Nagyon sokan nagyon sokféleképpen élik meg utólag a holokausztot a lakhelyüktől, vallásosságuktól, családi helyzetüktől függően. A héten premierező Rokonszenvedés (A Real Pain) pont ezeket a különféle érzéseket ütközteti egymással. Kritika.
A történet szerint Benji (Kieran Culkin) és David (Jesse Eisenberg) két New York-i zsidó unokatestvér, akiknek nemrég halt meg a nagymamájuk, aki első generációs emigráns volt. A haláleset után Lengyelországba utaznak, hogy egy zsidóknak szóló, zsidó örökséggel foglalkozó vezetett túrán vegyenek részt és később elzarándokoljanak nagyanyjuk gyermekkori házához.
A nagyjából egyhetes túrát egy nem zsidó, de zsidókat kutató brit idegenvezető vezeti, a két unokatestvérhez pedig csatlakozik egy középkorú amerikai házaspár, egy gazdag, özvegy üzletasszony és egy ruandai származású, a zsidó vallást már felnőtt korában felvevő férfi. Így heten látogatnak el Varsóba, Lublinba és végül a majdaneki koncentrációs táborba, ahol becslések 78000 embert gyilkoltak meg, köztük 59000 zsidót.
Benji teljes és feltétel nélküli őszintesége révén rendszeresen kérdez olyan dolgokat, amik nem számítanak illedelmesnek, vagy politikailag korrektnek. Ezekért David kivétel nélkül bocsánatot kér, pedig igazából nincs velük semmi baj, sőt magát a történetet is általában ezek a kérdések viszik előre.
„Miért van az, hogy a túra alatt egy helyi emberrel sem beszélgettünk?”
„Ha nem lett volna a holokauszt, lehet soha nem költöztünk volna Amerikába és még mindig itt élnénk lengyelekként?”
„Nem gáz, hogy első osztályon utazunk egy vonaton, miközben az őseinket ezeken a vonalakon vitték haláltáborokba?”
Benjinek pedig igaza van, a filmben tényleg egy darab lengyellel nem beszélnek, ami szerintem nem tesz neki jót. Ehhez még hozzátesz az is, hogy a főszerepben két sikeres hollywoodi színész játszik, akik picit elütnek a körülöttük lévő környezettől. Emiatt nekem sokszor az volt az érzésem, hogy a film – mint ahogy a filmbeli idegenvezetéssel szemben felmerülő a kritika – nem igazán kapcsolódik magával a helyszínnel, csak annak egy turistáknak kialakított szeletével.
A film Jesse Eisenberg második saját rendezése, amivel rögtön egy súlyos és bonyolult fába vágta a fejszéjét. A rendező több interjút is adott mostanában, köztük egyet a HVG-nek is, amikből kirajzolódik, hogy a személyes érintettsége miatt is mennyire fontos volt számára ez a film és mennyire óvatosan látott hozzá, mert nem akarta sem azt, hogy túl giccses legyen, sem azt, hogy túl mesterkélt. Így született az a döntés is, hogy a filmben látható munkatábor tényleg a Majdanekben megmaradt igazi épületsor.
Mit tennél, ha nemet váltva újjászülethetnél és megválthatnád korábbi bűneidet? – Emilia Pérez-kritika
tegnap 18:45 -kor
Bár a film nagy része tetszett, mindenképpen belekötnék abba, hogy a már mémmé vált Mexikó filterhez hasonlóan a Rokonszenvedésben is végig volt egy hasonló filter a képen, amitől minden szín melegebb lett. Szerintem ez túl lett tolva, Kelet-Európa enélkül is szép! A film zenéje nem volt rossz, illett hozzá a minimalista zongorajáték, ami így helyet hagyott a térnek és a cselekménynek, de néha már fájóan kiszámíthatóan ment a jelenetek végén a klimpírozás.
A színészi játék szerintem remek volt, sokszor egészen szívbe markoló módon mutatta be annak a fájdalmát, amikor gyermekkori jóbarátok, jelen esetben rokonok később az életben már kevésbé találják meg a közös hangot egymással. Ha valami miatt már megéri megnézni ezt a filmet, az a kettejük kapcsolatának története és az eltérő világnézetük ütközése. Szerintem teljesen megérdemelt Kieran Culkin Oscar-jelölése. Apropó Oscar-díj, Jesse Eisenberg is kapott egy jelölést, igaz, ő nem színészként, hanem íróként, a legjobb eredeti forgatókönyvért. A film egyébként a BAFTA-n mindkettő díjat be is zsebelte.
Végszónak pedig sikerült megállnom eddig, hogy a cím fordításáról beszéljek, aminek jó magyar hagyomány szerint nem sok köze van az eredetihez. De itt csodával határos módon nem utálom, teljesen jó cím a filmnek az, hogy Rokonszenvedés!
