A Hozd vissza őt július 31-én, csütörtökön kerül a hazai mozivásznakra – spoilermentesen elemezzük a filmet.
A rendező ikerpár, Danny és Michael Philippou első nagyfilmje, a Beszélj hozzám! (2022) a mindössze 4,5 millió dolláros büdzséjéből globálisan 93 milliós bevételt faragott, ráadásul minőségi testhorror volt, pláne elsőfilmesektől. Számítani lehetett rá, hogy az A24 nem fog sokáig tétlenkedni, és ismét a kamera mögé utasítja a tehetséges duót.
A Hozd vissza őt (Bring Her Back) az elődhöz hasonlóan test- és természetfeletti horror. A történet egy tinédzser testvérpárról, Andyről (Billy Barratt), a nagy tesóról, és vak húgáról, Piperről (Sora Wong) szól, akik hirtelenséggel veszítik el édesapjukat, és magukra maradnak. Mivel a fiú három hónap híján nem töltötte még be a tizennyolcadik életévét, nem lehet Piper gyámja, így a hatóságok elhelyezik őt a negédesen jó kedélyű mostohaanya, Laura (Sally Hawkins) félreeső otthonába. Nem ez az első eset, hogy árvákat fogad magához a középkorú nő: velük együtt él Oliver (Jonah Wren Phillips), a felettébb különös, néma kisfiú is.
Laura lánya mindezek előtt pár hónappal tragikus körülmények közt belefulladt a kerti medencébe, így a trió Oliverrel kiegészülve próbál meg új életet kezdeni és túljutni a gyászon. Andy azonban már az első pillanattól kezdve gyanakszik, hogy itt bizony valami bűzlik – Laurától és Olivertől is kirázza a hideg.
Az A24 ismét bebizonyította, hogy érti a dolgát
A Hozd vissza őt lebilincselő, minőségi, és kegyetlenül beteg testhorrorfilm. Az A24 esetében megszokott, sötét, jó értelemben véve koszos, indie-filmes miliő ezúttal is magával ragadja a nézőt – a 15 millió dolláros büdzsét valószínűleg hamar vissza fogja hozni. Az a típusú film, aminél instant érzi a néző, hogy valami nem stimmel az antagonistával, a kérdés csupán annyi, hogy meddig tudják hatékonyan elhúzni előttünk a mézesmadzagot a készítők, mielőtt elszabadulna a pokol.
Harmincéves lett a Spinédzserek: 10 érdekesség az ikonikus kultfilmről
2025.7.19 9:12
Az expozíció szerencsére minimális, néhány perc leforgása alatt megtudunk mindent, amire szükségünk van a történet követéséhez: Andyék könnyen azonosulható, szerethető testvérpár, Laura esetében pedig már a tekintetéből is sugárzik a téboly, ami érthetővé válik, amint megtudjuk a bevezetőben, hogy ő is veszteséggel küzd.
Sally Hawkins ellopja a show-t, makulátlanul alakítja a borzongatóan szívélyes nőt, valamint a mindössze 12 éves Jonah Wren Phillips is kitűnő Oliver szerepében – szavak nélkül, a testtartásával, mimikájával, tekintetével színészkedik. A vak lányt alakító Sora Wong is olyan rutinosan játszik, mintha régi motoros lenne a szakmában, holott a legelső színészi munkájáról van szó – a képzeletbeli kalapunk megemelve.
A film tempója, történetvezetése stabilan halad előre, előnyére válik a manapság kurtának számító, 90 perc körüli játékidő. A fényképezésbe lehetett volna még egy kicsivel több kreatív energiát fektetni, hogy egyedibb atmoszférát varázsoljon a filmnek, de összességében így is korrekt a végeredmény. A sound design natúr és ízléses, nem ijesztget feleslegesen egekbe lőtt decibelekkel.
James Gunn új Superman-filmje lenne az a csoda, amire évtizedek óta vártunk? – Kritika
2025.7.10 11:02
A prosztetikus elemek gusztustalanul, hidegrázósan realisztikusak. A büdzsé oroszlánrésze ezen a fronton éghetett el, de minden pénzt megért – rettentően ocsmányak és kegyetlenül ütősek a vérengzős jelenetek. Légy résen: okkal 18+-os film, néhány snitt a sokat látott horrorrajongókat is ki fogja akasztani.
A feszültségfokozás ügyes, szépen, egyenletesen szorongatja a nézőt, és nem szorítkozik jump scare-ekre, amiért hatalmas piros pont jár a rendezőpárosnak. Olcsó trükkök nélkül is odaszögezi a tekintetet a vászonra, még úgy is, hogy nagyjából előre látható, mi fog történni, csak az nem százas, hogy mikor és hogyan. A kliséktől is javarészt távol tartja magát, tetten érhető, hogy leleményes direktorokról van szó, akik szép lassan építik fel a sztorit, ahelyett, hogy villámgyorsan a célegyenes felé vennék az irányt.
A felszín alá merül, de nem elég mélyre
A Hozd vissza őt fokozatosan egyre elborultabb, infernális rémálommal ér fel, aminek érzelmi katalizátora a gyász kétségbeejtően horrorisztikus mivolta. Szimbolizálja, amint lassan, de biztosan felemészti az embereket a hirtelen halálhoz köthető traumatikus veszteség abban az esetben, ha feldolgozatlan marad. Az enyhítetlen fájdalom nem alszik, sőt újabb áldozatokra éhezik – a mostohaanyuka, Laura történetén keresztül taglalja a film az elfojtott gyász mérgező hatásait. Mindeközben a gyerekek édesapjuk emlékképével küzdenek, vagyis azzal, hogy talán nem is volt olyan jó ember, mint hitték.
A 28 évvel később zseniálisan vakmerő zombifilm, de a rajongókat garantáltan meg fogja osztani – Kritika
2025.7.4 10:44
A szemben álló felek kontrasztos, mégis hasonló sorsa érdekfeszítő táptalajt nyújt, amit többnyire kiaknáz a film, de nem eléggé ahhoz, hogy igazán maradandóvá váljon. Említettem, hogy profin fokozza a feszültséget, a végső konklúziót viszont összecsapja. Kimérten, taktikusan osztja be az erejét a maratonon, de az utolsó harmadban túlfutja magát, lefullad, és bicegve elbukdácsol a célvonalig.
A fináléban Laura karaktere egyik pillanatról a másikra inkonzisztenssé válik, az egyes szálakat szélsebesen, antiklimaktikusan zárja le a film. Nem tölti el a nézőt elégedettséggel vagy épp levegőben lógó misztériummal a befejezés – megúszós, elsietett a lezárás.
Hiányérzetet hagy maga után a természetfeletti vonal is, amit csupán belengetnek az írók. Jóindulattal nevezhető supernatural horrorfilmnek – gyanús, hogy csak arra volt jó, hogy vagány előzetes és poszter készülhessen a filmhez. Valós, átgondolt tartalom nincs ezen aspektusa mögött. Néhány torz, valamiféle bizarr szektához köthető snitt erejéig és az egyik karakteren keresztül érzékelteti, hogy démoni erőkkel van dolgunk, de nem látunk be a függöny mögé. Ennél a szálnál sokkal vonzóbb a trió kémiája, ami a film döntő többségében hibátlanul működik.
A Squid Game záróévada az egyik kezével ad, a másikkal hasba szúr – Kritika
2025.7.1 15:56
A Hozd vissza őt vérpezsdítő, szórakoztató és szakmailag patent film, a zsáner fanatikusainak javasolt nagyvásznon megtekinteni. Még csak attól sem kell tartani, hogy megfekszi az ember gyomrát: bár bőven megugorja a napjaink popcornmozijai, egyszer nézős horrorfilmjei által alacsonyra tett lécet, a fent említett gyengeségei okán nem fog bekerülni a műfaj panteonjába.
