Végre hozzánk is megérkezett Rose Byrne Oscar-jelölt pszichodrámája, a Ha tudnék, beléd rúgnék. Spoilermentes kritikánk következik a filmről.
Mary Bronstein író-rendező a 2000-es évek eleje óta jelen van a filmszakmában, de egy ideje már inaktív, hiszen a legutóbbi egészestés projektje, a kevesek által ismert Yeast már a huszadik születésnapjához közeledik. Egyértelműen a Ha tudnék, beléd rúgnék a legnagyobb dobása, amely filmet Berlinben Arany Medve-díjra, Rose Byrne alakítását pedig Ezüst Medvére, BAFTA-ra és Oscarra is jelölték.
Történetünk egy édesanya mindennapjait követi, akinek kegyetlenül összecsapnak a feje fölött a hullámok. Linda (Rose Byrne) férje távollétében egyedül neveli súlyos étkezési zavarban szenvedő tízéves lányát (Delaney Quinn), akit egy gép segítségével, gyomorszdondán keresztül táplál, és folyamatos ápolást, törődést kíván. Ha mindez még nem lenne elég lesújtó, a lakásukban hirtelen leszakad a plafon, tátongó lyuk keletkezik a mennyezeten, és mindenüket elönti a víz.
Amíg helyrehozzák a kárt, Linda beteg lányával ideiglenesen egy motelbe költözik. Az édesanya lába alól fokozatosan kezd kicsúszni a talaj; bár pszichológus a szakmája, lefelé ívelő mentális állapota miatt ő is terápiára kényszerül járni, továbbá aggódnia kell az egyik saját páciense életéért, miközben lánya ápolásának egyre súlyosbodó terhe felemészti lelkileg.
Nem csak a mennyezet lyukadt ki
A Ha tudnék, beléd rúgnék kiváló double feature lehetne a Dögölj meg, szerelmemmel, hiszen mindkét film az anyaság és a gyereknevelés olykor horrorszerű béklyóit kívánja illusztrálni. Míg Jennifer Lawrence és Robert Pattinson filmje elvont szürrealitással operál, Rose Byrne-ék projektje realizmussal és nyers erővel – még azzal együtt is, hogy a tátongó lyuk metaforáját David Lynch filmjeire hajazó, földöntúli szürrealitással ábrázolja.
A film előrehaladtával pengeélessé válik ez a párhuzam, hiszen életének valamennyi területén átvitt értelemben és valójában is lyukakat kényszerül befoltozni. A kötelességtudata, lelkesedése pedig csökkenő tendenciát mutat, pláne úgy, hogy kizárólag magára van utalva – kicsit sem támogató férje másik városban dolgozik, és megállás nélkül számonkéri őt telefonon. De nemcsak ő, hanem lányának orvosa, az antipatikus Dr. Spring is – akit a rendező, Mary Bronstein alakít –, sőt még pszichiáterével (Conan O'Brien) sem találja a közös hangot.
A film fontos és sikeres missziója, hogy illusztrálja: anyának lenni néha olyan érzés, mintha az egész világ összeesküdött volna ellenünk.
Fényképezését tekintve formabontó alkotásról van szó, hiszen a kameramunka is egyértelműen érzékelteti, hogy az édesanya karaktertanulmányáról van szó: tracking shotokkal követjük Lindát, de csakis őt, hiszen lányának és férjének végig csupán a hangját halljuk. A klausztrofób hatást keltő koncepció alaposan feltekeri a nézői szorongás szintjének potméterét, a rengeteg arcközeli snitt pedig minket is összezár a nő elszabaduló tébolyával.
30 éves a Sikoly: érdekességek tinikorunk kedvenc popcornmozijáról, amelynek még a Ku-Klux-Klánhoz is köze volt
36 perce
Ezen a ponton meg kell említeni Rose Byrne performanszát, aki vérét, verítékét, sőt a lelkét is a vászonra égeti; amennyiben a tehetség mellett végső soron nem népszerűségversenyről, a jelöltek követőszámáról és hype-potenciáljáról szólna az Oscar-díj, minden kétséget kizáróan ő érdemelné az aranyszobrot.
A terapeutáját az amerikai talkshow-legenda, a hatszoros Primetime Emmy-díjas műsorvezető, író és humorista, Conan O'Brien alakítja, méghozzá meglepően jól. Amikor először megpillantjuk, az első néhány másodperctől eltekintve egyetlen pillanatra sem jut eszünkbe szórakoztatóipari kultikus státusza, amely talán a lehető legnagyobb bók számára. A Lindával empatizálni próbáló, motelben dolgozó srác mellékszerepében feltűnik A$AP Rocky is, akire szintén nem lehet panasz.
Interjú Molnár Áronnal és Lovas Rozival: „A NER-nek nincs emberi oldala, de most történelmi pillanat előtt állunk"
2026.2.21 9:07
Conan figurája egyébként izgalmas színfoltja a sztorinak: ő lehetne a biztos pont, aki fojtogató magányában mankót nyújthatna főszereplőnknek, ám természetesen kettejük kapcsolata is bonyolultan alakul. A pszichoterápiás történetszál érdekessége még, hogy Linda egy Caroline nevű (Danielle Macdonald), labilis páciense életéért aggódik, aki tulajdonképpen az antitézise, hiszen abnormálisan félti újszülött gyermekét, egy pillanatra sem meri magára hagyni, és retteg attól, hogy baja eshet.
A tanácsok, amelyekkel Linda ellátja a fiatal lányt, az ő helyzetére is érvényesek – a betegén keresztül öndiagnózist állít fel, de kevés ereje maradt már arra, hogy saját életében helyesen cselekedjen. A film mindezek mellett a felnőttkori egzisztenciális válság kérdésköreit is feszegeti, egyúttal teljes gőzzel feminista.
Na de érdemes moziban csekkolni?
A Ha tudnék, beléd rúgnék végeredményben egy szerelmeslevél és terápiás foglalkozás édesanyáknak, szülőknek. Számukra felér egy gyomorszorító, de jóleső öleléssel: közli a hasonló cipőben járókkal, hogy tudjuk, min mentek keresztül, és remélhetőleg lesz ez még jobb is. Erősen fókuszált tematikájának okán a gyermekvállalás kérdéskörével foglalkozókat garantáltan magával fogja rántani, ellenkező esetben szükségeltetik némi empátiakészség és érzelmi intelligencia ahhoz, hogy a befogadó ítélkezés helyett kellően átérezze a történet mondanivalójának rétegeit.
„Abban az időben sok csúfság történt” – kritika A titkosügynökről, a brazilok fő Oscar-esélyeséről
2026.2.20 11:28
Mivel profi a rendezése és organikusan sodró a tempója, lelkileg bár kissé megterhelő, de remek moziélményt nyújthat anyáknak, szülőknek, gyermekvállalás előtt állóknak, és en bloc a nézőközönség mély érzésű tagjainak. Mary Bronstein filmje egyedi, különleges koncepcióval rendelkező mozgóképes alkotás, amely nyerssége és nyomasztó atmoszférája miatt nem fog mindenkit levenni a lábáról, és feltehetően nem lesz mainstream favorit – ami egyáltalán nem baj – , viszont gondolatébresztő és tálalását tekintve rendkívül unikális. Rose Byrne alakítása pedig ellentmondást nem tűrően lehengerlő, szóval már csak miatta is megér egy misét a nagyvásznon.
