A 2010-es évek közepén a Makrohang volt az egyik legizgalmasabb zenekar Budapesten. Aztán, első lemezük írása közben feloszlottak. Most, hosszú évekkel később újra összeállt az egyedi jazz-rock fúziót játszó trió, és megjelenik az a bizonyos album.
Aki a 2010-es évek közepén aktívan figyelte a budapesti zenei életet, az nem most hall először a Makrohang zenekarról. Nagy Gergely, Czirják Tamás és Gyányi Marcell 2013-ban töltötték fel első demójukat Bandcampre, amit egy live EP követett, illetve megnyerték az A38 által szervezett Talentometert. Rengeteg sikeres bulijuk volt Európa-szerte, dübörgött a projekt, elkezdték megírni első nagylemezüket, aztán abbahagyták. Évekkel később újra összeálltak, mondván, „volt ebben valami“, és leültek befejezni azt az albumot, amit 11 évvel ezelőtt kezdtek el írni. Az önmagát „jazz for metalheads“-ként definiáló zenei trió bemutatkozó, self-titled nagylemeze itt, a Refresher oldalán debütál.
Majdnem tíz évünkbe telt, hogy megcsináljuk ezt a lemezt. 2016-ban, mikor éppen elkezdtünk Európa-szerte játszani és felvenni ezt a lemezt is, a dolgok közepén egyszer csak minden magyarázat nélkül abbahagytuk, hogy aztán évekig ne is beszéljünk. Aztán hat év után jön egy üzenetet, hogy volt ebben valami, hogy még mindig csomóan kérdezik, hogy mi van velünk, szóval mi lenne, ha mégis újra összejönnénk, hogy befejezzük, amit elkezdtünk. A nagy lelkizés előtt újra elkezdtünk próbálni, jöttek új dalok is, csináltunk visszatérő koncertet, és nulláról összeraktuk az egész lemezt, szóval most itt van. Saját magunkban is fel kellett találni, hogy sosem késő, mindig van vissza, hogy csinálni mindig jobb, mint nem, és hogy sokkal több minden köt össze minket, mint ami elválaszt
– írják a hozzánk eljuttatott, tőlük szokatlanul hosszú levélben, amiben arról beszélnek, hogy ők mindig csak három srác voltak, akik szerettek zenélni, és nem volt specifikus történetük, egészen mostanáig. Egy ilyen gapet egyébként is csak az engedhet meg magának, aki nem valamiféle perszónára, sztorira vagy brandre építi a művészeti tevékenységét, hanem arra, ami a lényeg: a zenére. Sokat beszélgetnek arról, mi lett volna, ha nincs ez a szünet, de a végén mindig arra lyukadnak ki, hogy jól van ez úgy, ahogy, és mostani fejjel talán jobban meg tudják csinálni az egészet.
2025-ben nagyon szokatlannak tűnik, amikor egy zenei produkció nem arról szól, hogy minden hónapban meg kell jelentetni valamit, hogy bepörögjön a dolog. A Makrohang egészen mást képvisel, hiszen még vokális topline sincs a zenéjükben, az egésznek az a lényege, hogy a hangszereiken keresztül fejezzenek ki valamit, fogjanak meg olyan hangulatokat, amiket énekessel nem is lehetne:
Persze, ez a saját történetünk csak úgy lett körülöttünk, miközben minket mindig is elsősorban a zene mozgatott. Egész napokat gyakoroltunk a Dürerben meg a Lehel téren, túrógombócot ettünk meg egymás agyára mentünk már a századik eljátszásnál. Egymásra kapcsolódtunk és figyeltünk, hogy a hangzás ami betölti a termet, az zsigerileg mozgasson meg mindhármunkat. Túl sok eszközünk nem volt, de akartuk, hogy legyen beat, legyen nyers, hangos, tiszta és torz, boldog és szomorú, nehéz és felemelő, ami megtépi a szívedet, mint az a tűz ami mindannyiunkban ég, csak amit megnevezni, kifejezni soha sem tudtunk igazán sehogy máshogy, csak úgy, ha eljátsszuk
– fogalmaznak a levélben, amit teljes egészében olvasható a közösségi médiában.
Az alkotás során nem volt koncepció, a végére mégis egybeállt. Az egész lemezt teljesen DIY csinálták: egy erdei házban vették fel a Mátrában, ahol Weil András 10 éves Makrohang pólót viselt, miközben elindította nekik a felvételeket. A zenéket Czirják Tamás egyedül keverte és masterelte meg, és a Gyányi Marcell által alapított Morotva kiadó adja ki. A cover artnak is megvan a története: Szabolcsban, a Tokaji-hegy lábánál készítette Barnie (iambarnie.com). A környékhez mindhárman kötődnek, és 2014 nyarán ott, a tiszanagyfalui Ady Endre Művelődési Házba beköltözve kezdték el írni ezeket a számokat.
Szóval megcsináltuk, kész lett és most egy kicsit boldogok vagyunk, jövőhéten pedig gyertek el, és ünnepeljétek meg velünk ezt, mi pedig megpróbáljuk eljátszani úgy, hogy sírjatok
– zárják a levelet utalva a március 21-i lemezbemutató koncertre, amit a Magyar Zene Házában rendeznek majd meg.
Legyen ott mindenki, akit érdekel egy nonverbális utazás az emberi érzelmek széles spektrumán, a jazz, a posztrock és a metal kódjain keresztül, olyan emberektől, akik azért zenélnek, mert zenélni jó.
