Az amerikai énekesnő – túlzás nélkül kijelenthető – a múlt évtized legmeghatározóbb könnyűzenei előadója. Sajátos hangzásvilágával és popethoszával generációjának hangjává emelkedett. Legújabb portrénkban a zenei géniusz karrierívét elemezzük.
Az ezredfordulóra már annyi művészeti irányzat élt önálló életet, hogy elmosódtak az izmusok közötti határvonalak, s egyúttal némileg jogosan tűnhet úgy a laikus kultúrafogyasztónak, hogy már mindent feltaláltak, és minden feltaláltatott.
@djprecise How each decade influenced Ava Max’s music ♻️📅🤯 #avamax#sample#cover#interpolation#samples#sampled♬ original sound - DJ Precise
Ám hiába megannyi színes műfaj és a műfaji szaturáció, keletkezésüket tekintve valami mégis megegyezik bennük: az emberi történelem alatt a művészeti ágak helyspecifikusan, egy-egy területi és kulturális régió saját ütemében fejlődtek. Így volt az ókorban, a középkorban és a kora, majd a késő újkorban is. Ez a tendencia a 2000-es, a 2010-es évek alatt látszott megváltozni, és az összművészeten belül talán a legmarkánsabb változásokat a zenei szcéna szenvedte el.
Megkezdődött a világháló lakossági használata, s ezzel szabad út nyílt az internetes platformok dominanciájának. SoundCloud, YouTube, YouTube Music, Spotify, Apple Music, Tidal, Deezer – a streamingplatformok nemcsupán újrahuzalozták zenehallgatási szokásainkat, kiütve így a rádiók és később a televíziók egyeduralmát, de egyúttal befolyásolták a különböző zenei produktumok sikerességét. Az algoritmusok komoly befolyásra tettek szert a trendek felemelkedésében, továbbá ezeknek a felületeknek az adatai egy idő után már bekerültek a legmenőbb zenei listák adatösszesítésébe is. A közösségi média falakat bontott le azáltal, hogy közvetlen kommunikációs vonalakat teremtett a művészek és a rajongók között.
Valóban, egy hosszú folyamat kiteljesedni látszott, és a zene mint művészeti ág egészében a 2010-es évek alatt vált globálissá – ennek eredményeképpen a műfajok mutálódtak és összeolvadtak. A latin és a K-pop vezető stílusokká lettek, az EDM, az olyan alműfajokkal egyetemben, mint a trap és a rap, belépett a mainstreambe. A hiphop új szintre emelkedett, s első ízben még a rockzenei albumok eladásait is lepipálta. A popzene pedig teljesen új nagyságokra tört az előadók mitizált perszónájának, na meg annak köszönhetően, hogy a paraszociális kapcsolatok oltárán egyszerűen minden művész egy kattintásra volt tőlünk. Egy ennyire szaturált iparban, ahol már minden dalt eljátszottak, és mindenki sztár lehet, egyszerre megjelent egy tizenhároméves lány, és hiába a túltelített művészeti ipar, egy csapásra a 2010-es évek – talán túlzás nélkül kijelenthető – legmeghatározóbb énekesnője lett.
@thebillieglobe Shes grow so much🥲 #fyp#billieeilish#billieeilishedits#foryoupage#foryou#fypシ @BILLIE EILISH ♬ original sound - thebillieglobe
A lány, aki egy éjszaka alatt világsztár lett
Billie Eilish zenei áttörése 2015-re datálható, amikor is bátyjával, a mára már magát zenei producerzsenivé kinövő Finneas O'Connellel dalokat kezdtek írni. A Los Angeles-i testvérpárt a legnagyobb művészi szabadságban nevelték: szüleik színészekként keresték a családi betevőt, szóval akár úgyis mondhatnánk, a vérükben volt a művészet. Gyerekkorában a kis Billie-t hasonló karrierpályára szánták, és több castingra is elvitték, amit a lány különösebben soha nem szeretett, de legalább bepillanthatott a hatalmas hollywoodi gépezet mechanizmusaiba. Így Eilish olyan projektekben dolgozhatott, mint az Egy ropi naplója, vagy az X-Men sorozat filmjei. De őt mégis elsődlegesen a tánc érdekelte, a mai napig például számtalan videó kering róla az interneten, amikor még versenyszerűen silkezett vagy kortárstáncolt.
Billie hatévesen kezdett el ukulelén játszani, tizenegyévesen pedig már – saját bevallása szerint – megírta első „igazi“ dalát, amit a The Walking Dead című sorozat inspirált. Bátyjával, aki akkor már komolyabban foglalkozott a zeneszerzéssel és a produceri munkálatokkal, 2015-ben fogtak a közös dalszerzésbe, s ahogy a The Variety-nek is mesélték, „csak szórakozásból“ feltöltögették őket SoundCloudra. Azonban egy ponton a táncművészet felé mutatott szenvedélye találkozott a bimbózó zenei aspirációkkal, amikor is a lány tánctanára megkérte Finneast, írjon egy dalt, amire húga előadhatna egy koreográfiát. Ez volt az Ocean Eyes, amit a fiatalok a könnyebb elérhetőség kedvéért megintcsak a SoundCloudra pakoltak fel. 24 órával később a szerzemény virálissá vált a platformon.
„Finneas odajött hozzám az Ocean Eyes-zal, amit eredetileg a zenekarának írt. Azt mondta, szerinte jól menne a hangomhoz. Így hát megtanította a dalt, kipróbáltuk gitárral is, én pedig imádtam. Hetekig dallamtapadásom lett tőle“ – osztotta meg a dal genézisének körülményeit Eilish még 2017-ben a Teen Vogue-gal. Kis fun fact, hogy 2023-ban Katy Perry elárulta, miután Eilish-ék látták, milyen vehemenciával pörög a dal az interneten, egy kollaboráció reményében megkeresték őt, amit Perry végül visszautasított mondván, azt hitte Billie csak egy újabb „szőke kislány“. Ám látva a sikereket, amiket az O'Connell testvérek rövid időn belül elértek az Ocean Eyes-nak is köszönhetően, karrierje egyik „hatalmas baklövésének“ nevezte.
A dal után gyakorlatilag megszületett Billie Eilish az előadóművész, de nem mint popkulturális perszóna. A zeneiparon belüli szakemberek, meglátva a fiatal, ekkor még csak tizenhároméves lányban a potenciált, leszerződtették a Darkroom marketingcsapatához, majd az Interscope lemezkiadócéghez. Debütáló slágerét rövidesen korábbi dalok újrakiadása, és olyan Eilish-klasszikusok követték, mint a Six Feet Under, a Bellyache, a Netflix 13 okom volt című sorozatához írt Bored, a Watch, Copycat, majd első EP-jét, a Don't Smile at Me-t promotálva, a Idontwannabeyouanymore és a My Boy.
Nem arról van szó, hogy Eilish közönsége rosszul fogadta volna az énekesnő első opusát, egyszerűen az Ocean Eyes SoundCloudon aratott sikere nem volt elég megalapozott ahhoz, hogy igazán erőteljes albumeladásokat produkáljon, teljesen mindegy, hány filmhez vagy sorozathoz írtak O'Connellék számokat. Ez is jól mutatja, hogyan működik az ipar, továbbá a fogyasztói ízlésvilág: azért, mert egyszer bevált valami, nem olyan biztos, hogy bármikor felhasználhatjuk a már ismert receptúrát. Pedig az EP kritikai recepciója kifejezetten kielégítőnek számított. Volt, aki az egész projektről azt gondolta, hogy „korát meghaladó popmesterséget mutat be“, mások pedig dicsérték Billie magával ragadó látásmódját, és az egész opus őszinteségét, ami tematikájában a fiatalkori szerelmet és a depressziót járja körbe.
Hangzásában a DSAM az elektropop reszelős taktusai és a bedroom pop lo-fi, álmodozó atmoszférája között oszcillál, amihez tökéletesen passzol Billie suttogásszerű, susogós hangja. Az intim és introspektív líricizmus, énektechnika, keverve a sokszor kiszámíthatalan dallamvezetéssel szépen előrevetíti az énekesnő későbbi diszkográfiáját, ami szintúgy ebből táplálkozik. Eilish-t rövid időn belül olyan zeneileg és popkulturálisan meghatározó alter popdívák közé sorolták, mint Lana Del Rey, Marina (a korábbi Marina and the Diamonds), Lorde, Florence Welch, Halsey vagy Melanie Martinez.
Szóval mindenki sejtette, hogy ez a fiatal testvérpár potenciális vérfrissítést hozhat a csontig lerágott EDM és a latinos beatek uralta piacon. A DSAM egy évvel későbbi sikerét egyébként nagy valószínűséggel jól bepörgette két 2018-as Eilish-szerzemény: először az áprilisi Khalid-kollaboráció, a Lovely, ami egyébként jelenleg az énekesnő leghallgatottabb dala a Spotify-on, majd júliusban az instant Musically-kedvenc You Should See Me In a Crown.
Az ördög hangköze
Ez utóbbi dal hangzásában, tematikájában, na meg a hozzá készített videóklipjében is egyértelműen előrevetítette Billie Eilish zenei ethoszát, a neo-gót, fura lány archetípusát, amit végül az énekesnő és menedzsmentje megtettek az első nagy stúdióalbum, a When We All Fall Asleep, Where Do We Go? teljes központi elemévé.
@jairo_yzx Extrañare la era de ✨When We All Fall Asleep, Where Do We Go? ✨ 🥺🤧#billieeilish#whenweallfallasleepwheredowego#parati#fypシ♬ sonido original - jairo_yzx
Adott egy még mindig pofátlanul fiatal lány (ekkor már tizenhétéves), akinek egyszer ezüstre, máskor sötét- vagy világoskékre, aztán feketére, majd feketére zöld mellírrel festik haját; túlméretezett haute couture-pólókban, Chanel-pulcsikban, bőnadrágokban jár, agyonpakolja magát aranyékszerekkel (terminus technicusszal: fukszokkal), hatalmas karomszerű műkörmöket rakat ujjaira, koncertjein szabatosan böfög, köztudottan Tourette-szindrómás, sokat káromkodik – teljességében nekiment Eilish ezen zenei korszaka alatt a társadalmilag konvencionális nőképnek. Társadalmilag sztereotipikus férfiképpel értelmezte újra a tinédzserlányságot, és tette mindezt úgy, hogy az végtelenül autentikusnak tűnt.
Billie alacsony, pontosan 160 centi magas, mellbősége nagy, arca ovális, tekintete elmélázó, gyakorta lehajtott fejjel tekint felfelé, így nemcsak zöld pupillája, de szemének fehérje is egyszerre válik hangsúlyossá – ölt volna Velázquez és Vermeer, hogy egy ilyen lányt vászonra vihessen. Eilish menedzsmentje határozottan az extremitások mentén a Finneas által producált ASMR-szerű zenéhez igazította Billie imázsát. A fizikai megjelenésében ártatlannak tetsző, és – hangsúlyozandó – fiatal művész kapott egy rendkívül agresszív körítést a hipermaszkulin, bratyizós arculattal. A lány kifejezéstelen arccal énekli meg korcsoportjának legsötétebb gondolatait, s hiába az a körítés, mellyel demográfiailag társadalmunk csak egy kis szegmense képes fiszkálisan azonosulni, az életkori sajátosságok miatt a 2010-es évek fiatalsága mégis szinte egyöntetűen megtette őt generációjának szócsövévé. Ebben a végletességben készült el, és jelent meg 2019. áprilisában Billie Eilish debütáló lemeze, a When We All Fall Asleep, Where Do We Go?.
A lemezt széleskörű fogyasztói és kritikai elismerés fogadta. Az NME szerint azonnal megváltoztatta a könnyűzenei ipart, mások úgy gondolták, O'Connellék átlépték a csontig lerágott popkonvenciókat, és Billie-nek sikerült a testiségre appelláló tinibálványok közül kitűnnie horrorisztikus művészeti képével és hangzásvilágával. A projekt első helyen debütált a Billboard 200-on, és gyakorlatilag már öt éve le sem került onnan. Még abban az évben behúzott két Guinness-rekordot, a US Hot 100 zenei listán legtöbb dalt jegyző énekesnő (ezt végül 2021-ben Taylor Swift elvette tőle), és a brit zenei listák történetének legfiatalabb listavezető énekesnője címekért, továbbá 2020-ban gyakorlatilag bezsákolta az egész Grammy-gálát – öt díjat vitt haza, köztük a legjobb új előadója, az év albuma és az év dala kategóriákban.
Tematikájában tinédzserévekere jellemző eltúlzott, hiperbolikus érzelmi válságok (I Love You, When The Party's Over) és posztszeparációs traumák (Ilomilo) olyan társadalmilag fontos kérdések mellett jelentek meg, mint a globális felmelegedés (All The Good Girl Go To Hell), az öngyilkosság (Bury a Friend), az influenszerkultúra és droghasználat (Xanny).
Nem kell egy adott dolgon keresztülmenned ahhoz, hogy írhass róla. Vagy – végül is – megélhetsz valamit, és mégis dönthetsz úgy, hogy valami másról írsz. Szó szerint [az album] olyan, mintha egy történetet mesélnél: írhatsz valamiről, amit te csináltál, írhatsz valamiről, amit a barátod csinált, vagy amit te akarsz csinálni, vagy amit régen csináltál, vagy amit az anyukád csinált
– mesélte egy interjúban Eilish a lemez által érintett témákkal kapcsolatban, reflektálva azokra az élesebb recepciós kritikákra, miszerint az énekesnő egy újabb olyan könnyűzenei karakter, aki glorifikálni próbálja a mentális betegségeket és a depressziót.
@billieeilish.user♬ sonido original - ʙɪʟʟɪᴇ ᴇɪʟɪꜱʜ ꜰᴀɴꜱ 🔵🔴
A projektet promotálva testvérével világkörüli turnéra indult, mialatt egy dokumentumfilmet is készítettek az Apple TV+-ra Billie Eilish: The World's a Little Blurry címen. 2021-ben két újabb Grammy-t húzott be a 2019-ben kiadott Everything I Wanted című számával az év felvétele, és a 2021-ben megjelent No Time to Die-jal a legjobb vizuális média számára írt dal kategóriákban – ez utóbbi a 2021-ben megjelent Nincs idő meghalni James Bond-film betétdala volt, amit egy Oscar-díjjal is kitüntettek. A nagy debütálás óta eltelt két év, és mind a single-ök, mind a film, na meg, hogy Billie 2021. március 17-én Instagramra posztolt egy selfie-t, amin a lány hidrogénszőkére szívatta le haját, felfoghatjuk üzenetként is: érkezik a következő Eilish-éra.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Happier Than Ever
A nagy újrabrendelés után majd egy hónappal aztán meg is történt a bejelentés: még az év július 30-án érkezik a második opus Happier Than Ever címen.
Már csak az albumborítót tüzetesebben megvizsgálva egyértelművé vált, hogy egy új művészi korszak köszöntött be az énekesnő életébe, ami – legalábbis első blikkre vizualitásában – teljesen homlokegyenest kívánt menni a Wednesday Adams-életérzésnek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Homogén, bézs háttér, rövidebbre vágott szőke frizura, kötött bézs pulóver, ami a hollywoodi aranykor színésznőire jellemző eleganciával csúszik le Eilish válláról. S a lány könnyezik – saját bevallása szerint, a fotózás során arra kérték, idézzen fel magában valami nagyon szomorú pillanatot, ezért hát berakatta Szilaj, a vad völgy paripája című animációs film főcímdalát, és azonnal meg is eredt a könnye.
Már csak komparációba helyezve az énekesnő első nagylemezével, melynek borítóján Billie eszelősen, támadó pozitúrában bámul bele a kamerába egy fehér ágyról (szinte a fizikai alakot öltött alvási paralízis), megállapítható, hogy az újradefiniálás alatt Billie egy konvencionálisabb nőképet ölt magára új lemezén. A promóciós időszakban, pont a hagyományos nőimázst erősítve, a British Vogue készített az énekesnővel egy erős polémiát kiváltó fotósorozatot, ahol Billie fűzőben, vintidzshatású fehérneműre vetkőzve, új külsejével azt üzente, soha nem volt még ilyen boldog, és nem kívánja többé rejtegetni testét.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Most ledobom az atombombát: soha nem éreztem magam kívánatosnak. A korábbi pasijaim soha nem éreztették velem, hogy kívánatos vagyok. Egyikük sem. Elég fontos ez nekem, hogy még soha senki nem találta kívánatosnak a külsőmet. Ezért öltözködöm úgy, ahogy, mivel nem szeretném, ha ti – mármint bárki, mindenki – ítélkeznétek a testem vagy a méreteim felett. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogok egy nap felébredni, és úgy dönteni, hogy felveszek egy topot, amit már korábban is megtettem. De hát, amikor megtettem, mi történt? Hirtelen trendingelni kezdtek a melleim Twitteren
– árulta el a GQ magazinnak még 2020-ban Eilish. A lemez nemcsak vizualitásában, de tematikájában is erősen nyitott a szexualitás felé. Szerelmi szituációk és turbulenciák mellett, megjelentek a pornografikus, néhol kissé szapphói hangvételű dalok. A Billie Bossa Novában arról énekel a művész, hogyan várja szerelmét egy hotelszobában, az Oxytocin, rave-szerű dübörgéssel, vallomás a mindent elemésztő szexuális vágyakról, az NDA-ben a hírnév keveredik a hookup-kultúrával. A szex mellett a sztárság okozta egzisztenciális krízis, a kapunyitási pánik is hangsúlyos szerepet kap. „Még egy évre 30 Under 30/ Alig bírok elmenni otthonról, azt hiszem, utálok itt lenni/ Talán új karrierbe kéne kezdenem/ Valahol Kauai-ban, ahol el tudok tűnni“ – énekli Eilish a már imént emlegetett NDA-ben. A Not My Responsibility és az Overheatedhimnuszok a média által propagált beteg testképideálokról, a Your Power fókuszában pedig egy emocionálisan abuzív kapcsolatot láthatunk. Az album líricizmusának erejét abban találjuk, hogy bár gondolatiságában számtalan olyan helyzetet, jelenséget szemléz az énekesnő (lsd. sztárkultúra), mely az átlag zenefogyasztó számára ismeretlen, és így potenciálisan exkludálva érezheti magát, a helyzetspecifikus dalszövegeket mégis általános életképekbe helyezi, így pedig örökérvényűnek hatnak.
A hivatalos megjelenést, de tulajdonképpen a lemezbejelentést is megannyi single előzte meg, s ezeknek dallamszerkesztéséből többé-kevésbé sejthető volt, milyen muzikalitást szántak O'Connellék az érának. A My Future R&B-jével, a Therefore I Am elektropop beatjeivel, a Lost Cause jazzfúzióival, majd a címadó Happier The Ever rock breakdwonjával a lemez egy Eilish-féle vegyesfelvágottként esett rá a rajongókra a maga 16 számával. Csakúgy, mint első opusa, a Happier Than Ever is széleskörű pozitív kritikai fogadtatásban részesült. A lágyabb hangszerelés Billie lírai énjének új mélységeit aknázta ki, s tette mindezt úgy, hogy az mégiscsak egy Eilish-album maradt. Megjelenése után a Billboard 200-as lista élén debütált, és további 27 másik országban is az albumlisták élén végzett. Ezen művészeti érája is megkapta maga audiovizuális kereteit a Disney+-szal közösen készített Happier Than Ever: A Love Letter to Los Angeles című koncertfilmjével. 2022-ben a lemezt hét kategóriában is Grammy-re jelölték, ám Billie-nek végül üres kézzel kellett hazatérnie.
@billieeilishhome Billie performs “NDA” live.
♬ NDA - Billie Eilish
Depresszió
A Happier Than Evert végül 2022 és 2023 között egy újabb világkörüli turné követte, majd menedzsmentje tavaly nyáron egy kisebb fesztiválszettet is összeállított Eilish számára, aminek keretein belül végül Magyarországon, a Sziget Fesztiválon is koncertet adott rajongóinak. Második nagylemezének művészeti érája véget ért, de az énekesnő népszerűsége egyre csak növekedett. 2021-ben, az igazi popdívák celebritásának megfelelően, kiadta Eilish néven első parfümkollekcióját, melynek érdekessége, hogy nem csupán állatkísérlet-mentes, de még vegán is. Közös dalt írt Labrinth-tel az Eufória című sorozathoz, kiadott Guitar Songs címen két akusztikus dalt tartalmazó EP-t, s továbbá feltűnt a 2023-ban debütált Rajzás (Swarm) egyik epizódjában is. Eilish-t igazi Z generációs popikonná avanzsálta közönsége: mindenhol jelen volt.
@sadraaxx#sziget#szigetfestival#sziget2023#billieeilish#billie#eilish#concert#budapest#fy#foryou#fouryoupage#viral#summer#live#song#happier#happierthanever#you♬ original sound - SadraSA
Karrierje egy újabb mérföldkőhöz ért, amikor is Greta Gerwig felkérte, írjon dalt Barbie című filmjéhez. Az alkotás, mind a film, mind a hozzá készült szerzemény, nagyban meghatározta a 2023-as internetes trendeket. A What Was I Made For?-nak köszönhetően az O'Connell testvérek 2024-ben hazavitték a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-, és a legjobb vizuális média számára írt dal, és az év daláért járó Grammy-díjakat is.
A dalnak minden sora arról szól, hogyan is érzek valójában. Pontosan arról, hogyan is érzek valójában. A dal minden sora. Pontosan arról, hogyan is érzek valójában. Halljátok? Olvassátok csak le a számról: pontosan arról szól, hogyan is érzek valójában. Az életemről szól
– mondta a dalról Eilish az Apple Music-kal készített interjújában. Ezt követően többször nyílt meg „hullámokban visszatérő“ depressziójáról, ami 2023 nyarán látszott kicsúcsosodni. Nyilatkozatai alapján, mindig is úgy gondolt magára, mint egy „vidám“, de nem boldog ember, aki az élet minden apró öröme ellenére képtelen szembe szállni saját letargiájával. „Egész életemben sokat szenvedtem a depressziótól. Amikor érzem, hogy valami történik a lelkemben, mindig abba kapaszkodtam, hogy majd ez is elmúlik. Mert hullámokban jön, és egyre rosszabb lesz, de ugyanakkor egyre jobb is. És ez mindig megnyugtatott. Viszont most már azt mondom, nem érdekel, nem is akarom, hogy jobb legyen“ – nyilatkozta a The Rolling Stones magazinnak. Érzelmi apátiája volt az, ami megágyazott harmadik nagylemezének, a 2024. májusában megjelent Hit Me Hard And Softnak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Bármiféle előzetes promotálás nélkül érkezett a harmadik album – ezt Eilish azzal magyarázta, hogy mindig is utált single-öket kiadni, bár a WWAFAWDWG-érája alatt három dal is megelőzte az albumot, a HTE kapcsán pedig öt szám hangolta közönségét az új opusra. Ezúttal azonban azt kívánta, hogy a recepciós közeg egészében lássa az anyagot. S valóban, a tíz szerzeményt tartalmazó korong kevéssé tűnik fragmentáltnak, s eddig a legkohezívebb projekt az O'Connell testvérektől. Míg a Happier Than Ever újrahuzalozta volna a teljes Eilish-imidzset, a HMHAS azzal operál, ami Billie-ék legnagyobb erőssége. Karrierjének – túlzás nélkül kijelenthető – legjobb ének- és dalszerzőtechnikáját hallhatjuk, a már több éve a SoundCloudon keringő Blue című balladán, a L'Amour de Ma Vie-n, ami egy dalban ötvözi a 80-as évekre jellemző szintipopot jazz és soft rock elemekkel, a Mijazaki Hajao inspirálta Chihirón, vagy a három tempó- és műfajváltással operáló Bittersuite-en. Tematikájában ismét szerelmi vizeken evezünk, s ennek megfelelően az albumról nem hiányozhatott, az énekesnő kvázi coming outja után, egy LMBTQ-himnusz, a Lunch, mely arról szól, Billie hogyan is elégít ki orálisan egy lányt.
A Hit Me Hard And Soft a kritikai siker ellenére csupán a második helyen debütált a Billboard 200-on. Ez többek között Taylor Swiftnek köszönhető, aki az Eilish-album megjelenésének napján nem volt rest az áprilisi The Tortured Poets Department című lemezének újabb digitális változatait piacra dobni, meghosszabbítva így az album listavezető pozícióját a – TTPD már így is négy különböző formában került kiadásra. Billie egyébként az első hivatalos eladási adatok után negatívan nyilatkozott azokról az előadókról, akik több mint háromórás koncertműsorokkal szórakoztatják közönségüket, hiszen, aki ilyet csinál, az „elmebeteg“. Vajon kire gondolhatott?
Az Eilish-gépezet kikristályosodni látszik ebben az új művészeti időszakban. A harmadik lemez hangzásában egyértelműen táplálkozik Billie kezdeti melódiáiból, és vizualitásából. Visszatértek a sportmezek, hatalmas ékszerek, a gengszter rapper, a bad guy életérzése. Nincs máz, nincs perszóna, minden önazonos.
@tim.senna♬ BITTERSUITE - Billie Eilish
Kis érdekesség, hogy több rajongó úgy gondolja, nem ez lehet idénre az egyetlen albummegjelenése az énekesnőnek. Az ilomilo-teória szerint valamikor a nyáron érkezhet még egy lemez, hiszen a HMHAS marketingimázsának fő színe a mélykék – pont, mint a 2010-es évek egyik videójátékos karakterének, Milónak. A kis lény párja a vörös színű Ilo, a játék lényege pedig, hogy a két figura újra megtalálják az egymáshoz vezető utat. A harmadik lemez promóciós időszakában többször megjelent kontrasztban a királykék mellett a karmazsin, s mivel Billie-nek pont van is egy Ilomilo című száma, akár megalapozottnak is gondolhatjuk ezt az elméletet.
@eilish.2.0 This is so cute! The way they look at each other 🥲 // #billieeilish#lanadelrey#billieeilishandlanadelrey#cutemoment#fyp#foryou#viral @BILLIE EILISH @Lana Del Rey ♬ original sound - 🫦
„Ő a mi generációnk hangja, a ti generációtok hangja. Olyan kibaszott hálás vagyok, hogy itt áll most mellettem“ – kezdte Lana Del Rey Billie Eilish laudációját 2024. áprilisában, saját Coachella-koncertjén, ahol is felhívta Eilisht a színpadra, hogy együtt elénekeljék az énekesnő Video Games, majd Eilish debütáló gigaslágerét, az Ocean Eyes-t. És talán valahol itt nyer értelmet a a cikk elején hosszasan, és talán kicsit ömlengősen is felvázolt művészettörténeti szaturáció. Billie paradigmaváltást hozott a 2010-es évek végén. Melódiái egyszerűek, anélkül hogy egyszerűek lennének. A többnyire sematikusnak és teljességében kiszámíthatónak tűnő könnyűzenei életbe akkor lépett be, amikor a legismertebb popdívák már kevéssé tudták berántani a fiatal hallgatóközönséget – ez többet között kollegáinak életkori sajátságaival is magyarázható, butaság lenne nem figyelembe venni az ageizmust. Sajátos dallamvezetés, egyedi hangzásvilág, érdekes popethosz – ezek mind masszívan kontribuáltak Billie Eilish karrierívéhez, aki, a kezdeti sikereken túl, szintúgy képes volt bebizonyítani, hogy nem egy egyslágeres előadó, és minden dal- vagy albummegjelenéssel képes trendeket felállítani.
A popkultúrát jobb érteni, mintsem elítélni, ezért járjunk nyitott szemmel, és maradjunk kíváncsiak. Mivel a 2024 őszén induló turnéjára eddig nem jelentettek be magyar dátumokat, ha kicsit közelebb szeretnénk magunkat érezni a művésznőhöz, szeretettel ajánljuk a Magyar Zene Háza Dívák & ikonok című kiállítását, ahol a globális zenetörténelem legmeghatározóbb énekesnőinek ikonikus ruhakölteményeit csodálhatjuk meg, többek között Billie Eilishét is.