusz ellen, és így véleményem szerint a női önrendelkezés ellen is, hogy magzatbábukat pakolt ki a Parlamentben a képviselők asztalaira.
Gyerekkorom óta tudom, hogy nem akarok anya lenni
Rám személy szerint egyik módszer se hatott, inkább megerősítette a gyerekmentes életbe vetett hitemet, ami úgy 10-13 éves koromban fogant meg bennem (no pun intended). Az első csecsemőkkel kapcsolatos emlékem 4 éves korom körülről származik; nagyon élénken él bennem, amint a kisebbik unokatesómat tisztába teszik a nagymamámnál valamilyen családi happeningen. Kristálytisztán emlékszem, mennyire undorítónak találtam az egész helyzetet.
Szigetelés, Himnusz-gate, Orbán kontra Kneecap és egy showgirl vallomása – Augusztusi popkult-összefoglalónk
2025.8.31 9:50
Általános iskolás koromban egy nap a GYES-en lévő tanárunk meglátogatott minket az újszülött kisfiával együtt. Felnőtt fejjel teljesen felfoghatatlan számomra, hogy gondolkodás nélkül olyan 7-8 évesek kezébe adta elsőszülöttjét, akik még egy ebédet is csak félig kulturáltan tudnak elfogyasztani, de így történt, és életemben először nem egy Baby Born, hanem egy élő csecsemő került a kezembe. Természetesen nem tudtam, hogy kell rendesen tartani, így a baba ösztönösen elkezdett sírni, az anyja reflexből kitépte a kezemből, és akkor már én is közel kerültem ahhoz, hogy kánonban sírjak a kisfiúval, mert azt hittem "elrontottam" őt. Adja magát a gondolat, hogy ebben a pszeudo-traumában gyökerezik a gyerekundorom, de az a helyzet, hogy a saját korosztályommal se szívesen töltöttem időt, nemhogy a kisebbekkel.
Amióta az eszemet tudom, felnőtt akartam lenni, és mindig a felnőttek társaságát kerestem. Ugyan amióta főállásban dolgozok és háztartást vezetek, alább hagyott a lelkesedésem, a gyerektől való viszolygásom viszont megmaradt. A gimnázium alatt a baráti társaságomban én voltam az egyetlen, aki a jövőbeli tervek kapcsán mindig kerek perec kijelentette, hogy nem akar gyereket. A barátnőim persze gyakran rávágták, hogy majd úgyis meggondolom magam, esetenként kiegészítve azzal, hogy a „megfelelő ember“ mellett fog mindez bekövetkezni. Utólag kicsit viccesen hangzik ez velem egykorú tinilányoktól, akik hozzám hasonlóan tapasztalatlanok voltak, és akiknek szintén a távoli jövőben derengett a családalapítás esélye.
Nem szégyen meggondolni magad
Életem eddigi 27 éve alatt sok identitásválságot megéltem, de az elköteleződésem a gyerekmentes élet mellett mindvégig megingathatatlan maradt. Csupán annyi változott, hogy erőteljesebben kiállok az álláspontom mellett. Ezzel szemben a barátnőim gyerekvállalás iránti lelkesedése jelentősen megcsappant. Van, aki óvónőként mentálisan és fizikailag is annyira fáradtan esik haza minden egyes munkanap, hogy már nem szeretné otthon is a gyerekzsivalyt hallgatni. Teljesen érthető, nem egyszer inkább átszálltam egy másik villamosra a kirándulásra induló általános iskolások produkálta zajszennyezés miatt. (Nálam ez is a self-care része.)
A lassan anyák napjává avanzsáló nőnap margójára: diplomás Antikrisztusok a demográfiai válságért
2025.3.8 8:46
Van, akinek rezidensként most kezdődne el igazán az orvosi karrierje, de egy esetleges GYES ezt teljesen felborítaná. Van olyan barátnőm, aki nagyon szeretne anya lenni, de fél a változásoktól, amin a párkapcsolata és a teste is keresztül fog menni ennek következtében. Mindegyikük más indokokból bizonytalanodott el, de két dolog közös bennük: ami egykor még a távoli jövő volt, az már a jelen, és a gyerekvállalással tulajdonképppen végérvényesen el kell fogadniuk, hogy felnőttek. Másodszor, mindannyiukban felmerül a kérdés, hogy mégis miből neveljenek fel egy gyereket stabil jólétben? A jelen gazdasági körülmények között gyakran észrevétlenül folyik ki az ember kezéből a pénz, így örülhetünk, ha az öneltartást sikerül kivitelezni, egy nukleáris család finanszírozásához pedig olykor még két ember munkája is kevés.
Lemondani az anyaságról nem bűn
Amellett, hogy teljes mértékben tudok azonosulni a barátaim aggályaival, ezeknél sokkal erősebb érvem van a gyerekvállalás elutasítására, mégpedig az, hogy túl önző vagyok az anyasághoz. Erre a volt barátom döbbentett rá, aki rettentően agresszívan próbálta meghozni a kedvem a "fészekrakáshoz", többek között azzal, hogy önzőnek nevezett. Bár ő ezt úgy értette, hogy önkényesen megtagadom tőle az apaság legkisebb esélyét is, később rájöttem, hogy bizonyos szempontból igaza van, de mindenek előtt szeretném leszögezni:
A saját testedről csak te dönthetsz, és a jóléted, testi és lelki biztonságod szolgálata sosem önzőség.
Tizenhárom éves korom óta küzdök evészavarral, mostanra kezdtem el kibékülni a testemmel, amit éppen ezért nem szeretnék egy másik emberi lény szolgálatába állítani. Tudom, hogy a terhességgel járó természetes változások olyan mélypontra löknének vissza, ahonnan nagyon nehezen tudnék kikecmeregni, és ennek egy kiszolgáltott csecsemő inná meg a levét. Sokat dolgoztam a mentális egészségemen, és nemcsak megőrizni, hanem fejleszteni is szeretném azt.
A diabolikus január legfontosabb pillanatai: Zendaya eljegyzése, Jennifer Lopez válása és Dopeman humorérzéke
2025.2.10 13:39
Ugyanilyen fontos számomra a kényelem, a rend, a tisztaság, és az is, hogy bármikor élhetek a szabad akaratommal. Ha olyan kedvem van, elmehetek egy spontán utazásra, és más módokon is önmagamba fektethetem a megkeresett pénzt. Egy gyerek, mindegy, hogy örökbefogadott vagy a „saját véred“, sok lemondást és áldozatot követel meg, én pedig ezeket nem vagyok hajlandó meghozni, mert a szabadságom és az életminőségem kárára menne.
Egy gyerek még a legodaadóbb családban is olykor nyűgnek érződik, mert a szülők is emberek, akiknek az energiája véges. Képzelhetjük, mi történhet egy olyan háztartásban, ahol kvázi muszájból, a társadalmi elvárások vagy épp az adókedvezmények miatt vállaltak gyereket. A gyerekvállalás elutasítása a legfelelősségteljesebb döntés, amit hozhatok, mert egy gyerek sem érdemli meg, hogy olyan családba szülessen, ahol folyamatosan koloncnak érzi magát. Vagy épp azt érzi, hogy kár volt megszületnie.
