A The Last of Us harmadik epizódja két férfi fájdalmasan gyönyörű, posztapokaliptikus szerelmi történetet mutatja be. Nick Offerman és Murray Bartlett színészek Bill és Frank szerepében szinte lubickolnak, és tényleg végig hús-vér emberek maradnak.
A videójáték adaptáció a harmadik epizód szerelmi szálával először tér el az eredeti forgatókönyvtől: megismerkedünk egy mogorva, magányos férfival, aki paradicsomként tekint a tönkrement világra; és egy sokkal társaságkedvelőbb férfival, aki a régi életéért küzd a végsőkig.
Spoiler Alert!
A környéken mindenkit evakuáltak, kivéve Billt, aki egy bunkerben rejtőzött el. Miután az emberek eltűntek, a férfi úgy kezd el viselkedni, mint egy gyerek a cukrászdában: mindent összegyűjtöget, amire csak szüksége van a szomszédok házaiból vagy a helyi barkács- és italboltokból. Még az áramot is sikerül visszakapcsolnia, és egy önellátó, védett telephelyet hoz létre, ahol zöldségek nőnek a saját kertjében. Bill látszólag jól érzi magát, és a CCTV-n önelégülten figyeli, hogyan sétálnak be a zombik és a fosztogatók a csapdájába. „Ez a látvány sosem lesz unalmas“ - mondja. Csak akkor jövünk rá, milyen magányos is valójában, amikor a hátsó udvar egyik gödrében megtalálja Franket, akit ódzkodva, csupán a jó modor végett hív be vacsorára - Frank pedig 20 éven át ott marad.
Frank az első találkozásnál egy régi zongorán kezd el klimpírozni egy Linda Ronstadt-dalt (Long, long time, ami egyébként az epizód címét is adja), de Bill ragaszkodik hozzá, hogy maga játssza és énekelje azt el. Offerman és Bartlett bravúrosak ebben a jelenetben, a mimikájuk és a testbeszédük mindent elárul, még jóval azelőtt, hogy Frank megkérdezné, milyen lányról énekel Bill, aki azt válaszolja: „Nincs semmilyen lány.“ Ebből a szóváltásból megértjük, hogy Billnek egy világvége-közeli állapot kellett a kijelentéshez, mert korábban rettegett felvállalni homoszexualitását, és megmutatni önmagát a világnak.
Az epizód néhány jelenetenként éveket ugrik előre: látjuk a szereplőket sokat nevetni és veszekedni, de a szerelem és a tisztelet mindvégig megmaradt. Idővel a két szál is összefut: mivel Frank egy jóval szociálisabb ember, akinek egy idő után igénye lesz társaságra, a két férfi összebarátkozik Joellel és Tesszel, akik a FEDRA által őrzött területen maradtak, de néha ki tudnak szökni, és fegyverekkel, orvossággal vagy más barteráruval segíteni Billt és Franket.
Az utolsó ugrással 2023-ba érkezünk, amikor Frank már nagyon beteg, tolószékbe kényszerült és az „eutanázia“ mellett dönt. Eltöltenek egy utolsó napot együtt, sőt még össze is házasodnak, a végén pedig Bill elárulja szerelmének a kettős öngyilkosságra vonatkozó tervét.
Ez nem a tragikus öngyilkosság a darab végén. Én már öreg vagyok. Elégedett vagyok... És te voltál a célom.
Hogyan fut újra össze a két szál?
Joel és Ellie ugyan ebben az évben, 2023-ban vannak úton, amikor megérkeznek Bill és Frank házába, de már csak Bill búcsúlevelét találják meg:
Régebben gyűlöltem a világot, és örültem, amikor mindenki meghalt. De tévedtem, mert volt egy ember, akit érdemes volt megmenteni.
A két férfi minden ingóságot Joelre hagy, aki megszerzi az áhított akkumulátort, és Ellie-vel tovább indulnak a rögös úton, az immár ismerős Ronstadt-számra.