A közösségi médiában egyre többen fejtegetik a recessziós divat előjeleit, így cikkünkben a recesszióindikátoroknak és a recessziós divatnak eredtünk nyomába.
Kár lenne tagadni, hogy a klímaváltozáson kívül bőven van okunk a szorongásra. A felelőtlen fogyasztói társadalom és a kizsákmányoló vállalati tevékenység miatt fortyogó bolygónkon a laikusok és a szakértők is recesszióriadót fújtak. A legfrissebb jelentések szerint 45 százalékra nőtt az amerikai recesszió valószínűsége, miután Trump belengette brutális protekcionista vámpolitikáját. A világgazdaságban elfoglalt helyét tekintve pedig borítékolható, hogy mindenki érezni fogja a hatását. Azonban a legszakavatottabb közgazdászok sem látnak a jövőbe, így nem tudni, ennek milyen hatása lesz pontosan.
Épp ez a bizonytalanság ad teret megannyi elméletnek, köztük egy esetleges gazdasági válság öltözködésre gyakorolt hatását illetően is. Elvégre az emberi agy arra van kalibrálva, hogy a közvetlen környezetünkhöz nem kötődő magyarázatokat és előrejelzéseket kreáljon a múlt alapján. Jelen esetben adott az ismeretlen, a jövő megélhetési körülményei, és meglévő tudásunk a korábbi gazdasági válságok és divat relációjáról. Ebből kifolyólag a közösségi médiában egyre többen fejtegetik a recessziós divat előjeleit, s ahogy az a popkultúrában gyakran előfordul, amint szélesebb körben dobálózunk „szakkifejezésnek” indult szavakkal, azok elveszítik eredeti jelentésüket és jelentőségüket is.

A peplumot ugyancsak recesszióindikátorként emlegetik az internetes divatkánonban, pedig épp a nagy világégések után tér vissza a köztudatba. Erre az egyik legjobb divattörténeti példa Christian Dior New Look kabátkája, ami a második világháború után után jött divatba.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
TikTokon már bármit lehet recesszióindikátornak nevezni, s ahogy arra a Vogue Business szerzője, José Criales-Unzueta rámutatott: ez ellaposítja a divat komplex történelmi és kulturális kontextusát.
A szegély-index elmélet

A szárnyaló és az alábukó gazdaság azonban nagyon is hatással van a divatra, elvégre az egyik legnagyobb iparágról van szó, ez pedig a 20-as évek és a 30-as évek közötti éles kontraszttal szemléltethető. A 20-as évek a béke, a gazdasági stabilitás, és nők esetében a társadalmi normák elleni lázadást jelentette.

Míg az első világháború utáni évtizedben a nők (a földet súroló századfordulós ruhákhoz viszonyítva) rövidke ruhákban ünnepelték az életet és testük felszabadulását, a „fekete csütörtök” tépázta években eltűntek a békét, jólétet és lázadást szimbolizáló térd fölé érő szoknyák.

Az embereket arcon csapta a tőzsdének való kiszolgáltatottság, majd a nélkülözés, ez a csapás pedig a ruhaszegélyeket is közelebb hozta a földhöz, a különleges igényeket és az éjszakai élet pezsgését pedig csökkentette. Erre reflektál a szegély-index elmélet, mely szerint a szoknyák hossza párhuzamba állítható az adott korszak gazdasági helyzetével, egész pontosan a tőzsde hullámzásával.

Ez pedig a rettegett recesszió kapujában most is megfigyelhető. A 2025-ös őszi-téli bemutatókon egyre hosszabb szoknyák libbentek végig a kifutón, amit a szakértők a „változás” jeleként értelmeznek.

Konzervatív fordulat a túlélés jegyében
Ínséges időkben az önkifejezési vágy háttérbe szorul, és a kvázi túlélés érdekében hajlamosabbak vagyunk idomulni a társadalmi normákhoz. Történetesen a jól bejáratott konzervatív értékekhez, mely a ruhák nyelvén a minimalizmust jelenti. Nemcsak a 30-as években, hanem 2008-ban is az egyszerű, letisztult sziluettek, neutrális színek, – feketék, fehérek, szürkék – határozták meg a divatot.
View this post on Instagram
Tőzsdei tragédiák ide, infláció oda, trendek mindig vannak, 2008 és 2015 között pedig a Celine élén álló Phoebe Philo határozta meg azokat. A minimalizmusa még hosszú évekig dominálta a divatot, annak köszönhetően, hogy más tervezők követték az általa diktált letisztult irányvonalat, és „tanítványai” vezető divatházak élére kerültek. Például Daniel Lee előbb a Bottega Venetahoz, majd a Burberryhez.
Hangos válság, csendes luxus
Gazdasági válság idején a feltűnő, művészi megoldások helyett az egyszerű, praktikus darabok élveznek prioritást, hiszen válsághelyzetben általában a szociális életükre fordított kiadásokat nyirbáljuk meg először. Ha nincs a négy falon kívüli programunk, az infláció az egekben, mégis miért kéne figyelmet s mindenekelőtt pénzt pocsékolni a ruhatárunkra? Ahogy (sajnos) a színházba járás, úgy a különleges ruhadarabok sem minősülnek létszükségletnek egy átlagos fogyasztó életében.

Philo ikonikus minimalizmusa szorosan idomult a korhoz, amikor a hivalkodó luxus jelentős társadalmi elégedetlenséget és kritikát váltott ki. Az orbitális társadalmi egyenlőtlenségek idején a tehetős fogyasztók szolidabb, visszafogottabb darabokat választottak, amit a tervezők boldogan meg is adtak nekik.

Manapság ez a burkolt, ha úgy tetszik, sunnyogó fényűzés (stealth wealth) csendes luxus néven született újjá. Pár éve már megfigyelhető, hogy a vörös szőnyegen megjelenő gyémántékszerek száma jelentősen lecsökkent, azt sugallva, hogy a jóléttel kérkedés bizony nem helyes.

A halk fényűzést a logómentes, egyszerű, de nagyszerű, minőségi, s így időtálló alapdarabok teszik lehetővé, azt a látszatot keltve, hogy a felső tízezer sem különbözik a szegényebb társadalmi rétegektől. Mégis hogyan tudná egy átlagember helyesen megsaccolni egy sima fehér póló-farmer szettben sétáló ember havi fizetését, esetleg családi örökségét? A sablonos, minőségcentrikus öltözködés egy homogén társadalom illúzióját kelti. Ahol a társadalmi szakadék már rég összeforrt, pedig valójában csak még mélyebb lett.

Office rave

A 2015-ig datálható millenniál minimalista éra táptalajt adott az üzleti viselet felvirágzásának, mely ma ugyancsak megfigyelhető.A 2008-as válságot követő években ugyanis az emberek nem akartak, és nem is engedhették meg maguknak, hogy minden egyes alkalomra különböző típusú és stílusú ruhákat szerezzenek be. Inkább a sokoldalú és jól variálható darabokra tették voksukat, amik az irodában és az éjszakai életben is megállták a helyüket.

Az lazára eresztett nyakkendős, öltönyös és kosztümös alakok ma sem ritkák az (amerikai) éjszakában. Gondoljunk csak a Babygirl című filmre, amiben Nicole Kidman tűsarkúban és masnis blúzban az irodából egyenesen egy rave-be csöppen.
@a24 Wishing you a very Babygirl NYE. Now playing in theaters everywhere.
♬ original sound - A24
A geek chic, a „kurvás titkárnő“ sztereotípiát női nézőpontból újragondoló office siren esztétikák már 1-2 éve hirdetik a formális viseletek irodán kívüli sokoldalúságát. Az idei párizsi divathéten Stella McCartney úgy fogalmazott, hogy a 2025-ös őszi-téli kollekcióját a „from laptop to lapdance” mottó jegyében alkotta meg, ami tulajdonképpen a 15 évvel ezelőtti business casual to the club elgondolás új köntösbe bújtatva.
Dylan Cao és Jin Kay tervezők ugyancsak házasították a vállalati és rave kultúrát, már ami az öltözködést illeti.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Konzervatív árnyalatok

Az irodai szirének, minimalista kollekciók és a vörös szőnyegről elszublimált ékszerek mellett a Pantone Color Institute is recessziót jelez. 2025 színének, mely az aktuális globális hangulatot és mentalitást hivatott kifejezni, a Mocha Mousse árnyalatot választották. Ez a meleg, csokoládé és a kávé kellemes tulajdonságait egyesítő árnyalat „megfontolt, kifinomult és buja, ugyanakkor szerény, és igazi klasszikus”. Tehát időtálló, nem hivalkodó és elegáns, s kifejezetten illeszkedik a csendes luxus eszköztárába.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nosztalgia
Bár egyre többen követik Gwyneth Paltrow sallangmentes stílusát, hogy kaméleonként beolvadjanak a kollektív szenvedés szellemében a társadalomba, ennek szöges ellentéte is megfigyelhető. A 2020 óta különböző internetes esztétikák formájában menekülünk a múltba – a 70-es évektől egész a Y2K-ig – és az alternatív világokba. Csak 2022 első felében olyan trendek jelentek meg, mint a balletcore, twee esztétika, cottagecore, art hoe, dark academia, light academia, kidcore.
@kitteykat1 Damn girl😼 #fypシ゚ #y2k #outfit ♬ original sound - ☆CHEEP!☆♪🎼
A 2020-as évek állandó zűrzavart, stagnálást és traumákat hozott, így értelemszerűen a tárgyi kultúrában is vigaszt keresünk ezekre. Alapvetően instabil világunkat már gazdasági mélyrepülés is fenyegeti, s erre válaszul sokan a maximalizmus valamely megnyilvánulását ölelték magukhoz. Rétegek és textúrák tömkelege, színek minden mennyiségben, táskákról fityegő plüssfigurák, masnik, extrém magas sarkúk, vintage-őrület. Ezek valójában a szorgosan dolgozó védekező mechanizmusunk materiális vetületei.
Apokalipszis
Az egyre növekvő árakat látva, az igazán pesszimisták meg vannak győződve róla, hogy a gazdasági válság már takaréklángon ég. S amíg eléri forráspontját, addig a divat felkészül, hogy mikor a forró gőz lerepíti a fedőt, akkorra már képes legyen reagálni a társadalmi forrongáshoz és az elpárolgott stabilitáshoz.