Január 16-án debütált Netflixen az ikonikus filmes bromance, Matt Damon és Ben Affleck új krimi-thrillere, A nagy fogás. A globális és a hazai toplistákon is villámgyorsan az élre kúszott; mi is lenyomtuk, alább spoilermentes kritikánkat olvashatod.
Ben Affleck és Matt Damon a Vágyak csapdájában (1992) tűnt fel először együtt a mozivásznon, de a legtöbben természetesen a Good Will Hunting (1997) kapcsán zárták szívükbe a párost, amely kultfilmért az akkoriban húszas éveik derekán járó srácok elnyerték a legjobb forgatókönyvnek járó Oscar-díjat. Azóta jó néhány közös projektjük volt, ilyen például a Dogma (1999), Az utolsó párbaj (2021) és az Air – Harc a legendáért (2023).
A nagy fogás (The Rip) premisszáját Joe Carnahan író-rendező személyes kötődésű sztorija inspirálta; közeli barátja Chris Casiano miami-i rendőr, akinek filmbeli megfelelője Dane Dumars (Matt Damon) hadnagy. Egy drograzzia alkalmával J.D. Byrne (Ben Affleck) nyomozóval és csapatával karöltve több mint húszmillió dollárra bukkannak egy ház falában elrejtve, amely ingatlannak magányos lakója egy fiatal lány, aki elmondása szerint semmit sem tud az egészről. Miközben a protokoll szerinti eljárásrendet betartva a kopók számlálni kezdik a pénzkötegeket, a csapat tagjainak megrendül a bizalmuk egymásban. Gyanakodni kezdenek, hogy a kolosszális fogásnak köze lehet a néhány napja meggyilkolt nyomozó, Jackie ügyéhez, és az egységben korrupt zsaru bújkálhat, aki lenyúlná a busás summát – akár rendőráldozatok árán is.
Habár a koncepció megegyezik Chris Casiano nem mindennapi esetével, továbbá a negyvenkét óra leforgása alatt megszámlált húszmillió dolláros pénzösszeg is stimmel, a történet további elemei, így a korrupt rendőrök és a konfrontációk is fikcionalizáltak. A napokban amiatt is felkapták A nagy fogást, mert Matt Damon elárulta, hogy a Netflix fejesei már a film első öt percében zúzós akciójelenetet kértek tőlük, hogy a képernyők előtt tartsák a nézőket. Továbbá azt is elvárták tőlük, hogy háromszor-négyszer elismételjék a cselekmény kulcsfontosságú pontjait, mert „úgyis mindenki a telefonját nyomkodja” filmezés közben.
Szexuálisan túlfűtött, húsba vágó trip az anyaság horroráról – Dögölj meg, szerelmem-kritika
2026.1.15 10:35
Korábban is lehetett hallani már az úgynevezett „second screen policyról”: a friss sorozatok tekintetében például szembetűnő, hogy alkalmanként irritálóan elnyújtottak és egy helyben toporgósak – Stranger Things, Welcome To Derry, Kiút stb. – , hogy azok a nézők is tudják követni az eseményeket, akik a TikTokot pörgetik közben. Baljós tendencia ez a filmművészet jövőjére nézve – de lássuk, mindezek ellenére jól sikerült-e A nagy fogás.
A nagy fogás legfőbb ellensége Matt Damon és Ben Affleck renoméja
Az első tíz-tizenöt percet követően csekély mértékben voltam bizakodó: a nyitány klisés, súlytalan, és hamisítatlanul tévéfilmes jellegű volt. Egymással modorosan izmozó rendőrökkel, közhelyesen hömpölygő cigifüsttel, továbbá Ben Affleck és filmbeli FBI-os testvérének (Scott Adkins) forszírozott erőfitogtatásával indít a film. Amennyiben az volt a cél, hogy instant torkon ragadják a nézőket, akkor nem igazán sikerült, mert lassú, de a nagyobb baj az, hogy érdektelen az alaphelyzet – legfeljebb az Affleck és Damon jelenlétéhez köthető remény tarthatja képernyő előtt a (fürge ujjakkal scrollozó) tévénézőket.
Tényleg nem csinálnak már jó filmeket, és az égvilágon semmi értelme sincs moziba járni?
2026.1.14 11:04
A film mögöttes üzenete hamar kikristályosodik, de kicsit sem szájbarágós, hiszen a papolás helyett elsősorban a szórakoztatás a film célja. A ház lakójának kapcsán a mesélő enyhén felvillantja a latin-amerikaiak egzisztenciális nehézségeit a térségben, miszerint megeshet, hogy a pénzügyi gödörből történő kilábalás reményében a közvetlen életveszélyt, vagyis a drogkartellekkel való együttműködést is bevállalhatják.
A cselekmény – amely a műfajhoz képest későn, kb. huszonöt perc elteltével röffen be – legfőbb erénye, hogy nemcsak a rendőrök bizalmatlanok egymással szemben, hanem mi sem bízunk bennük. Mivel két protagonistánk van, amint ők konfliktushelyzetbe kerülnek, elvész a mankónk, és senki sem marad, aki szimbolikusan a kezünket fogná. Ezáltal eluralkodik az emberben a bizonytalanság és bizalmatlanság a szereplőkkel szemben – a hetvenedik perc tájékáig ezek a feszkós pillanatok szolgáltatják A nagy fogás sava-borsát, legélvezhetőbb momentumait.
Nincs más választás kritika: a papírvékony határ ember és szörnyeteg között
2026.1.8 11:29
A vékonyka sztori meglepően színvonalas karakterdrámát szolgáltat, főként Matt Damon és Ben Affleck színészi játékának köszönhetően. A vállukon viszik az egész filmet, szemmel láthatóan apait-anyait beleadtak. Nélkülük valószínűleg közel sem szólt volna ekkorát a projekt.
Azért szögezzük le, hogy vannak egyéb gondok is a filmmel. A Matt Damon által megformált Dumars hadnagy például folyamatosan logikátlan és szakmaiatlan döntéseket hoz, és egyértelmű, hogy az emögött meghúzódó cél a nézőben burjánzó feszültség fokozása – de mindeközben a karakter elfelejt hús-vér emberként viselkedni. Idővel ez roppantul frusztráló, mert könnyedén felismerhető, mikor próbál manipulálni minket az író, hogy fenntartsa a figyelmünket a fifikásnak tűnő csavarokkal. Apropó csavarok: néhány ténylegesen működik, de a sokadik után egyre erőltetettebbé és kiszámíthatóbbá válnak.
29 mozifilm, ami nagyot szólhat 2026-ban: jön az Odüsszeia, az Üvöltő szelek és a Jacko-biopic is
2026.1.3 9:12
Valójában egy klausztrofobikus kamarakrimiről van szó, és mint olyan, A nagy fogás varázsa is igazából addig működik, amíg életben tartja a misztériumát, és amíg nem válik világossá, ki, vagy kik a zavaros rejtély gonosztevői. Amint lehullik a lepel, zömében megjósolhatóvá válik a finálé, amit ráadásul szükségtelenül túltoltak a készítők, ideértve az oda nem illően giccses lezárást is.
A két kulcsponti szereplőről egy-egy magánéleti aspektust leszámítva vajmi keveset tudunk meg, ami egy hasonló filmnél nem feltétlenül probléma, de a befejezésben történető karakterépítést, kiváltképp Dumars esetében előrébb sorolhatták volna az írók. Az utolsó néhány percben már hiábavaló árnyalni a főhős jellemét, hiszen épp az lenne a lényeg, hogy annak tükrében tudjunk azonosulni, vagy akár elidegenedni tőle. De miután a mesélő a bizalmatlanság fenntartása érdekében végig tudatosan homályban tart minket, a búcsúzásnál már okafogyottá válik a múltjának boncolgatása, amellyel nyilvánvalóan érzelmi hatást szerettek volna gyakorolni. Ám ez inkább erőltetett, semmint hatásos.
A filmtechnikát illetően letisztult, nyers, de autentikus a feeling. A tetőpont környékén, amikor a tankszerű jármű csomagterében utazik a krú, a feszültségkeltő, vibráló fényjáték különösen bravúros; a filmes kraft tekintetében magasan a legprofibb, mozifilmes jellegű szekvenciáról beszélhetünk. A zenei aláfestés klisésen hat: olyan, mintha az utolsó pillanatban letöltöttek volna a készítők egy royalty free soundtracket egy szokványos, lövöldözős thrillerhez. Éppen, hogy nem zavaró, de rettentően felejthető.
Az „ördög” szirupozott pszichoanalízise – Kritika a Budapesten forgatott Nürnberg című filmről
2026.1.2 10:08
A nagy fogás a Netflix-debütáns filmek sztereotípiájába tökéletesen illeszkedő mozgóképes alkotás; a 2024-es Kézipoggyászhoz hasonlítható, hiszen teljesen korrekt a dramaturgiája, olykor kifejezetten szórakoztató és izgalmas, Affleck és Damon játéka minőségi, de összességében az egyszer nézős, popcorntömős, könnyen felejthető streaming-film prototípusa. Hiányzik belőle az extra figyelem, alkotói vakmerőség, filmnyelvi stilizáció vagy történetmesélési kreativitás ahhoz, hogy ténylegesen kiemelkedjen a netflixes kontentzajból. Ugyanakkor a rendeltetését és célját, miszerint hogy könnyen emészthető formában szűk százhúsz percre lekösse, netán olykor felvillanyozza a közönségét, maximálisan abszolválja.
