Chuck Palahniuk könyve nem éppen szolgál jó alapul az Orbán Viktor-féle Harcosok klubjának. Szerzőnk, Szabó Anna újraolvasta az eredeti történetet, aztán csak még több kérdése lett arról, miért is gondolhatta ezt komolyan a Fidesz.
Az, hogy Orbán Viktor – Chuck Palahniuk regénye után szabadon – Harcosok klubjának nevezte el a hithű fideszesek Facebookon kommenthuszárkodó csoportosulását, lehet, hogy a valaha volt legvadabb képzettársítással ér fel. Most, hogy újraolvastam a könyvet, kevésbé értem ezt az egészet, mint előtte.
Palahniuk műve – amiből aztán az ikonikus film is elkészült Brad Pitt és Edward Norton főszereplésével, David Fincher rendezésében – 1996-ban jelent meg, és azóta a társadalomkritika egyik alapművévé vált. Egyrészt bírálja a fogyasztói társadalmat, a kapitalizmust, de szűkebb értelemben a „corporate culture”-t, amiben a standardizált egyént már-már csak az határozza meg, hogy mit birtokol – a regénynél maradva például az, hogy milyen svéd bútorokkal pakolja tele a lakását. Ezen keresztül bemutatja, hogyan üresedik ki, válik egyre sekélyesebbé az emberi létezés.
Ezzel együtt persze az identitáskeresés is hangsúlyosan megjelenik a történetben: az, hogy egy modern és társadalmilag elvárt életbe belesimulva (kvázi belekényszerítve) az ember könnyen szétesik. Így történhet meg, hogy a főhős gyakorlatilag kreál magának egy alteregót, aki megtestesít mindent, amit ő a hétköznapokban elnyom magában. Tyler az, aki magabiztos, karizmatikus, aki „valódi férfi”, aki az ösztönei szerint cselekszik, lázad, magáévá teszi a szabadságot, szembemegy a konform élettel, tömegeket mozgat meg, erőszakos, és ha arra kerül a sor, gyilkol is. És Tyler az az énje is, amelyik készen áll arra, hogy megrengesse a társadalom alapjait, hogy anarchiába vezesse az őt követőket, és hogy ezáltal olyan álmai teljesülhessenek, mint hogy a „Rockefeller Center romjai közt burjánzó erdőségben jávorszarvasra vadásszon”.
A regény szerzője mindemellett több interjúban is elmondta, hogy számára a Harcosok klubja az elidegenedés és egyben a férfi identitásválság története. Szerinte a modern férfiaknak nincs lehetőségük arra, hogy igazán kapcsolódni tudjanak, nincsenek közösségeik, beavatási rítusaik, emiatt is juthatnak el az olyan végletekig, mint a „harci klub” (ahogy a regényben írja). Így tehát a lényeg nem is az erőszak lenne – annak ellenére, hogy a történet végére azért kétélű fegyverré válik a klub, miután önálló életre kel –, nem öncélú bántalmazásról van szó. Sokkal inkább arról, hogy ez is egyfajta eszköz a kapcsolatteremtésre és arra, hogy az ember tartozni tudjon valahová. (Most, mivel nem ez a cikk témája, abba nem mennék bele részletesebben, hogy a XXI. század és a „toxic masculinity”-felfogás hogyan érleli a regényt.)
Szinte biztos, hogy Orbán Viktor nem olvasta a könyvet, de jó eséllyel a filmet sem látta
Ő ugyanis úgy gondolta, hogy ezen a néven hoz létre egy olyan csoportosulást, amit a saját politikája népszerűsítésére, ezen belül is arra akar felhasználni, hogy ismét kétharmadot kapjon a 2026-os választásokon, de legalábbis megnyerje azt a Fidesznek. Május 18-án tartották az első rendezvényüket, és nem, nem egy kocsma gyéren megvilágított alagsorában, hanem a BOK Csarnokban, ahonnan emiatt egyébként kitúrtak egy már régóta előre leszervezett sporteseményt is. Ezen az „alakuló ülésen” a miniszterelnök úgy fogalmazott: „Százezer hazáját szerető, digitális szabadságharcossal fogjuk megvívni a ’26-os választásokat”.
Menczer Tamás kommunikációs igazgató pedig pontosított is:
„Mi vagyunk egész Európa legszervezettebb és legsikeresebb pártja. Mindent tudunk, amit az offline térben tudni kell: kiválóan standolunk, telefonálunk, kopogtatunk (…), de a világ megváltozott. Ezért döntött úgy Orbán Viktor, hogy a közösségi médiában, az interneten is megszervezi a csapatát, ezért hozta létre a Harcosok Klubját.”
Azóta egyébként kiderült, hogy a „harcosok” online szerveződnek, elsősorban zárt WhatsApp-csoportokban, ahol Orbán Viktortól és Menczer Tamástól egyaránt kapnak feladatokat. Egyes értesülések szerint minden választókerületből 100 embert választottak ki a feladatra, akik a kommentszekciókban azóta is terjesztik a Fidesz hitvallását, nézőpontját – így képezve (elvileg) ellensúlyt a Tisza-szimpatizánsokkal szemben. Nekik köszönhető az is, hogy az elmúlt hónapban több helyen is találkozhattunk a kommentekkel.
Ehhez Palahniuk – aki egyébként ukrán gyökerekkel rendelkezik és nyíltan homoszexuális – csak annyit fűzött: „Az ellenzék, ha szerveződne, talán használhatná a harmadik könyvem – a Láthatatlan szörnyek – címét. Az óvatos távol maradóknak pedig ott van politikai zászlóbontáshoz a második könyvem címe: a Túlélő.”
Itt még mindig nem hibáztatlak, ha nem látod a regény és a Fidesz-féle kreáció között az összefüggést – ezért vetettem egy kicsit össze a kettőt a teljesség igénye nélkül.
„A harci klub első szabálya: senkinek egy szót sem a harci klubról.”
Elég egyértelmű, hogy a Fidesz ezen hol bukott el – rögtön az első lépésnél. Igaz, hogy a könyvben is jól látszik: a klub híre terjed, annak ellenére, hogy ez az első, de még a második számú szabályuk is. Aztán jön a többi, ami a harcok menetét határozza meg: azt, hogy a küzdelem párokban zajlik, hogy egyszerre egy pár harcol, ing és cipő nélkül, illetve hogy a küzdelem mindig az egyik fél vereségével ér véget. A hetedik szabály pedig az, hogy az első éjszakáján az embernek mindenképpen harcolnia kell.
A Harcosok klubjában tehát hús-vér emberek mennek ölre egymással egy sötét pincében, nem pedig arról van szó, hogy elvakított fideszes nagymamák a legjobb szemüvegüket feltéve Menczer Tamás buzdítására Magyar Péter-posztok alatt randalíroznak. De ez csak a jéghegy csúcsa.
25 éves a Harcosok klubja, 25 éve etalon Brad Pitt felsőteste – De hogy lehet olyat elérni?
2024.9.18 12:08
A Harcosok klubja megalapítója Tyler Durden, a főhős alteregója, aki csak akkor jön elő, amikor ő elvileg alszik. Már írtam arról, hogy nagyjából milyen arc: egy kapitalizmusnak bemutató lázadó, akinek a célja a társadalom teljes anarchiába taszítása.
„A felszabadító, aki elpusztította a tulajdonomat, lelkem megmentéséért küzd (...) A tanítómester, aki eltakarította a vagyontárgyaim akadályát az útból, megszabadít korlátaimtól”
– súgta Tyler a főhős fülébe, mikor annak leégett a lakása. No, hát a magyar HK-alapítótól ilyet biztosan nem hallhatnánk. De legalábbis kétlem, hogy Orbán szívesen mondana le mindarról, amit az elmúlt 15 évben magáévá tett, legyen szó szektorokról, zebrákról, vejének átjátszott hotelláncokról vagy hatvanpusztai birtokokról.
Mindeközben Tyler egy leszakadt, életveszélyes házban él, amit aztán benépesít egy sor férfival, akik mind vonzódnak Tyler karizmájához, és követik minden lépését, illetve tervét – legyen szó szappangyártásról, herék letépéséről vagy épületek felrobbantásáról. Itt véltem felfedezni az első hasonlóságot, hiszen, ha tetszik, ha nem, Magyarországon még mindig akadnak bőven olyanok, akik elvakultan követik Orbánt és az ideológiáit – vagy bármit, ami felböfög –, gondoljunk csak a szóban forgó kezdeményezésre, az LMBTQ-ellenességre, vagy az Ukrajna elleni gyűlöletcunamira, csak hogy az elmúlt hetekből hozzunk példákat.
És ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, számos olyan apróság fogalmazódik meg a könyvben, ami egyértelművé teszi, hogy az a Harcosok klubja szinte semmilyen szempontból nincs köszönőviszonyban sem a Fidesz-féle szerveződéssel. A könyvben bemutatott harcosok például Reader's Digestet olvasnak – ebből jöttek az olyan sorok, mint hogy „én vagyok apu tenyérbe vájt körme” –, nem pedig Mandinert és Bayer-értekezéseket. De ott van például a harcosok által kivitelezett Nemezis terv szabályzata is.
Oké, az első és a második szabály is az, hogy „tilos kérdéseket feltenni”, amivel a Fidesz is bármikor tud menni.
De a többivel, például, hogy tilos kifogásokat keresni vagy hogy tilos hazudni, már sokkal kevésbé. (Ide inkább példát sem hozok, biztosan mindenkiben feldereng legalább negyven.) Plusz a könyv vége felé már a Harcosok Klubjának új szabályzata is szóba kerül, amiben olyan állítások vannak, mint hogy:„Nekünk te kellesz, nem a pénzed!” Na, ilyet sem fogunk soha hallani a Fidesztől.
Mindezek ellenére viszont van egy-két dolog, amiben véltem felfedezni hasonlóságokat, és nem mondom, hogy ez nem ijesztő kissé.
Ott van például az, szintén a könyv vége felé, amikor a helyi rendvédelmi szervek elkezdenek fellépni a harci klubok ellen, mivel, mondván azok „a szervezett bűnözés melegágyaivá” válhatnak. Na, nem arra gondolok, hogy a rendőrség fellépne a rendszerszintű bűnözés ellen, de az igaz, hogy a Fidesz által alapított elit klubok könnyen átbillennek a szervezett bűnözés irányába.
https://www.digitec.ch/Files/2/2/2/4/5/8/5/9/fight_club_brad_pitt_format.jpg
De említhetném azt a monológot is, amikor elkapják a rendőrfőnököt, mivel az be akarja záratni a klubokat. „Rajtunk múlik az egész élete. Mi mossuk tisztára a szennyesét, mi készítünk ételt magának, mi tálaljuk fel a vacsoráját. Mi vetjük meg az ágyát. Mi vigyázzuk az álmát. Mi vezetjük a mentőautókat, mi kapcsoljuk a segélykérő hívásokat. Ott vagyunk a konyhájában, a városi taxikban, és mindent tudunk magáról. Mi továbbítjuk a biztosítási kérelmeit, és mi kezeljük a bankszámláját. Mi irányítjuk minden percét.” Na, és egy kicsit ilyen manapság Magyarországon élni, mert ha az ember csak egy picit is gondolkodik, akkor a politika – és főleg a kormány – már tényleg mindent áthat, amire tényleg nincs jobb szó annál, hogy ijesztő.
A könyvből vett kedvenc idézetemet pedig csak itt hagyom a végére mindazoknak, akik még mindig nem biztosak abban, mit csináljanak 2026 áprilisában, de a saját bőrükön érzik mindazt, amiről a fentiekben írtam. „Ha az ember nem tudja, mit akar, könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.”
