A Pride hónap tiszteletére elindítottunk új mini cikksorozatunkat, melynek új részében a 20. század elfeledett LMBTQ+ alakjait mutatjuk be.
Marsha P. Johnson
Az 1960-1970-es éveket meghatározó melegjogi aktivista, aki a Pride felvonulás hagyományának kialakulásához is hozzájárult, 1945. augusztus 4-én született New Jersey-ben. Afroamerikai, munkás osztálybéli családban nőtt fel, szülei – Malcolm Michaels Sr. és Alberta Claiborne – vallásos neveltetésben részesítették, és egész életében hívő keresztény maradt. 5 éves korában kezdett el női ruhákat hordani, tehát már igen korán kifejezte, hogy nem tud azonosulni születésekor megállapított nemével. Önkifejezését azonban kortársai nem támogatták, így az érettségiig kénytelen volt férfiruhákat hordani, hogy enyhítse bántalmazó társai kegyetlenségét.
A gimnázium elvégzése után rögtön New Yorkba költözött egy táskányi ruhával és 15 dollárral (ez ma kb 56 798 Ft-nak felelne meg) a zsebében, ahol ismét társadalmi nemének megfelelő ruhákban járhatott. Ekkor vette fel a Marsha P. Johnson nevet. Középső neve valójában a Pay It No Mind mottó rövidítése, mely leginkább annyit tesz: ne törődj vele, vagy szabatosabban kifejezve: szard le. Johnson melegként és drag queenként azonosította magát, a transzgender kifejezés ugyanis csak halála után terjedt el.
PREMIER: Egyszerre ünnepelni a jelent és a múltat – Nálunk debütál Hien Túl szép 2k25 című dalának videóklipje
ma 10:51 -kor
Akárcsak a fekete LMBTQ+-közösség sok tagja, Marsha is szexmunkára kényszerült, emellett felszolgált és dragműsorokat adott elő. A társadalom peremvidékére szorult lány a többi meleghez hasonlóan végül a Stonewall Inn szórakozóhelyen talált menedéket, mely megváltoztatta életét. Akkoriban gyakoriak voltak a melegbárokban a rendőrségi razziák, így a New York-i Greenwich Village negyedben található kocsmában is gyakran sor került erre. 1969. június 28-án hasonló megalázó és bántalmazó ellenőrzést tartottak a rendőrök. Csakhogy a dolgozók és a vendégek azon a napon nem hagyták annyiban a dolgot, és fellázadtak a hatalmukkal visszaélő rendőrök ellen. Marsha és legjobb barátnője, Sylvia Rivera számos tüntetést szervezett a lázadás során, így a meleg büszkeség és a melegjogok úttörő harcosaivá váltak. Az egzisztenciális és egészségügyi nehézségek ellenére Marsha mindig jó kedélyű maradt, így az utókor emlékezetébe is virágkoszorú, mosolygós arca égett be.
@vangoghandloveyourself My FAVORITE queer hero from history ☺️ #marshapjohnson #lgbt🌈 #trans #🏳️⚧️ #🏳️🌈 #drag #pridemonth #americanhistory ♬ Nothing Can Change This Love - Sam Cooke
Radclyffe Hall
Bár a 19. század végén és a 20. század elején a leszbikusság tabunak és botrányosnak számított, az angol költő és író nyíltan vállalta, hogy saját neméhez vonzódik. Így érthető, hogy a női szerelemről szóló írásai elég nagy port kavartak, és az LMBTQ+-irodalom egyik úttörő ikonja lett.
Születési neve Marguerite Radclyffe-Hall volt, de Radclyffe Hall néven publikált, magánéletében pedig a John nevet használta. 1907-ben ismerte meg Mabel Batten énekesnőt, akivel első tartós párkapcsolatát folytatta, majd 1915-ben Hall viszonyba kezdett Una Troubridge szobrásszal, aki mellett egész életét leélte.
1928-ban jelent meg a sikert elhozó The Well of Loneliness című regénye, mely egy Stephen Gordon nevű maszkulin leszbikus nőről szól. Nemcsak szerette a nőket, hanem papírra is merte vetni a női szerelmet, igaz, vagyona és magas társadalmi státusza viszonylag erős biztonsági hálót adott neki. Ugyanebben az évben James Douglas, a The Sunday Express „erkölcsös” szerkesztője hadjáratot indított az írónő ellen, és A könyv, amit el kell kobozni címmel írt kritikájában tolerálhatatlan gyalázatnak nevezte Hall írását.
Michel Foucault
A 20. század egyik legnagyobb hatású filozófusáról és történészéről valószínűleg szinte minden BTK-s hallott már. Bár vannak, akik vitatják filozófus mivoltát, mivel történelmet, pszichológiát és filozófiát tanult, de könyvei leginkább orvosi és társadalomtudományok történetét tárgyalták. Apja orvosnak szánta, de ő bölcsésznek tanult, és egyik művében az orvostudomány elnyomó aspektusait tárgyalta. Ugyanakkor az irodalom és a politika is szenvedélyei közé tartoztak.
Munkásságát meghatározta a burzsoázia iránti mély ellenszenv, valamint a marginalizált csoportok, például az elmebetegek, a homoszexuálisok és a bebörtönözöttek iránti szimpátia. Gyakran tárgyalt olyan társadalmi kódokat és koncepciókat, mint a kirekesztés alapelvei, és elsők között vizsgálta a homoszexualitást társadalmi kontextusban. Foucault nyíltan vállalta szexualitását, de az életét kioltó HIV létezését egészen haláláig tagadta.
Josephine Baker
Minden generációnak megvannak a maga problémái. A Z generációs fiatal felnőttek (köztük én is) azon vekengenek, hogyan tartsák el magukat pályakezdőként, tegyenek félre utazásra és nyugdíjra egyszerre, mert utóbbit már biztosan nem kapnak az államtól, mindeközben még szociális életüket is ápolni akarják, ugyanakkor a közösségimédia-addikciójukat is fel kéne számolni. Közben felmerül a kérdés, hogy ezeknek mégis mi értelme, amikor a jobboldal felemelkedésével együtt ökológiai és klíma katasztrófák is kopogtatnak az ajtón? Mérsékelten még párhuzamba is állítható Josephine Baker korával, amikor dúlt a második világháború, és dübörgött a rasszizmus, a fasizmus, a konzervativizmus és homofóbia.
Baker 1925-ben hagyta el a szegregálódott USA-t, hogy új életet kezdjen Párizsban. A francia fővárosban hamarosan világhírű táncos és énekes lett, aki szinte minden este telt ház előtt állt színpadra. Hatalmas szeretet és rajongás övezte a párizsi éjszakai életben és művészvilágban, így nem csoda, hogy a második világégés alatt úgy döntött, új hazája szolgálatába áll. Mikor Jacques Abtey, a francia katonai titkos szolgálat ügynöke felkérte, hogy Európa- és Afrika-szerte kémkedjen nekik, Baker rögtön igent mondott. „A párizsiak nekem adták a szívüket, én pedig készen állok nekik adni az életem” – mondta Baker, aki a japán és az olasz nagykövetségek partijain is kémkedett a francia hadseregnek.
A történelem elfeledett LMBTQ-személyei, akikről talán nem is tudtad, hogy queer identitásúak voltak
2025.6.8 9:31
A Bronz Vénuszként emlegetett előadóművész mindig is nyíltan beszélt szexualitásáról. Akkoriban a biszexualitás kifejezés nem volt túl elterjedt, de ma leginkább ezzel a szóval lehetne jellemezni, ha mindenképp ragaszkodunk a címkékhez. Fogadott fia, Jean-Claude Baker elbeszélése szerint Clara Smith, Evelyn Sheppard, Bessie Allison, és Mildred Smallwood is női szeretői voltak. Emellett úgy tartják, viszonya volt Le Corbusier francia építésszel, Gusztáv Adolf svéd koronaherceggel, Marrákes pasájával, El Glaouival és Frida Kahlóval is.
Tom of Finland
Touko Laaksonen vidám, erotikus művei nagy hatást gyakoroltak a művészeti világra, amikor a homoszexualitás vagy illegális volt vagy betegségnek minősült a világ számos országában. Beleértve szülőhazáját, Finnországot is. Az skandináv országban azóta nemzeti ikonként tisztelik a 1991-ben elhunyt művészt. Touko szülei tanárok voltak, és gyerekkorát a művészet, az irodalom és a zene hatotta át. Már ötéves korában zongorázott, képregényeket rajzolt és ekkor kezdett el kémkedni szomszédja, Urho után. A fiatal, izmos parasztfiú lett a művész első múzsája, akit munkások és katonák követtek.
Nappal a McCann Erickson reklámügynökség vezető művészeti igazgatója volt, szabadidejében motorosokról, favágókról és rendőrökről szóló szexuális fantáziáit rajzolta meg. Ezeket az alakokat erdőkben, börtönökben és parkokban ábrázolta, amint arcukon hatalmas mosollyal egymásnak esnek. Falloszhangsúlyos rajzait amerikai proto-(meleg)pornó magazinokban mutatta meg a világnak, majd egyre több ország tízcentes boltjaiban, szexshopjaiban és melegbárjaiban szerepeltek munkái.
Mivel akkoriban (világszerte) törvény tiltotta az ilyen explicit tartalmak terjesztését, részben félelemből, részben a közérthetőség kedvéért megalkotta a Tom of Finland művésznevet. Képei sok meleg férfi szexuális fantáziáját és esztétikáját táplálták, így a 70-80-as évek rendőri és katonai egyenruhák iránti őrületét, valamint Freddie Mercury bőrszerkóit is inspirálták.
