Tízmillió forintos kikiáltási árról indul a korábban ismeretlen kézirat, amin a költő 1932-es, "A kanász" című verse olvasható.
Egy kitépett papírlapon találták meg József Attila 1932-ben írt, A kanász című versének eddig ismeretlen kéziratát. A füzetet, amelyből a papír is származik, a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik, a lap azonban egy gyűjteményből került elő.
A Központi Antikvárium katalógusa azt írja, valószínű, hogy a költő Bálint Jenő művészettörténész és művészeti kritikus nevelt lányának adta ajándékba a szignózott verset. Bálint fontos szaktekintélynek számított a kor művészeinek körében, így lánya is könnyen érintkezhetett írókkal és költőkkel. A lány kollekciójából került elő Babits Mihály és Karinthy Frigyes egy-egy kéziratos feljegyzése is.
A PIM-ben őrzött füzet 1932 közepén íródhatott, viszont a kitépett papírlapon az alábbi datálást olvashatjuk: „Bp. 1932. nov.”. Így feltételezhető, hogy a lapot József később téphette ki, illetve írhatta alá.
A Központi Antikvárium júniusban bocsájtja licitre az irodalmi ereklyét, amelynek kikiáltási ára tízmillió forint.
Az én falkám olyan falka,
ondolálva van a farka.
Orrukban csak magyar mód
csillog egy kis aranydrót.
Van egy pösze kis malacom,
fővárosi grófkisasszony.
Sóhajtott is egy ízbe,
nézi magát a vízbe.
Van nekem egy oly kis kanom,
szelid szóra kezes nagyon.
Az ha fogja s egyet túr,
a kőkastély felfordul.
Van egy semmi kis furulyám,
nem nőtt az, csak datolyafán.
Azt ha fúvom, hull a makk,
a fák táncra állanak.
S ahány felhő, összeszalad,
ha csördítem ustoromat.
Réz a nyele, szikrázik.
De sok szoknya megázik!
