Sok évnyi munka után végre tavaly igazán berobbant a Máklikőr. A gimis együttesként kezdett csapat második lemeze nálunk jelenik meg. A bejárt útról és az új anyagról kérdezgettük őket.
2020-ban jött ki az első megjelenésetek. Hogyan változott a hozzáállásotok azóta a zeneíráshoz?
Nagyon nehéz lenne összeszedni, mennyi minden történt a zenekarral a Rózsafa dal megírása, kiadása óta. Azóta változott a felállásunk is, hatan lettünk, közben felnőttünk, kiadtunk egy EP-t, egy albumot (erről mi is írtunk!), rengeteg olyan embert ismerhettünk meg, aki nagy hatással volt ránk külön-külön és a zenekar egészére nézve is. Nem titok, hogy nem könnyű zenekarként működni, nem véletlenül látjuk mindenhol a szóló előadók felemelkedését. De szerintem valahogy így érdemes igazán. Sokat beszélgettünk az elmúlt időszakban arról, hogy kinek mi most a hozzáállása a zenéhez és dalszerzéshez és sokat tanultunk egymásról, egymástól.
Szerintem a zenekarnak minden lépése valamennyivel közelebb visz minket a tudatossághoz. Amit eleinte csak érzésből csináltunk, azt most már tudjuk is, hogy miért úgy akarjuk csinálni. Mintha tanulnánk ennek az egész dolognak a nyelvét és egyre jobban éreznénk, hogy mit is szeretnénk csinálni.
Az új album címe Hulljanak rám az évek, ami egyfajta passzív megadást vagy épp az idő múlásának feltétel nélküli elfogadását sugallja. Miért éreztétek úgy, hogy ez a gondolat fogja össze leginkább a második nagylemez anyagát?
Az album címe egy felismerés, amivel mind nagyon tudunk rezonálni. Öt-hat évvel ezelőtt kiléptünk a nagyvilágba és kegyetlenül telni kezdett az idő. Olyan dolgok történnek velünk, amik eddig lehetetlennek, vagy végtelenül távolinak tűntek.
PREMIER: Kezdd önmagadban a tavaszi nagytakarítást! – nálunk debütál a Hűvös legújabb dala és klipje
2026.4.9 11:00
Mindenki rengeteg dolgon ment keresztül. Olyan emberek tűntek el az életünkből, akiket öröknek éreztünk. Kapcsolatok, kapcsolódások értek véget, újak kezdődtek. Az ország és az egész világ a feje tetején áll. Nekünk közben valamit csinálni kellene, ott lenni a mindennapokban, a barátainknak, elvégezni az egyetemet, helytállni a munkában, tudni, hogy mi lesz a jövőnkben, mindeközben valahogy élvezni az életet, mert ezek a “legszebb évek”. Eközben talán még sosem voltunk bizonytalanok se magunkban, se a világban, mint most, ebben az időszakban, amikor az album dalai készültek.
Sokszor érezzük, hogy jó lenne, ha minden meg tudna állni egy pillanatra, és lenne időnk feldolgozni mindazt, ami történik. Közben persze nem ez van, az egyik nap megtörténhet veled a legrosszabb dolog, másnap ugyanúgy folytatódik minden, te hiába ragadsz le ott. Nagyon gyorsan megy az idő, nagyon sok minden történik és úgy tudjuk érezni, hogy kevesek vagyunk ehhez, nem tudjuk lekövetni a múlását.
PREMIER: A SZINTIPOP mindenek felett – nálunk debütál Szabikeyz legújabb klipje és EP-je
2026.3.31 17:00
A lemezen igazából ezekkel a felismerésekkel foglalkozunk. Próbálsz a jövőbeli és a jelen énednek megfelelni, elveszítesz embereket, óriási érzésekkel kell megdolgoznod, közben másokkal is kell törődnöd. Nem érted mi miért történik körülötted. Csak azt várod, hogy valahol a végén megérje, és az egész egy teljes képpé álljon össze.
Az album mégsem negatív hanggal zár. Megpróbálsz tovább látni a saját szemednél, kiüríted a hamutálat, ami megtelt azzal a rengeteg dologgal, amivel a korábbi dalok foglalkoznak. A következő reggelt “harcra készen” próbálod kezdeni, elfogadni, hogyan dolgozik az idő. Ha szét is hullik minden, beleadod, amit éppen tudsz. Ezt mantrázzák a lemez utolsó sorai és a címe is: “Hulljanak szét, hulljanak rám az évek”.
A tavalyi áttörés, és rengeteg koncert után zeneileg új irányba fordultatok. Mennyire volt ez tudatos döntés részetekről és ti ezt kockázatvállalásnak tekintitek-e?
Igen, ezt valamennyire kockázatvállalásnak éljük meg. Kialakult egy nagyon összetartó közönségünk, akik végtelenül kedvesek és követtek mindig minket akármerre mentünk az országban és azon túl. Ez elképesztő és persze megható érzés is. Eleinte a zenéinket úgy adtuk ki, hogy nem számítottunk rá, hogy ezeket ennyi ember fogja hallani. Az elmúlt egy évben változott ez meg, amikor egyre többen jelentek meg a koncertjeinken országszerte és egyre nagyobb közönséget ért el a zenénk. Innen nyilván a legbiztosabb megoldás az lett volna, hogy pontosan folytatjuk azt a zenei vonalat, amit az első albumunkkal elkezdtünk.
PREMIER: „Fejlődni akartam, valami olyat akartam a dalban, amit még nem csináltam” – Nálunk debütál Csinszka legújabb klipje
2026.3.26 17:00
Ezzel ellentétben mi a zenélésben mindig azt kerestük, hogy mi az ami nekünk új és izgalmas, mindig próbáljuk a saját határainkat feszegetni. Így soha nem gondolkodtunk elsődlegesen azon, hogy hogyan fog landolni az új zenénk a hallgatóinknak, ez valamennyire megölné azt a folyamatot amiben benne vagyunk. Persze reméljük, hogy tetszeni fog nekik ez a vonal is, és hálásak vagyunk a közönségünknek, hogy támogatnak minket ebben a fejlődésben és kísérletezésben.
Sok dalban jelenik meg a vágy az elengedésre, vagy a felejtésre. Számotokra a lemez befejezése és kiadása hozott-e valamiféle terápiás lezárást, vagy inkább újabb kérdéseket vetett fel bennetek?
A lemez összességében a felnövésről szól, annak minden aspektusáról. A tökéletességre való törekvésről, a múlt- és jövőbeli éneddel való beszélgetésről, az elengedéssel való megküzdésről, pillanatnyi biztonságérzetről, a kontroll elvesztéséről, a harmónia kereséséről és végül az elfogadásról, hogy dolgok úgy történnek ahogy. Nagyon sok meló van egy album elkészítésében, főleg az elmúlt egy évben fordítottunk erre rengeteg időt és energiát. A dalokon való munka viszont nekünk is sokat segített a boncolgatott témák feldolgozásában és azok átvészelésében. Így a végeredmény nagyon személyes, és mindannyiunkhoz közel áll. Mi büszkék vagyunk rá, de persze furcsa érzés egy ilyen folyamat lezárása. Vártuk már, hogy megnyithassuk ezt az időszakot. Azt érezzük, hogy most nőtt fel igazán a Máklikőr.
Feltehetőleg változott a zenei ízlésetek, mióta elkezdtétek az együttest gimiben. Miket hallgattok mostanában, és ez milyen hatással van a zenétekre?
Sokan sokféle zenét hallgatunk, szerintem ezért is ilyen különbözőek a dalaink, mert mindenki hozza bele a saját kis világát. De hogy őszinte legyek, az elmúlt hónapokban főleg az album különböző mixeit hallgattuk végtelen formátumban. Ezt a nyolc dalt addig csűrtük-csavartuk, hogy minden a helyén legyen, hogy másra nem is maradt már sok időnk.
Minden évben rendeztek egy pikniket, ahol közelebbről is megismerhet titeket a közönség. Hogy született ez az ötlet, és meddig tervezitek fenntartani ezt az eseményt?
Marci 2021 őszén elment Beck Zaza (30Y) podcastjébe, ahol nagyon sokat fejtegették, hogy mégis mit lehet csinálni vadiúj zenekarként, ugyanazt az utat kell-e követni, mint mindenki más. Itt jött először az ötlet, hogy a koncertezést nem feltétlen kell a klubokra korlátoznunk, lehetünk egy másfajta zenekar, aki más utat jár majd be. Azóta már szokás lett a piknikekből, nekünk is minden évben az egyik legjobban várt eseményünk, nagyon szeretünk ilyen kötetlen formában érintkezni a közösségünkkel. Reméljük, hogy sokáig tudjuk tartani ezt a jó szokásunkat, persze a növekvő hallgatóságunk új kihívásokat is szül, korábban nem nagyon kellett például azzal foglalkoznunk, hogy nehogy túl sokan legyenek a piknik koncerten.
Készültök valami extrával a Kobucis lemezbemutatótokra?
Már a koncert ténye is nagyon izgalmas nekünk, a Kobuci talán a kedvenc helyszínünk Budapesten, mindig szerettünk volna ott egy önálló koncertet, nagyon hálásak vagyunk, hogy ezt most megtehetjük, ráadásul a legjobb haverjaink, a kisbetűs ünnepnapok játszik majd előttünk. A lemez minden dala rajta lesz a setlisten, izgalmas kihívás az új dalokat átdolgozni egy olyan változatba, amit hatan, a tizenkét kezünkkel el tudunk játszani. De imádjuk az ilyen feladatokat, és a komfortzónánk átlépni. Gyertek el, mindenkit szeretettel várunk!
Mit üzennétek azoknak a gimis zenekaroknak, akik mostanában kezdik?
A legfontosabb, hogy már akkor is megmagyarázhatatlanul higgyetek magatokban, amikor még látszólag semmi értelme. A legtöbb zenekar életútja valószínűleg nem lesz egyszerű, de kitartással szinte bármit el lehet érni. Talán még a legfontosabb, amire nem is számítottunk korábban, hogy mennyit tud adni a magyar zenei közeg. Ha elég nyitottak vagytok, rengeteg kedves és segítőkész emberbe fogtok botlani, mi is rengeteget tanultunk és kaptunk olyan emberektől, akikre korábban csak távolról néztünk fel.
