A Különválás az AppleTV legnézettebb sorozatává nőtte ki magát. Szórakoztató, misztikus sztori, a vizuális palettája pedig különlegesen unikális. De vajon mit árul el a munkahelyi elvárásainkról a modern kori Twin Peaksnek is aposztrofált széria sikere?
A Különválás első évada 2022-ben került fel a streaming-szolgáltató kínálatába, és kis túlzással radar alatt rakta le az asztalra az elmúlt évtizedek legérdekfeszítőbb pszichothrillerét. A második etap épp most fut – az ügyes gerillamerketingnek és természetesen a stabilan növekvő színvonalnak köszönhetően pedig egyre lendületesebben dübörög az a bizonyos szekér. A tévéshow atyja Dan Erickson, a kamerák mögött pedig Ben Stiller brillírozik, aki a sorozatért 2022-ben bezsebelte a legjobb rendezőnek járó Emmy-díjat.
Röviden a szinopszis: Mark Scout csapatvezető egy olyan multicéges brigád élén áll, akiknek műtéti úton kettéválasztották a tudatát. A kinti énjüknek nincs tudomásuk a munkahelyi életükről, és vice versa. A sztori két szálon fut, az egyes karakterek belső és külső, merőben eltérő személyiségei mentén. A feszes karakterdráma közepette aggasztó rejtélyek merülnek fel a cég alapelveivel, működésével, illetve a saját munkakörükkel kapcsolatban. Ugyanis fogalmuk sincs arról, mit is csinálnak pontosan.
Mielőtt csapot-papot otthagynál, és lebingelnéd az összes részt, álljunk meg egy szóra, és vizsgáljuk meg, miért találta szíven a sorozat a karrierjüket egyengető milleniálok mellett a Z generációs nézőket is. Bár az AppleTV nem tette nyilvánossá a fogyasztók demográfiai adatait, a komplex, tematikus narratíva, illetve az online trendeket figyelembe véve, a core közönség egyértelműen a 23-50 év közti, karrierjük idusán lévő, dolgozó értelmiségiek.
Munkaidő vége, céges teló kikapcs
A Különválás mondanivalójának esszenciája a munka-magánélet egyensúlyának dilemmáján nyugszik. Képzeld csak el, milyen érzés lenne, ha a munkaidő végén távoznál, és fogalmad sem lenne, mi történt az elmúlt 8 órában. Nem forgolódnál az ágyban vészesen közelgő határidő, a munka monotonitása, egy kolléga kommentje, netán a főnök csípős beszólása okán, és nem morfondíroznál a napi teendők hasznossági faktorán sem. Elsőre vonzónak tűnhet, de biztos, hogy ez jó lenne?

Oroszné Dr. Perger Mónika és Óvári Virág tanulmánya felidézi Bokros Attila és munkatársai kutatását, mely arra mutat rá, hogy a fiatalok a munkáról már nem önmagában vélekednek; nem a munkáltatóhoz, hanem saját magukhoz, a magánéletükhöz lojálisak. Az önmegvalósítás, a szabadság-érzet, ahogy változnak a generációk, egyre feljebb kúszik a Maslow-piramis fokain.
Elődjeink számára előbbre való volt a biztonságérzet, a stabilitás, míg napjainkban épp annyira számít, mennyire megterhelő, stresszes a meló, és mekkora esély mutatkozik utána a tartalmas időtöltésre, feltöltődésre. Egyszóval: a magánéletre. Az biztos, hogy nem félünk váltani, a milleniálokat egyenesen a „job-hopping” generációnak szokták nevezni, és ez feltehetően az alfát illetően sem lesz másként.

A Különválás rávilágít, hogy az optimális munka-magánélet egyensúly fenntartása az egészséges kommunikáción és céges működési elveken alapszik. Ha a munkavállaló úgy érzi, kiszámítható a munkaideje, melyet a felettesei tiszteletben tartanak, ezenkívül szabadnak, kiegyensúlyozottnak érzi magát a 8 óra lejárta után, a bokros teendőinek árnyékában is, akkor minden bizonnyal jó úton jár.

A fizu nem minden, hasznosak is szeretnénk lenni
Érdemes kivesézni, mely szempontok a legfontosabbak ma a szorgos munkavállalók esetében. A fizu? Netán a jófej kollégák, a kedves főnök, a hasznos, értékteremtő meló? Valószínűleg ez így mind egyben, egyénenként eltérő fontossági sorrendben. Ami változott az elmúlt évtizedekben, hogy az önmegvalósítási faktor bekúszott a munkaköri leírások hasábjaira is. Az kiteljesedést eredményező, értéket képviselő munkákat jobban megbecsüljük, mint valaha.

A sorozatbéli brancs különös számadatok rendszerezésével foglalkozik, azonban vajmi kevés fogalmuk van arról, mi a munkájuk értelme. Vajon mit titkolnak előlük? Lehetséges, hogy az egész egy nagy kamu? A szériában ez a kérdéskör a misztérium részét képezi, de a valóságban világos válaszokat szeretnénk kapni.
Szombathelyi Csilla vizsgálata körülhatárolja a legjelentősebb tényezőket.
Az egyének különböző attitűddel viseltetnek a munka egyes összetevőivel szemben, mint például a munka változatossága, fizetés, előléptetés, kollégákkal való kapcsolat, a cég politikája, vagy a vezetők.
12 terminust fogalmaz meg a felmérés a munkahelyi boldogság eléréséhez: kontroll, lehetőség a készségek használatára, a külső környezetből fakadó célok, változatosság, a környezet egyértelműsége, másokkal való kapcsolat, jövedelem, fizikai biztonság, társas pozíció, támogató vezetés, karrier-lehetőség és méltányosság. Az ADP Research átfogó tavalyi kutatása alapján (5-6. oldal) is jól látható, hogy a fizetés és a biztonságérzet mellé felkúsztak az élvezettel, hasznossággal összeköthető aspektusok. Növekvő tendenciát mutat a munkaidőt illető flexibilitás és a Covid-időszak óta a home office kérdésköre is.
Egyre prominensebb helyet foglalnak el az önmegvalósításra vonatkozó kritériumok, és csökken az anyagiakra, biztonságra vonatkozók előnye. A szériában sem elégednek meg a csapattagok azzal, hogy „csinálnak valamit, aztán csókolom”. Ők is – akárcsak mi – szeretnék látni a munkájuk gyümölcsét, hatását, értékét is.

Ha lépni kell, lépünk. Ezt erősíti meg egy 2024-es kutatás is, melyben a válaszadók 28%-a tervezte, hogy egy éven belül munkahelyet vált. A legfőbb indok, melyre 62%-uk hivatkozott, valamely munkakörülmény megváltozása volt.
A hierarchikus berendezkedés már a múlté
A sztoriban taglalt Lumen nevezetű gigacég klasszikus alá-fölérendeltségi szisztémával operál. A főnököknek, részlegvezetőknek kiugró, már-már mindenható hatalmuk van, melynek a beosztottak kötelesek kötelességtudóan behódolni. A legfelsőbb vezetőket gyakorlatilag istenként kezelik, de itt érkezik be a sci-fi szál, amit nem spoilerezek el, jobban jársz, ha te magad, elsőkézből fedezed fel.

A csapattagok kimért, óvatos attitűdjén keresztül visszaköszön a mérgező, kölcsönös bizalmatlanságon alapuló főnök-beosztott viszonyrendszer, a szorongás- és stresszkultúra, ezért is telik be szép fokozatosan az a bizonyos pohár náluk, már az első epizódtól kezdve. A munkaerőpiac mai tendenciáit elnézve, mi sem sokban különbözünk tőlük.
A Harvard Business Review tavalyi felmérése részletezte az okokat, amiért munkahelyet váltanak a dolgozók. Az első helyen egy támogató, asszertív vezető reményképe áll, olyanok mellett, mint a magasabb fejlődési potenciál, az egészségesebb munkahelyi légkör, vagy a biztonságérzet növelése.
Szeretjük, ha partnerként kezelnek minket és bármilyen, munkát érintő kérdéssel fordulhatunk a vezetőnkhöz. Akitől minél kevésbé impulzív, annál inkább asszertív reakcióra számítunk. A professzionális, kimért kommunikációval semmi gond nincs, de a fiatalabbak nem bánják, ha az némi emberséggel, empátiával is párosul.
Most, hogy ezt jól kidumáltuk, biztosítunk számodra néhány órát, hogy ledaráld a teljes sorozatot. Vigyázat, eszméletlenül bitang jó, én szóltam előre!