A MOHU szerint a kontrollált lomtalanítás „támogatja a környezettudatos, és fenntartható hulladékgazdálkodási rendszerek működtetését“, Oltai Kata művészettörténész szerint viszont az egyik legökumenikusabb kulturális tradíciónak vetnek véget Budapesten.
Változnak a budapesti lomtalanítás szabályai, amiket a MOHU egy közleményben ismertetett szerda délután. Ennek értelmében 2025-től már nem lehetne a házak elé csak úgy kitenni a hulladékot, az összegyűlt lomot külön gyűjtőpontokra kell elszállítani – írja a 24.hu.
Az úgynevezett kontrollált gyűjtőpontos lomtalanítási rendszer értelmében egy-egy kerületben az előre megadott időpontban akár 10 darab őrzött gyűjtőpontra lehet elvinni a kidobásra szánt lomot. A gyűjtőpont legtávolabb 800-1000 méterre lehet egy lakástól, jellemzően ennél jóval közelebb lesz. Valamennyi gyűjtőpont 3 napig tart nyitva.
A házhoz menő szolgáltatás nem szűnik meg, igény szerint a kerületi önkormányzatoknak lehetősége lesz rászorultsági alapon kijelölni adott címeket, ahova a szolgáltató térítésmentesen házhoz megy, és elhozza a lomot. Mindemellett pedig egész évben már jelenleg is rendelkezésre áll a megrendelhető díjköteles házhoz menő lomtalanítási szolgáltatás is – tájékoztattak.
A MOHU álláspontja szerint az 50 éve jellemző gyakorlat, a lakóépületek előtti ömlesztett kirakodás „rendetlenséget eredményez a közterületeken, fennakadásokkal járhat, zavarja a lakókat, több napra megnehezíti a parkolást, és a városképet, tisztaságot is jelentősen rontja.“
Azzal érveltek a kontrollált lomtalanítás mellett, hogy az „támogatja a környezettudatos, és fenntartható hulladékgazdálkodási rendszerek működtetését és összhangban van a hazai jogszabályi környezettel, a körforgásos hulladékgazdaság elveivel“.
Megjegyzik: a módszer sikeresen működik szinte az összes európai uniós nagyvárosban, de a hazai nagy vidéki városokban is Zalaegerszegtől Nyíregyházáig.
Oltai Kata szerint több ezer ember megélhetését veszik el
Oltai Kata művészettörténész az Instagramon emelt szót a döntés ellen, szerinte a lomtalanítás jóval többet jelent a társadalomnak a koszolásnál, az egyik legökumenikusabb kulturális tradíciónknak kell így búcsút intenünk.
„Több ezer ember megélhetése, még egyszer ennyi szívügye, izgalma és hobbija volt, a lomipiacok életben tartó ütőere. A »rendpártiak« örömére az egyik utolsó eseménysorozatnak (ha nem a legutolsó) is vége, mely anarchisztikus, káoszünneplő, valóban a társadalomnak átengedett köztérről [public space] szólt. Mert egyébként semennyire sem birtokoljuk a köz- és társadalmi teret, minden látszat ellenére. Csak kötelességeink vannak benne és hálisten olyan »baloldalunk«, aki még több rendészetet szavaz meg, még jobban korlátozva a társadalmi teret, a »biztonság és rend« kisködmönébe öltöztetve“ – írja.