Az időtlen Totoro mágikus realizmusában a hétköznapi találkozik a természetfelettivel, mely lassan 40 éve minden korosztályt magával ragad: a gyerekeket a kalandokkal, a felnőtteket az idilli életképekkel.
A Totoro – A varázserdő titka az egyik legikonikusabb Ghibli stúdió filmnek számít Japánban. Kortól függetlenül mindenkit elvarázsol az 1988-as klaszikusban ábrázolt vidéki idill. Az idősebb generáció számára az életükből kiveszett béke szigetét támasztja fel, ahol a környezethez, a közösséghez és önmagunkhoz közelebb kerülhetünk. A fiatalabb generáció számára egy fantasztikus, képzeletbeli barátot nyújt Totoro személyében, aki gyerekkorunk legszebb, fiktív nyári szünetébe repít minket.
A Refresher Magyarországon már több japán remekművet kiveséztünk, most pedig az itthon véleményem szerint kissé alulértékelt Totoro kulturális érdekességeit tárjuk fel.
Totoro
A címszereplő nevének eredete valójában az eredeti japán szinkronban rejlik. Mikor Mei először találkozik az erdei szellemmel – de erre még később visszatérünk – a troll jelentésű japán toróru szót rosszul ejti ki. Ez a gyermeki nyelvbotlás pedig később ráragad a lényre, akit a rendező, Mijazaki Hajao egy bagoly és egy borz keverékének tűnő koboldként jellemzett, aki a háború utáni modernizációs átmeneti időszakot jelképezi.
A Macskabusz
Az eleven közlekedési eszköz értelemszerűen a világok, az ismerős és ismeretlen, a hétköznapi és varázslatos közötti kapocsként szolgál. Rengeteg legenda szól a spirituális világgal gyakran párhuzamba állított macskákról, ráadásul több sintó szentély is kapcsolódik hozzájuk. Például a nagaokai Nanbu sintó szentélyben egy nagy macska kőszobor fogadja a látogatókat. Egykori a földművesek és a kézműves mesterek imádkoztak itt a selyemhernyók és rizsföldek védelméért.
Aki látott már pár animét vagy japán filmet, tudhatja, hogy a szigetországban a macskák nagy tiszteletnek örvendenek a bőség és jószerencse jelképeiként. Ez annak is köszönhető, hogy az agrárgazdaságot pusztító patkányok miatt nagyon hamar elterjedt a macskatartás. Kiváltképp hosszú történelemmel rendelkezik a császári család és a macskák kapcsolata. Uda császár például nagy csodálattal és szeretettel írt egy apjától 17 éves korában kapott fekete macskáról. Icsidzsó császár pedig még különleges ranggal is felruházta kedvencét.
A kámforfa
A monumentális növény fontos szerepet tölt be a cselekményben: ennél a fánál találkozik először a gyerekekkel Totoro, így átjárót képez az emberek és a szellemek világa között. Ugyanakkor a szívósság, újjászületés és a természet szimbólumaként is megjelenik a filmben, s ezáltal megint csak teret kap a háborúellenesség, mely Mijazaki munkáiban mindig erőteljesen tükröződik.
A film az 50-es évek Japánjában játszódik, azonban a második világháború utáni évtizedben közel sem az ábrázoltaknak megfelelően nézett ki a vidéki táj. Így a filmben megjelenő idill csupán ábránd, arról milyennek is kellett volna kinéznie ideális esetben az országnak. A falu olyan, mint egy nagy család, bombák helyett makkok, tobozok és esőcseppek hullanak.
Miért adnak az emberek milliókat kártyalapokért?
tegnap 09:56 -kor
A film terápia a modern, masszív kapitalista Japánban élő gyerekeknek, akik nem tapasztalhatták meg ezt a vidéki idillt, és terápia szüleik és nagyszüleik generációjának, akiktől elragadta a második világháború ugyanezt a békét.
A háborús párhuzamot tovább erősíti, hogy a film egyik katartikus pontján Totoro egy hatalmas kámforfát növeszt, mely kísértetésen hasonlít a gombafelhőre, ami Nagaszaki és Hirosima felé is felszállt 1945-ben. Mijazaki így a halál és traumák szimbólumát a teremtés szimbólumává teszi.
Az anya hiánya
Mijazaki számos filmjében utal saját gyerekkorára, kiváltképp visszatérő témája az anyaság, illetve annak hiánya, melyek ebben a filmben is szerepet kaptak. A rendezőnek nyolc éven át nélkülöznie kellett kórházi ágyhoz kötött, tuberkulózisban szenvedő édesanyját. Sokak szerint Mei és Szacuki anyukájának betegsége nemcsak életrajzi utalás. Állapota túlmutat az egyénen és a világháború utáni Japánban uralkodó társadalmi állapotokat, és a pszichés kimerültséget szimbolizálja.
Az esernyő
Az esernyő egyszerre popkulturális és szakrális utalás, hiszen a leghíresebb varázsdada, Mary Poppins kedvenc utazó eszköze Totorónál is visszatérő kellék. Akárcsak Poppins, Totoro is amolyan pótanyaként és egyben játszótársként segíti a gyerekeket, akiknek nélkülözni kell beteg édesanyjukat.
Emellett apró, de fontos pillanat, amikor Szacuki felajánlja Totorónak az esernyőt, ezzel mintegy áldozatot mutat be, ahogy azt a sintó isteneknek szokás. Ez a felajánlás pedig a tisztelet, kiengesztelés és alázat jele, amit a mindennapokban a japánok tanúsítanak a természetet uraló istenek felé.
Halálisten?
Az elmúlt évtizedekben több elmélet is született Totoro kilétéről, és az egyik legpesszimistább teória szerint ő maga a halál istene. Az első erre utaló jel, hogy Szacuki és Mei árnyéka sokkal halványabb a film második felében. Elvégre egy halott ember lelkének nem nagyon lehet árnyéka.
Miután Mei eltéved és égen-földön keresi az egész falu, egy szoborsornál köt ki. Ezen gyerekvédelmező odzsizó szobrok egyikén pedig egy pillanat töredékéig a Mei név látható az egyik szobron. Ebből sokan arra következtettek, hogy az odzsizót Meinek emelték halála után.
Mei eltűnésekor nővére, Szacuki arra kéri Totorót, hogy „vigye el oda, ahol Mei van”. Ezt a mondatot az előbbiek fényében sokan úgy értelmezik, hogy Mei már a túlvilágon volt, Totoro pedig halálistenként átvitte oda Szacukit halott testvéréhez.
A macskabusznak szintén halálos jelentősége lehet, a film végén ugyanis mielőtt a busz kijelzője átváltana Mei tartózkodási helyére, a hakama, vagyis temető szó olvasható rajta. Ez arra enged következtetni, hogy a macskabusz valójában amolyan Kharónként (a görög mitológiában a Sztüx folyón a holtakat szállító révész) funkcionál.
Ráadásul Szacuki és Mei láthatatlan marad beteg édesanyjuk előtt. Mikor egy fán ülve nézik a kórház ablakán át anyukájukat a film zárójelenetében, anyjuk így szól:
Olyan érzésem van, mintha Szacuki és Mei figyelne.
Azonban mikor felnéz, senki sincs kinn. Mintha csak halott gyerekei szellemei figyelnék őt és férjét.
A film végén felcsendülő dalban egy sokak szerint beszédes sor is elhangzik:
Kodomo no toki dake anata ni otozureru. – Csak gyerekkorodban jelenik meg (Totoro).
Ennek fényében pedig érdekes, hogy a többi gyerekszereplő előtt nem jelenik meg Totoro.
Miyazaki ugyan tagadta ezt teóriát, de sokak meggyőződése szerint a cselekmény egy megtörtént bűntényen is alapulhat. 1963-ban Szajama városban megerőszakoltak, majd megöltek egy kislányt, ez a város történetesen szomszédos a film helyszínét inspiráló Tokorozavával. A film japán címe, a Tonari no totoro, vagyis Szomszédom, Totoro, metaforikusan értelmezve ugyancsak a halálos teóriát látszik igazolni:
A halálisten a bűntény helyszínének szomszédságában lakik.
Hovatovább, a Szacuki név a május archaikus elnevezése, a Szajama-eset pedig pont ebben a hónapban történt.
