Az új keletű Frankenstein-őrület farvizén evezve Jake nővére, Maggie Gyllenhaal megrendezte A menyasszony! című horror-szatírát, méghozzá az Oscar-várományos Jessie Buckley és a sokat látott Christian Bale főszereplésével. Kritikánk következik a filmről.
A keményvonalas cinefileken kívül talán kevesen tudják, hogy Maggie Gyllenhaal nemcsak színésznőként brillírozik, hanem legelső rendezését, Az elveszett lányt (2021) egyből három aranyszoborra nominálták. Pszichodráma helyett ezúttal újraálmodta a Boris Karloff-féle Frankenstein menyasszonya (1935) című horrorklasszikust, ráadásul merész műfaji eklektikával öltöztette új köntösbe a sztorit, hiszen fekete komédiát, gótikus dark romance-t, és enyhe romantikával megfűszerezett horrort is kapunk.
A kultikus filmből ismerősen csengő felütés szerint a több mint százéves Frankenstein-teremtmény (Christian Bale) fájdalmasan magányos. Chicagóba utazik, hogy felkeresse a mindenttudó Dr. Euphronioust (akit az ötszörösen, többek közt Szabó István Csodálatos Júliájáért is Oscarra jelölt Annette Bening alakít), hogy megkérje, teremtsen társat neki. Így születik meg a menyasszony (Jessie Buckley), akit egy nemrég elhunyt nő holttestének segítségével keltenek életre. A „kétszemélyes téboly" akkor veszi kezdetét, amikor a két különc figura épp egymásra találna, de egy gyilkossági ügybe keverednek, és a rendőrség mellett a helyi maffia is a nyomukba ered.
Frankenstein: Folie à Deux
Azért is említettem rövid időn belül háromszor is a Joker: Kétszemélyes tébolyt, mert számos ponton párhuzamot lehet vonni a két filmalkotást közt. Az első és legfontosabb egyezés: A menyasszony! sem tudja, pontosan mi is szeretne lenni.
A rendező felismerte, hogy az ezerszer lerágott Frankenstein-fabula valószínűleg már mindenkinek a könyökén jön ki, ezért addig csűrte-csavarta a történetet, amíg végül se eleje, se vége, se különösebb célja nem maradt. A Joker-sequelhez hasonlóan két központi elemből áll a cselekmény: vagy Frankenstein és a menyasszony öncélú randalírozását követjük, amint szétverik a várost, vagy egy dögletesen érdektelen, rémségesen közhelyes, színtelen-szagtalan figurákat felvonultató maffiaszálat. A kettő együtt pedig olyan, mint a víz és az olaj: nem fonódnak össze organikusan, és jelen esetben külön-külön sem alkalmasak emberi fogyasztásra.
A legszámottevőbb gond a műfajok kedvezőtlen keveredése; kicsit kikacsintós, kicsit rémmese-jellegű, de legfőképp egy kaotikus, horrorszerű lidércnyomás szeretne lenni, ehelyett zavaros, gyakran értelmetlen és követhetetlen katyvasz kerekedik ki belőle. Az előzeteseket elnézve kellemesen elborult, szatirizált guilty pleasure-tripre számíthattunk, és tény és való, hogy több ponton is próbálja elviccelni a dolgokat Gyllenhaal, de a „poénok" nemhogy nevetést, de erőteljesebb orrlégzést sem váltanak ki a nézőből.
Fájó kijelenteni, de az alapvetően tehetséges Maggie Gyllenhaal ezúttal silány munkát végzett a direktori székben. A történetvezetéssel súlyos problémák vannak, a tempó szinte végig egyenetlen, és mindennek tetejében A menyasszony! elköveti a filmművészet legfőbenjáróbb bűnét: szörnyen unalmas. Ha röhejesen rossz lenne, vagy legalább egyfajta bűnös élvezetként funkcionálna, abban akár érdemét is lelhetné, de sajnos csupán szürke és élettelen.
Mivel se nem izgalmas, se nem szórakoztató, izzadt tenyérrel feszeng a néző a moziszékben, miközben tíz percenként rápillant az órájára, és erőlködik, hogy bármi élvezhetőt felleljen az elé tárt produktumban, ami néhány pillanatra leköti a kíméletlenül hosszúnak tűnő kétórás játékidő során. Ami akár a színészi játék vagy a popkultúrában szervesen beágyazódott szereplők is lehetnének – gondolhatnánk.
30 éves a Sikoly: érdekességek tinikorunk kedvenc popcornmozijáról, amelynek még a Ku-Klux-Klánhoz is köze volt
2026.2.26 13:11
A film címéhez híven Jessie Buckley karaktere és játéka a legizgalmasabb, de sajnos még így is ripacsot csinált belőle a forgatókönyv. Az ő erratikus antihős-figuráját bőséggel lehetett volna rétegezni és árnyalni, amint ledobja magáról a Frankenstein-címkét és felfedezi az egyéni szabadságát, de ehelyett emocionális és intellektuális mélységet nélkülöző dúlás-fúlás zajlik, Lady Gaga-féle Harley Quinn-pszichózissal megspékelve. Buckley jelmezeit és sminkjét viszont maximálisan eltalálták.
Az immár veterán nagyágyúnak számító Christian Bale alakítása csalódást keltő, bár inkább a jellemábrázolással akadnak problémák, mintsem a színészi kvalitással. Szegény Frankenstein-szörnyünket felettébb kizsigerelte az író, ami nem feltétlenül lenne baj, hiszen nem ő a főszereplő és példának okáért Jacob Elordi is kisfiús bájjal formálta meg az emberségre áhítozó „bestiát" a tavalyi Del Toro-filmben, de sosem volt még ennyire lapos filmvásznon a lassan 220 éves kultuszkarakter. Apropó, az eredeti Frankenstein-regényt 1818-ban írta meg Mary Shelley, akinek szellemét többször is megidézi a film, de olyannyira céltalanul és modoros hangnemben, hogy szót sem érdemel ez a történetszál.
A „szörny" prosztetikája meglepően fantáziátlan; több alkalommal is megijednek a külsejétől, holott javarészt Bale valódi arca látható – ami valljuk be, nem igazán rémisztő –, néhány öltéssel a nyakán és a homlokán. Még az 1930-as évekbeli Frankenstein-filmekben is impozánsabb volt Boris Karloff karakterdizájnja. Ami a többieket illeti, Annette Bening Dr. Euphroniusa érdekesnek tűnik, kár, hogy bántóan kevés játékidőt kap. Apró, súlytalan szerepekben feltűnik Penélope Cruz, Peter Sarsgaard, és a kistesó, Jake Gyllenhaal is.
Ha gyermekvállaláson agyalsz, ez a film falhoz fog vágni – Ha tudnék, beléd rúgnék-kritika
2026.2.26 12:42
A kizárólagos pozitívum a filmmel kapcsolatban, hogy szép a képi világa, és a díszletek is autentikusak. A Matt Reeves Batman-filmjére hajazó gótikus fantasyvilág megragadó, a fény- és árnyjátékok is tetszetősek, csak kár, hogy az író-rendező semmiféle tartalommal nem ruházta fel a csinos miliőt. A menyasszony! gyanúsan a 2026-os év eddigi legfeleslegesebb filmje, amely semmiféle újdonsággal nem szolgál az örökzöld, közönségkedvenc karaktereket illetően, egyszernézős fantáziatripnek pedig mélységesen unalmas és felejthető.
