REFRESHER-KVÍZ: Te mennyit ismersz fel a magyar filmek közül?

A krimi és természetfeletti szállal is megszórt Kontroll sajátságos humorával egy fiktív BKV ellenőrcsapat mindennapjaiba engedett betekintést, nem mellesleg pedig Antal Nimród rendezőből egy, később az Egyesült Államokban is bizonyítani tudó direktort faragott.

A hollywoodi akciófilmeket fillérekért lemásoló, ezáltal igen alaposan gagyi hatású Európa Expressz a kor legnagyobb sztárjait trombitálta össze Dobó Katával és Stohl Andrással, de azon kívül, hogy a forgatáskor némelyikük életveszélybe került, sok nyomot nem hagyott a magyar filmtörténelem szövetén. És jobb is ez így.

Hogy mennyire pontosan mutatja be A vizsga, hogy hogyan is történhetett meg egy beszervezés az ötvenes években, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy a feszült történet, a nagyszerű színészi játék (Kulka János brillírozik, de a többieknek sincs oka szégyenre) feszült pszichothrillerben mutatják be, hogy akár így is történhetett volna.

Minden lehetőség meglett volna ahhoz, hogy a millecentenárium évében egy jó történelmi filmmel emlékezzünk meg a honfoglalásról, azonban sajnos ez nem sikerült. A lassú, kellően pátoszos, dagályos és unalmas alkotást igen hamar elfeledték a nézők – akiket buszokkal és iskolákból szállítottak a mozikba – de a politika még sokáig foglalkozott vele.

A Kincsem nem tökéletes film, cserébe viszont simán nézhető és igen hamar eltelik a műsoridő. Jó színészekkel, modern megoldásokkal operál, még némi érzelmet is képes kicsikarni az emberből, ráadásul egy olyan korszakot próbál bemutatni – sikeresen – amelyet ritkán látunk vásznon.

Az Üvegtigris-trilógia nem tipikus film: érzésre az alapötleten túl alkotók kb. minden mondatot improvizáltak, ez néhol nagyon jól sült el, néhol meg sajnos annyira nem. De az biztos, hogy aki látta, az egy életre nem felejti el az olyan mondatokat, mint „És most mennyél hátra és verd le azt a k*rva lakatot!” „Mivel?” „Anyáddal!”

Mai szemmel nem biztos, hogy teljesen értékelhető, de akkoriban tényleg mindenki erről a filmről beszélt, idézett belőle, és kötelező volt ivászat előtti otthoni alapozásnál berakni a szétnézett VHS-t, vagy – modernebb háztartásokban – az ótvar minőségű DivX-verziót.

Szép elképzelés volt filmet készíteni a „legnagyobb magyarról” és a mai történelmi filmeket elnézve a Hídember még a nézhetőbbek között van. Ettől függetlenül igaz sajnos, hogy ez is túlságosan lassú, terebélyes, és nem feltétlenül érdekes, inkább unalmas, ami főbűn minden filmnél.

Bár a Szabadság, szerelem nem feltétlenül történelmi tabló, mégis, nagyszerűen mutatja be Budapest helyzetét az 56-os események alatt, beleértve a reménykedést, Nagy Imre beszédét, majd a megtorlást.

Kevés olyan film van a magyar történelemben, amit mindenki szeret – hogy az egyik pont egy animációs film, az már csak hab a tortán. A Macskafogó okos humorával, nagyszerű karaktereivel, „James Bond-szerű” történetével sokakat varázsolt és varázsol el a mai napig. Igazi kortalan alkotás, amit akárhányszor újra lehet nézni.