Hová menjünk, miket nézzünk novemberben? – 5 kiállítás az egyre hűvösebbre forduló időjárás mellé

A Galimberti házaspár szétszóródott életműve nyomában

Egy tragikus sorsú művészházaspár, Galimberti Sándor és Dénes Valéria kettős, végérvényesen össszeforrt életművébe enged betekintést a Magyar Nemzeti Galéria új időszaki kiállítása. Mindketten a 20. századi modern magyar festészet meghatározó alkotói voltak, pályájukat azonban épp a nemzetközi siker kapujában törte derékba 1915-ös haláluk. A Galimbertik című tárlat abból a szempontból is hiánypótló, hogy Budapesten először rendeznek kiállítást a pár munkáiból. 

Az olasz felmenőkkel rendelkező, de már Kaposváron született Galimberti Sándor és második felesége, Dénes Valéria szinte azonos látásmóddal és motívumokkal dolgozott, Párizsban koruk a legmodernebb festőitől tanultak mindketten, a nő például Henri Matisse tanítványa volt. Az első világháború kitörése után Franciaországból – párizsi műtermüket és műveik jelentős részét maguk mögött hagyva – Hollandiába menekültek az internálás elől.

Mivel a férj nehezen viselte, hogy nem a hazáját védi, 1915 tavaszán visszatértek Magyarországra, ahol hamarosan besorozták katonának. Már a frontra készült, amikor a felesége olyan súlyos tüdőgyulladást kapott, hogy napokkal később elhunyt. Galimbertit annyire megviselte párja elvesztése, hogy szolgálati revolverével még a temetés napján szíven lőtte magát a Műcsarnok mögött. A kiállításon az öngyilkossága előtt írt búcsúlevele is kiemelt szerepet kap.

Galimberti Sándor és Dénes Valéria életműve szétszóródott, elkallódott, csupán alig több mint negyven festményük maradt meg. [...] A műkereskedelemben az elmúlt csaknem negyedszázadban felbukkant, korábban ismeretlen festmények mellett a tárlat előkészítése során előkerült egy előzőleg csak a címe alapján számontartott, korai Galimberti-csendélet is, mely 110 év lappangás után most szerepel először ismét a közönség előtt. A kiállítást megelőző kutatás felfedte azt is, hogy több, korábban Galimbertinek tulajdonított festmény nem az ő, hanem felesége, Dénes Valéria alkotása

– írja a Nemzeti Galéria a tárlatról, amelynek kurátora az izgalmas képzőművészeti felfedezéseiről ismert Barki Gergely művészettörténész.

A kiállítás nemcsak a Galimberti házaspár, hanem a festőművész első felesége, a cseh származású Lanov Mária (cseh területen: Marie Galimbertiová-Provázková), illetve édesapja, Luigi Galimberti alkotásait is bemutatja. Az apa megmaradt alkotásait most láthatja első alkalommal a közönség, valamint Lanov Mária (a szülővárosából érkező) festmény- és grafikai anyaga is először szerepel magyarországi tárlaton.

Házhoz jöttek az ókori Mezopotámia kincsei

Több mint 150 kölcsönzött műtárgyon keresztül ismerhetjük meg az emberi civilizáció egyik bölcsőjét a Szépművészeti Múzeum Istenek és démonok királysága című időszaki kiállításán, amely hazánkban első alkalommal mutatja be az ókori Mezopotámia kultúráját.

A kilenc szekcióra bontott tárlaton látható műtárgyak 12 magyar és külföldi gyűjteményből érkeztek Budapestre: a berlini Vorderasiatisches Museum, a párizsi Musée du Louvre és a Bibliotheque nationale de France, a bécsi Kunsthistoriches Museum, a National Museum Denmark, a koppenhágai Ny Carlsberg Glypotek és a drezdai Staalichen Kunstsammlungen Dresden is kölcsönzött műveket a tárlatra.

Ahogy az MTI írja, a Szépművészeti Múzeum és az MTA-ELTE Lendület Asszír és Babilóni Istenvilág kutatócsoport által közösen szervezett időszaki tárlat magját alkotó tárgyak a 19. században és a 20. század elején mezopotámiai ásatásokon feltárt Assur, Babilón, Dúr-Sarrukin és Kalhu városából származnak. Több műtárgy az ókori Mezopotámia szimbolikus jelentőségű alkotása, amelyek közül néhányat még sosem adtak kölcsön.

Fordított tárgyak: ösztönösen felismert művészet a Ludwigban

Egy amerikai művészetfilozófus, Arthur C. Danto szerint: ha belépünk egy szobába, ami tele van zsúfolva különböző tárgyakkal, akkor is meg tudjuk különböztetni a műalkotásokat a hétköznapi tárgyaktól, ha egyébként nem rendelkezünk szabatos definícióval a művészetről. Ezt a gondolatot viszi tovább a budapesti Ludwig Múzeum Fordított tárgyak című kiállítása, amely a kortárs képzőművészetben egyre elterjedtebbé váló hagyományos kézművestechnikák jelenlétének okait és különféle jelentéseit vizsgálja mintegy 300 műtárgyon keresztül.

„A művészek újabb és újabb technikákat, eljárásokat fedeznek fel, sajátítanak ki a maguk számára, és ezek kontextuális tartalmát beépítik munkáik jelentésébe. Igaz, már nagyon régóta nem kizárólag a festészeti és a szobrászati technikákkal létrehozott műveket tartjuk képzőművészetnek, illetve annak, hogy valakit művészként tartsunk számon, ugyancsak régóta nem kritériuma a művészeti felsőoktatásban szerzett diploma. Mindazonáltal bizonyos technikák, eljárások és módszerek továbbra is marginálisnak számítanak a képzőművészeten belül annak ellenére, hogy a műalkotás létrehozása már rég nem kapcsolódik össze a művész kétkezi munkájával“ – írják a Ludwig oldalán.

A kiállítás Fejős Zoltán etnográfus és antropológus tudományos tevékenysége előtt tiszteleg, a tárlat címe ugyanis az ő 2003-ban megjelent, Tárgyfordítások című tanulmánykötetre utal. A kiállítók között olyan neveket találunk, mint Erwin Wurm, Bukta Imre, Pablo Picasso, Thiesz Angéla, Selma Selman, Gyenes Zsófia, Katarina Sevic, Lőrincz Réka, Rosemarie Trockel, Daniel Spoerri, Kemény György, Ember Sári, Keserü Ilona, Király Tamás és még sokan mások.

Bartis Attila: egy kortárs írónk jávai mindennapjai

„Egy unalmas éjszakán kiszámoltam, hogy az elmúlt tíz esztendő munkájának nyolcvan százalékát Jáván hoztam létre, ott írtam, ott fényképeztem“ – mondta a fotográfusként is aktív Bartis Attila író egy idei interjúban. Az Erdélyből származó, Marosvásárhelyen született szerző 2014 óta, tehát immár tíz éve, Yogyakarta és Budapest között ingázva éli az életét, Wayang Orang című fotókiállításán pedig a jávai életének meghatározó szereplőiről készített portréi láthatók.

„Jáván is azokat fényképeztem, akik valamiképp meghatározzák az ottani életem. A közeli barátaimat és távolabbi ismerőseimet. Van közöttük képzőművész és zenész, fotográfus és hajdani fotómodell, hitoktató és batikfestő, gimnazista és tradicionális jávai táncos, meg filmrendező a lányaival. Meg van közöttük nem jávai, aki ott él, meg nem jávai, aki csak meglátogatott pár napra“ – magyarázza a tárlat anyagát a Capa Központ oldalán Bartis.

A nyugalom, A vége és A séta című regények 56 éves szerzője fekete-fehér portrékon keresztül hozza hozzánk közelebb a yogyakartai életét, a képeinek alanyai pedig az általuk megválasztott pózokban és arckifejezésekkel állnak a kamerája elé. Ahogy Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora mondta a Népszavának: „Bartis nem nyúl bele a képbe, hanem engedi, hogy az alany személyisége kirajzolódjon. [...] A képeken a fekete-fehér egyenlősíti a személyeket, vagyis nincsen bőrszín, nincsen származás, hanem ember van. Csak a művész és az általa rögzített személy közti viszony számít, ennek pedig Bartis az érzékeny mestere.“

A divatfotó nem csak a fogyasztói társadalom terméke lehet

Az ikonográfia és a divatfotózás közötti kapcsolatot, a kortárs divatfotó műfajának határterületeit, mélységét és művészi értékét igyekszik megvillantani a második kerületi Képező Galéria kiállítása. A Divat. Ikon. Fotó – Ikonográfia és divatfotó című tárlat Sutus Fanni, Krász Kíra, Kóti Réka, valamint a nemrég édesapjával, Martin Gábor fotóművésszel közösen kiállító Martin Wanda munkáit mutatja be.

Horváth Viktória és Somosi Rita kurátorok kiállításának célja, hogy egy olyan művészeti közegbe vezesse a látogatókat, ahol a divatfotó és képzőművészet klasszikus ikonográfiai előképei szoros kapcsolatot ápolnak egymással. „A divatfotózás a XX. század elején vált önálló műfajjá, és azóta egyre nagyobb jelentőségre tett szert, a mindennapi élet és a társadalmi jelenségek hiteles tükrözője lett, reflektálva a szépség és az identitás változó fogalmaira. A divatfotó ma már olyan vizualitással és ikonográfiával dolgozik, amelyben az európai képzőművészet hagyományai is nyomon követhetők“ – írják.

„Martin Wanda romantikus nőportréi, Krász Kíra ősi, misztikus formavilágot idéző alkotásai, Sutus Fanni rokokó ihletésű portréi és Kóti Réka reneszánsz hatású nőalakjai megmutatják, hogy a divatfotók nem csupán a fogyasztói társadalom termékei, hanem mélyebb, gyakran személyes művészi üzeneteket is hordoznak“ – írja a galéria a szerkesztőségünkhöz eljuttatott sajtóanyagban.